Szent Pantaleon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Pantaleon
Születése
Nicomedia
Halála
304
Nicomedia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Pantaleon témájú médiaállományokat.

Szent Panteleimon (Agiosz Panteleimon) vértanú és gyógyító szent.

A kisázsiai Nikomédiában (a mai Izmit) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius (Eusztorgiosz) pogány, míg anyja, Szent Eubula keresztény volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres nikomédiai orvosnál. Ekkoriban ismerkedett meg a keresztény vallással egy Hermolaus (Hermolaosz) nevű presbiter által. Panteleimon híre eljutott Diocletianus császárhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve holtan, akit a mellette lévő mérges kígyó megmart. Panteleimon az Úr Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges kígyó elpusztításáért. Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a kígyó pedig Panteleimon szemei láttára elpusztult. A csodás események után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak ellenére, hogy a keresztény hit tiltott vallás volt. Nem sokkal később egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre. Egy vak öregembert gyógyított meg, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett.

Panteleimon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. Jézus Krisztus segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos irigységből, megvádolta Panteleimon, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt kereszténynek tartotta magát. A dühős uralkodó nehéz kínzásoknak vetette alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnek és megerősítette a szenvedésekben. Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig fejezzék le. A szentet egy olajfához kötözték és az egyik katona kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebet ejteni. A szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták folytatni a kivégzést, de Panteleimon nagyvértanú felszólította őket, hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a szenttől.

Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa, amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek Krisztusban. A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben. Testét végül keresztények temették el szülővárosában Nikomédiában (305-ben ?).

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla kapta a nevét Dunapentele (a mai Dunaújváros óvárosa).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994.
  • Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007.