Gornji Mosti
| Gornji Mosti | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Kapela |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43203 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 51 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 03′ 55″, k. h. 16° 50′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 55″, k. h. 16° 50′ 38″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornji Mosti falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Kapelához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 19, közúton 23 km-re, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északra, a Bilo-hegység területén, Srednji Mostitól nyugatra, a Komarnica-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor a kihalt vidékre keresztény lakosságot telepítettek be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gorni Moszti” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Moszti (Gornyi-)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Moszti (Gorni)” néven 30 házzal és 164 katolikus lakossal szerepel.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 190, 1910-ben 329 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1941. április 10-én nagycsütörtökön, a Független Horvát Állam kikiáltása után a Verőcéről bevonuló II. jugoszláv lovasezred katonái 11 fegyvertelen horvát polgári személyt gyilkoltak meg a szomszédos Donji Mosti településen, de Gornji Mosti is súlyos károkat is szenvedett. A háború alatt a három településről Donji, Srednji és Gornji Mostiról összesen 71 lakos esett el, vagy gyilkoltak meg, köztük a plébánost Viktor Müller atyát is. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 78 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 190 | 227 | 266 | 294 | 325 | 329 | 305 | 291 | 316 | 319 | 299 | 225 | 171 | 106 | 98 | 78 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A település központjában álló kápolnája.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 437. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
