Topolovica (Nagygordonya)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Topolovica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagygordonya
Jogállásfalu
Irányítószám43270
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség20 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 57″, k. h. 17° 13′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 57″, k. h. 17° 13′ 37″
SablonWikidataSegítség

Topolovica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 33, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 17 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati völgyében, a Topolovica és Gerđevica-patakok összefolyásánál fekszik.

Története[szerkesztés]

Topolovica területén már ősidők óta élnek emberek. Ezt igazolják az itt előkerült, a történelem előtti időszakból származó leletek és egy középkori erődítmény maradványai.[2]

Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Topolovicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Topolovicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Topolovicza” néven 40 házzal, 51 katolikus és 169 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 177, 1910-ben 453 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a szerb, 26%-a horvát, 18%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 52%-a horvát, 41%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 15 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
177 278 263 395 411 453 502 597 410 436 406 323 199 149 14 15

Nevezetességei[szerkesztés]

Középkori vár maradványai a település határában.

Oktatás[szerkesztés]

A település iskoláját az 1930-as években alapították. Egészen 1960-ig önálló iskolaként működött, ekkor a gakovoi iskola területi iskolája lett. A centralizáció keretében 1962-ben a grubišno poljei iskolához csatolták.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]