Laminac
| Laminac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Štefanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43246 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 291 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 47′ 53″, k. h. 16° 45′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 53″, k. h. 16° 45′ 01″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Laminac (1991-ig Novi és Stari Laminac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 13, közúton 21 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re keletre a Štefanjét Ivanskával összekötő út mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu feltehetően Szerdahely néven már a középkorban is létező, jelentős templomos hely volt vásártartási joggal. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomát 1232-ben említik először „ecclesia sancte Elizabeth de Zerdahel” alakban. 1334-ben az itteni Szent Erzsébet plébániát említi Ivan főesperes a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „ecclesia beate Elyzabeth” néven.[2] A középkori települést és templomát 1552 körül pusztította el a török
A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor katolikus horvát és pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Ulaminecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában ugyancsak „Ulaminecz” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Laminecz” néven 82 házzal, 342 katolikus és 69 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 445, 1910-ben 1025 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 341 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 445 | 480 | 585 | 780 | 959 | 1.025 | 877 | 935 | 880 | 848 | 757 | 619 | 515 | 454 | 375 | 341 |
(1857 és 1910 között Starine lakosságával együtt.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Jézus szentséges szíve tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 706. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
