Pakrác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pakrác
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Pozsega-Szlavónia
Rang város
Polgármester Davor Huška
Irányítószám 34550
Körzethívószám (+385) 034
Népesség
Teljes népesség 8855 fő (2001) +/-
Népsűrűség 25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 165 m
Terület 358,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pakrác  (Horvátország)
Pakrác
Pakrác
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 26′ 10″, k. h. 17° 11′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 10″, k. h. 17° 11′ 31″
Pakrác weboldala

Pakrác (horvátul Pakrac) város Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Nyugat-Szlavóniában Lipiktől 4 km-re északkeletre a Pakra folyó völgyében fekszik. Közigazgatásilag 42 település tartozik hozzá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1238-ban említik először ’’Petricz’’ néven, mivel fennmaradt egy donációkat megerősítő oklevél, amit II. András magyar király és Imre magyar király adtak a johannitáknak. Úgy tűnik, számítottak arra, hogy aranyat találnak, mert azt írták, hogyha Kálmán, Szlavónia királya és hercege a bányászkodás során aranyra lelne, át kell neki adni a földek ötödét; ha a bányászatot leállították, illetve nem lelnének itt aranyra, ezt a föld ötödöt vissza kell adni a johannitáknak. Ha a rend birtokában maradt négyötöd földeken, vagy más egyéb olyan földjeiken lelnének aranyra, vagy ezüstre, melyet királyságunk részeként kaptak adományba, elrendeljük, hogy az arany és az ezüst jövedelem egyharmadával, a mondott rend szabadon rendelkezhessen, ám a kétharmada a királyi kincstáré legyen.

Határában állnak Pekrec várának, más néven a Szent János várnak a romjai, amit már a 14. században megemlítettek az oklevelek. A pakráci Szent János vár volt a a johannita lovagrend és vránai priorátus itteni, területi székhelye, abban az időben, amikor Pakrác még a Dubica vármegyéhez tartozhatott. Itt székeltek később a vránai priorok, de már Vrána elvesztése előtt is gyakran jöttek ide. 1450-ben Szentgyörgyi Tamás perjelé.

1537-ben Pakrác már Zrínyi Miklós tulajdona, de már azt megelőzően az itteni priorátus jószágait megszerezte.

Amikor a törökök elfoglalták Szlavóniát, két szandzsákra osztották: pozsegaira és pakrácira, de Pakrác nem azonnal vált székhellyé. 1570-ben szandzsákszékhely lesz Pakrác, miután 1559-ben a csázmai szandzsákot továbbköltöztették a támadások miatt Monoszlóra, innen pedig Pakrácra. 1580-ban a pakráci szandzsákot a boszniai pasalikhoz csatolták. Később elveszíti székhely jellegét Pakrác, Csernik vette át a szandzsákhelyi szerepkört. [1] 1598-ban a törökök ellen felkelő Erdődy Péter betört Szlavóniába és elfoglalta Pakrácot és Pozsegát átmenetileg. 1691. október 17-én Charles Eugène de Croÿ császári tábornok felszabadította a török uralom alól Pakrácot.

Ezt követően Pakrác előbb Imbsen báró tulajdona lesz, majd az ő özvegye Trenk bárónak adta el. Utána Pakrácot Mária Terézia magyar királynő a szlavniczai Sándor grófoknak ajándékozta, 1760-ban, az akkori alispán, daruvári Jankovich vette meg [2].

1695-ben a szerbek III. Arsenije Čarnojević vezetésével tartott bajai gyűlésén Pakrác és Pozsega környékét is magáénak követeli az önálló állam részeként. 1750-ben Pakrác ortodox püspöki székhely lett.

1897. november 29-én megnyílt a Dugoselo-Novska, a Banovajaruga–Pakrác közötti vasútvonal, melynek hossza 113 km.

A trianoni békeszerződésig Pozsega vármegye Pakráci járásának székhelye volt. A város a szerb-horvát háborúban a harcok egyik központja volt és súlyos károk érték.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak 1910-ben 3254 lakosából 1466 horvát, 782 szerb 366 magyar és 291 német volt.

2001-ben a hozzá tartozó falvakkal együtt 8855 lakosából 6048 horvát, 1514 szerb, 559 olasz, 269 cseh, 65 magyar volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plébániatemploma 1402-ben épült, 1726-ban újjáépítették. A szerb-horvát háborúban súlyos károkat szenvedett, ezért a harcok után ismét meg kellett újítani.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]