Sovari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sovari
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségCsázma
Jogállásfalu
Irányítószám43240
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség67 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 43′ 41″, k. h. 16° 31′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 41″, k. h. 16° 31′ 19″
SablonWikidataSegítség

Sovari falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 27, közúton 31 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re délnyugatra, a Csázmát Ivanić-Graddal összekötő 43-as számú főúttól északra fekszik. Kicsi, egyutcás település a belterülettől északra fekvő zártkerttel.

Története[szerkesztés]

A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szovari” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szovari” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „pagus”, azaz faluként ugyancsak „Szovari” néven 13 házzal, 90 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 111, 1910-ben 128 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A fiatalok elvándorlása miatt lakossága csökkent. 1991-től a független Horvátország része. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 97 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
111 95 111 110 123 128 133 130 135 140 105 85 90 75 95 97

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu északi szélén az út mellett álló kis kápolnája jellegzetes fiatornyos toronysisakkal fedett harangtoronnyal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]