Pavlovac (Nagygordonya)
| Pavlovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagygordonya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43270 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 427 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 134 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 58″, k. h. 17° 03′ 03″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 58″, k. h. 17° 03′ 03″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pavlovac (régi magyar neve Szentpál) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 26, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re délre, a Bilo-hegység délnyugati lejtői alatt, a Pavlovac-patak mentén, a patak csázmai torkolata közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek és a korabeli dokumentumok alapján a falu már a középkorban is jelentős hely volt. 1224-ben „Radovan” néven említik azt a várat, mely a falutól északnyugatra, a Česma partján állt és uradalmi központ volt. A mai név csak 1495-ben tűnik fel „Paulowcz” alakban. Templomát Szent Pálnak szentelték. 1501-ben említik Bertalan nevű papját is. A vár melletti település vásártartási joggal rendelkezett és magyarul „Zenithpal” néven bukkan fel a korabeli forrásokban.[2] A 16. század közepén foglalta el a török és területe majdnem száz évig lakatlan pusztaság volt. A lakosság az ország biztonságosabb részeire menekült, míg másokat rabságba hurcoltak.
A falu területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Paulovecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pavlovecz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pavlovecz” néven 96 házzal, 402 katolikus és 300 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 782, 1910-ben 1.429 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 52%-a horvát, 23%-a szerb, 21%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 67%-a horvát, 14%-a cseh, 10%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 555 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 782 | 851 | 845 | 1.250 | 1.402 | 1.429 | 1.393 | 1.522 | 1.376 | 1.441 | 1.358 | 1.109 | 937 | 842 | 679 | 555 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Pavlovac és Nagygordonya között, a Česma-folyó hídja után a főút nyugati oldalán található a helyiek által Kolonak nevezett középkori régészeti lelőhely, mely nem más, mint egy középkori várhely. Nevét a rét közepén fekvő beerdősült terület kerek alakjáról kapta. Központi része 40-50 méterre emelkedik ki környezetéből, négy árok és falak maradványai övezik. A korabeli dokumentumok alapján az először 1224-ben „Radowan” néven említett várral azonosítják, melyben egy Szent Pálnak szentelt templom is állt. A mai név csak 1495-ben tűnik fel „Paulowcz” alakban. Az egykori vár területére való belépést ma is megnehezíti a sáncok között hosszú ideig megmaradó víz. A helyet amatőr régészek többször is kutatták. A zágrábi régészeti múzeum részéről Tatjana Tkalčec végzett itt feltárásokat.[7]
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1912-ben építették a falu lakói. Egyhajós, 8 méter hosszú és 4 méter széles épület, homlokzata felett harangtoronnyal. 1968-ban, 1993-ban és 1994-ben megújították.
- Szent Pantaleon tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnáját ugyancsak 1912-ben építették a falu lakói. Egyhajós, 8 méter hosszú és 4 méter széles épület, homlokzata felett harangtoronnyal. 1968-ban, 1993-ban és 1994-ben megújították.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...499. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 189. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja[halott link] (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
