Gornje Zdelice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Zdelice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségKapela
Jogállásfalu
Irányítószám43203
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség95 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 01′ 19″, k. h. 16° 52′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 19″, k. h. 16° 52′ 13″
SablonWikidataSegítség

Gornje Zdelice falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Kapelához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 14, közúton 18 km-re, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re északra, a Bilo-hegység területén, Donji Mosti és Donje Zdjelice között, a Zdela-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Zdelice első írásos említése 1201-ben még „Zdelia” alakban történt. 1270-ben „Zdela”, 1412-ben „Zdelya” néven említik. Nevét arról a patakról kapta amely mellett fekszik.[2] A török a 16. század végén szállta meg e területet. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor a kihalt vidékre keresztény lakosságot telepítettek be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Szdelicza” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Zdellicze (Gornye-)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Zdelicza” néven 29 házzal, 166 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 235, 1910-ben 417 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 128 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
235 280 286 395 402 417 390 375 380 396 396 325 319 263 158 128

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu északi szélén található temetőben álló, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma 1912-ben épült az akkori plébános Ivan Vučetić vezetésével. Felszentelése a következő évben történt. Helyén már a 18. században is állt egy kápolna, mely akár középkori eredetű is lehetett. Az épület egyhajós, keletelt épület nagyméretű, félköríves ablakokkal, sokszögű szentéllyel, melyhez északról csatlakozik a sekrestye. Harangtornya a nyugati főhomlokzat felett áll, tetején piramis alakú toronysisakkal. Neogótikus oltárát Szent Katalin, Szent Péter és Szent Pál szobrai díszítik. Felül a Szűzanya képe látható a gyermek Jézussal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]