Falusi turizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csáfordjánosfa 150 éves kőrisfa sor a faluba vezető úton.jpg

A falusi turizmus a szabadidőnek a megismerés szándékától motivált, rekreációs vagy rehabilitációs célú eltöltése falusi környezetben, a turizmus egy sajátos formája. A falusi turizmust a falusi vendéglátás szolgáltatásai teszik lehetővé. A falusi turizmust tágabb értelemben a falusi vendéglátást is magában foglaló komplex fogalomként is használják.

A falusi turizmus fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falusi turizmus elsősorban a vidéki – nem városi és nem kiemelt üdülőhelyen fekvő – településeken (faluban, tanyán, tanyás térségben) folytatott vendéglátás, amely magában foglalja a szállást, az étkezési és programszervezési szolgáltatásokat egyaránt. A falusi vendéglátás ezenkívül valójában bárhol szervezhető, ahol a vendégfogadás falusias jellege biztosítható és a közvetlen környék (akár városrész) kielégíti a falusi vendéglátással szemben támasztott tartalmi és formai követelményeket. Ami fontos, az maga a ház és az udvar, az utcakép és a lakónegyed megjelenése, felszereltsége, a szolgáltatások skálája.

A falusi turizmus az egyik legalkalmasabb módja annak, hogy a turista közvetlenül megismerhesse egy tájegység életét és kultúráját. A falusi turizmus lényege nem egyértelműen a falu, hanem a falusias környezet. (Magyarországon például tipikusan vannak olyan városok is, amelyeknek egyes részei kifejezetten falusias arculatot mutatnak.)

A falusi turizmus a városi ember találkozása a természettel. A falusi élet mindig is vonzotta a városi embert, aki szeretné újraépíteni kapcsolatát a természettel, újra megismerni vagy megtanulni azt, amit az ősei tudtak-ismertek. A falusi ember ismeri a természetet, amiből a városi ember régen kiszakadt. Falun élni annyi, mint újra a természetben élni. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a falusi vendéglátásra berendezkedő falvak vonzó természeti környezetben legyenek. Ennek nem kell feltétlenül hegyvidéken vagy vízparton lenni – elég ha háborítatlanul természetes és ember által nem túlságosan átalakított.

Legel a gulya

A falusi vendéglátás feltétlenül komplex módon értelmezhető, mert jóval több mint az alapvető szállás és étkezési szolgáltatások biztosítása, a falusi vendéglátás a hagyományos falusi környezet megőrzését, a mezőgazdaság (az földművelés és az állattenyésztés), a népi kultúra, a folklór, a népi építészet és mesterségek továbbélését segítő tevékenység, amely számottevően növelheti a falu népességmegtartó erejét. Így aztán a szabadidő eltöltéséhez szükséges kapcsolódó szolgáltatásokat is a falusi vendéglátás szerves részeként kell kezelni.

A helyi és regionális vonzerővel rendelkező, gondozott falusi, vidéki környezetben a belföldi és külföldi vendégek szabadidő-eltöltési szükségleteinek széles körű, kereskedelmi alapokon való kielégítéséhez szükséges az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók jó együttműködése. A falusi-tanyai vendéglátás céljai röviden az alábbiak:

  • a meglévő épületvagyon, a természeti értékek és erőforrások hasznosítása
  • a természet és az épített környezet védelme, hagyományőrző fejlesztése
  • a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítése, megélhetés vagy kiegészítő jövedelemforrás biztosítása
  • az agrártermelés kiegészítése, alternatívája, a helyi termelésű, előállítású termékek számára értékesítési lehetőség biztosítása helyben, azaz összességében véve az ún. paraszti gazdálkodás gazdaságosságának növelése
  • a falu integrált fejlesztése, beleértve a falu arculatának megteremtését, illetve javítását, az egyes városiak gondolkodását behatároló negatív előítéletek leküzdését és a falu hajdani rangjának visszaszerzését.

A falusi vendéglátás kialakulását és fejlődését a kedvező természeti és épített környezeti adottságok természetesen nagymértékben elősegítik, de esetleges hiányuk, vagy a reméltnél, a szükségesnek ítéltnél kisebb vonzerejük nem teszi lehetetlenné az egyes falvak bekapcsolódását. Nagyon sok múlik ugyanis az emberi tényezőn, azon hogy a helybéliek mennyire képesek azonosulni a falusi vendégfogadás gondolatával, mennyire ismerik fel az aktív és tevékeny önszerveződés, összefogás szükségességét. Színvonalas alapszolgáltatásokra épülő, megfelelő hozzáállással létrehozott, vonzó szabadidős programokkal a természeti és műemléki látnivalók hiánya bizonyos mértékig ellensúlyozható, vagyis a falusi vendéglátás azokon a vidékeken is megteremthető, ahol gyakorlatilag a hagyományos kiránduló vagy üdülőturizmus semmilyen vonzó látnivalója, programja sem mutatható fel.

A falusi vendéglátáshoz nem feltétlenül szükséges, hogy a település egyedülálló turisztikai látnivalóval rendelkezzen. Persze nem árt, ha a falu fel tud mutatni valami különlegességet, amellyel ajánlatainak egyedi jelleget tud kölcsönözni, de ennek hiánya nem kizáró ok – a nem létező természetes vagy épített vonzerő pótolható vendégszeretettel, a vendéggel való foglalkozással. Hiszen mit is kíván a vendég?

  • Egészséges környezetet és szép tájat
  • Minőségi szállást (felszereltség, kiszolgálás)
  • Vendégszerető fogadtatást a helyi lakosok részéről
  • Ápolt faluképet, nyugalmat
  • Kiegyensúlyozott ár-szolgáltatás arányt
  • Minőséget az étkeztetésben (például helyi ételkülönlegességeket)
  • A szabadidős és sportfelszerelések jó állapotát, minőségét

Ehhez elsősorban az kell, hogy az önkormányzat szót tudjon érteni a helyi vállalkozókkal és viszont; hogy sikerüljön kialakítani a faluban egy aktív magot – turisztikai egyesületet –, amely maga mögé állítja mindazokat, akiknek szerepe van, vagy lehet a vendégfogadásban, a programkínálat színesítésében.

Vannak persze a falusi vendéglátásban helyzeti előnyt kölcsönző tényezők. Nagyobb eséllyel remélhet vendégeket az a falu, amely meg tudta őrizni a helyi népi építészet hagyományait, az épületek harmonizálnak egymással az utcákban, azaz az összbenyomás egységes falusi képet tükröz. Előnyt jelentenek a jó táji adottságok, az erdők, rétek, folyó- vagy más vízpartok közelsége, az érintetlen természet. Ugyancsak hasznos, ha a faluban vagy a környéken bemutatható népi mesterség vagy kézműipar található. Nem lebecsülendő előny a városokhoz mérten jó közbiztonság és minimális balesetveszély.

Vonzerőnek és programnak egyaránt beválik, ha a vendégek jelen lehetnek a paraszti munkánál, sőt kivehetik belőle a részüket. Bármilyen furcsa, de megfelelő „tálalás” esetén a vendég fizet azért, hogy dolgozhasson, hogy állatokat gondozzon vagy éppen földet műveljen, rétet kaszáljon, ahelyett hogy munkabért várna el cserébe.

A falusi vendéglátás megvalósítása településenként különböző! Profilt kell választani és ehhez igazodva, ki kell alakítani valamilyen arculatot. A profil megválasztása az adottságoktól és a potenciális kereslettől függ. Ezen a ponton találkozhatnak az egyéni megélhetési törekvések a falvak településfejlesztési elképzeléseivel, így jó esetben a mérnöki-műszaki elgondolások ötvöződnek a vállalkozási igényekkel.

A helyi vagy még inkább kistérségi turisztikai egyesület révén megoldható az érintettek összefogása, valamint az hogy idénytől függően regionálisan jellemző programokat állítsanak össze, és ezek ismertetőit eljuttassák a nagyobb utazásszervezőkhöz.

A falusi vendéglátás nyugodtan tekinthető olyan tevékenységnek, amelynek három fő szereplője van a szabályozórendszert működtető kormányzaton és a régiós szervezeteken kívül:

  • az önkormányzat
  • a vállalkozók
  • és maga a lakosság.

A vendégek visszajárnak, ha elégedettek és azt kapták, amire vágytak. A legjobb befektetés a turista igényeinek minél magasabb szintű kielégítése. Ráadásul az elégedett vendég a legjobb reklámhordozó, hiszen a falusi vendéglátás esetében nagyon nagy a személyes kapcsolatok szerepe, és egyik család gyakran a másiknak adja a címet, ahol ő jól érezte magát.

A falusi vendéglátás elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falusi vendéglátás elemei az elszállásolás, ellátás, szabadidő-eltöltési lehetőségek és szolgáltatások. A falusi vendéglátás alapkövetelménye a sokoldalúan fejlett szolgáltatási infrastruktúra. A falusi vendéglátás vonzerejét növelhetik a kulturális és hagyományőrző programok, gasztronómiai programok, szabadidős tevékenységek.

Szállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falusi vendéglátás szálláshelyei közé tartozik a falusias-tanyai térségekben vendégfogadást szolgáló vendégszoba, lakrész, üdülőház, tanya, sátorozóhely. A fogadókapacitást bővítik az egyéb kereskedelmi szálláshelyek, amelyek a tájra jellemzőek, sajátos hangulatúak, például fogadók, panziók, kulcsosházak stb. A vendéglakrész kialakítható a családi házon kívüli régi épületekben is. Ezek főleg akkor vonzóak, ha különleges formájukkal, kialakításukkal felkeltik a vendég érdeklődését és komfortossá tehetők, például csűrök, kunyhók. A szabadban kialakított játszóterület vagy társalgó ugyancsak fontos tere a játéknak, szabadidős tevékenységeknek. A vendégfogadó ház színvonalát növeli, ha a vendégek gépkocsi(inak) garázst vagy gépkocsibejárót biztosítunk. A virágoskert, a szépen díszített, rendezett pihenőkert ugyancsak fontos része a falusi vendéglátásnak. A konyhakert, a gyümölcsös fontos kínálati elem. Az itt megtermelt zöldség, gyümölcs nemcsak saját fogyasztásra, de a vendégek panziós ellátására is felhasználható.

Ellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korhűen helyreállított vendégfogadó

Az ellátás formáinál többféle megoldási lehetőség van:

  • önellátás: ilyen esetben a vendég saját maga gondoskodik ellátásáról
  • reggelit biztosít a vendégfogadó, a szobaár tartalmazza ezt
  • panziós ellátásnál lehet félpanzió vagy teljes panzió
  • esetenkénti étkezés is lehet, ilyenkor 1-1 közös étkezés van

A vendégek leggyakrabban a reggelit választják.

Szabadidős tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vendégeknek nyújtott szolgáltatásokkal a vendégfogadás színvonala növelhető, a vendég kényelme, elégedettsége fokozható és hatékony eszköze lehet a vendégért folytatott versenynek. A falusi vendéglátásban a vendégfogadó ház jól megtervezett szolgálatási kínálata versenyelőny lehet. A tevékenység jellege szerint célszerű viszonylag széles lehetőséget biztosítani, hiszen a vendégigény igen különböző. Szabadidő-eltöltési lehetőséget kínálhat a természeti adottság, a vonzerő, az épített környezet, a vendégfogadó ház egyes szolgáltatásai.

A természeti adottságok közül vonzerő lehet a táj, hegyvidék, erdős terület, tavak, folyók, egyéb természeti képződmények, az élővilág, a természet érintetlensége.

A népi építészeti emlékeknél meg kell őrizni a falu jellegzetes épületeit, a faluképet, településmaradványokat például faluház.

A kulturális adottságoknál elsősorban a néphagyományokat, közösségi szokásokat, népművészetet, népzenét és néptáncot és a népi ételeket veszik figyelembe a turisták. A kimondottan népművészeti kézművesség fennmaradása hozzájárul egy tájegység arculatának megőrzéséhez éppúgy, mint az ott jellemző ételek, italok, szokások.

A népművészeti, kézműves hagyományok leggyakoribb formái: a fazekasság, a szövés, a hímzés, a fafaragás, a népi kismesterségek között a kovács, a kékfestő, a mézeskalács-készítő, a kosárfonó. A tájegység népművészete, kézműves ipara, a népi kismesterségek a műhelyekben, a tanfolyamokon megismerhetők, gyakorolhatók, a tárgyak megvásárolhatók. Fontos az együttműködés, hiszen e nélkül a falusi vendégfogadás, a falusi vendéglátás kínálata szegényebb, a kézműves pedig nehezebben talál piacot a termékeinek.

Túraterv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szállás, valamint az etetés és itatás mellett egyre fontosabb a vendégek programokkal való ellátása. A látogató számára olyan programokat célszerű kínálni, amely a szálláson tartózkodás időtartamát kitölti. Ez lehet a szállás által szervezett esemény, vagy a környezetben elérhető rendezvények és látnivalók felsorolása, rendszerezése is. A legegyszerűbben elkészíthető egy túraajánlat csokor, amely gyalog, kerékpárral és autóval bejárható túrák sorát mutatja be térképpel, a látnivalók felsorolásával és leírásával, valamint képekkel. Egy ilyen túracsokor elérhetővé teszi és feltárja a vidék kulturális és egyéb nevezetességeit a látogató számára, aki így élményekkel gyarapodva, elégedetten távozik a nyaralás végén és szívesebben tér vissza - mert nem érezte magát a sorsára hagyva.

Házimúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falusi turizmus szálláshelyeként rendszerint egy-egy öreg parasztháza szolgál, ahol a berendezés (bútorok, citera, cseréptárgyak, szőttesek, hímzések, régi fényképek és iratok) valamint az egykori paraszti gazdaság eszközei is megtekintésre érdemesek. Kerülhetnek ezek közé igazi múzeumba való kincsek is, mint egy kétszáz éves kovácsoltvas pisztoly a padlásról, a környéken előkerült/megőrzött tárgy (mamutfog, pattintott kőeszköz, török ágyúgolyó, huszárkard stb). A legtöbb portán ezek a gazda féltve őrzött kincsei közé tartoznak, amelyeket büszkén mutat meg a vendégeinek. Célszerű őket külön helyiségben, szakszerű ismertetővel együtt kiállítani és a ház ajánlatában külön megemlíteni.

Évszakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadidős programok egy része függ az évszaktól. Évszakonként meg kell tervezni a programkínálatot, gondoskodni kell, hogy minden évszak kínáljon szabadidős programokat:

Népi lakóházak
  • Nyár: érdemes a természeti adottságokra építeni a programot, például a vízparti településeken fürdőzési lehetőséggel (2-3 hetes üdülési időtartam)
  • Ősz: nagyobb szerepet kaphat az őszi mezőgazdasági betakarítási munkák megismerése, népszokások felelevenítése, természetjáró túrák, jelentős vadállomány esetén vadászatok szervezése (egyhetes ajánlatok)
  • Tél: zárthelyi programok jellemzők (lehet például főzőtanfolyam), régi foglalatosságok felelevenítése, népszokások, téli sportok, disznóvágások.
  • Tavasz: nehéz programot találni, a természet ébredése nem mindig kínál elég vonzerőt

A hobbiprogramok általában évszaktól függetlenül biztosítják az aktív üdülés lehetőségét, ezért érdemes hobbiprogramokat, tanfolyamokat szervezni.

A falusi vendéglátás mint termék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falusi vendéglátás különböző szolgáltatásokat, szolgáltatás csomagokat foglal magában. Ha valaki meghallja a falusi vendéglátás kifejezést, nemcsak a falusi szállásra, házra, hanem finom tájjellegű ételekre, kirándulásokra, pecázásra, lovaglásra, a ház kertjében folytatott munkára, esti borozgatásokra gondol, és még sorolhatnánk. Ha nem tudjuk, hogy kit szeretnénk vendégül látni, nem ismerjük az igényeit, a szokásait, nem gondoskodunk kellőképpen a hangulatos, azonban igen praktikus eszközökkel felszerelt szálláshelyről, a vendég nem fogja jól érezni magát. Nem fog visszatérni, sőt kellemetlen élményeiről másoknak is fog beszélni. Azonban, ha a vendégül látni kívánt családok elvárásainak megfelelően alakítjuk ki a szálláshelyet, ha a környéken található nevezetességekről, éttermekről, szolgáltatásokról, programokról információkkal látjuk el a hozzánk érkezőket, netán bevonjuk őket a falusi élet mindennapjaiba, programokat tudunk ajánlani, állandóan visszatérő vendéget kapunk.

Ezért mielőtt belefognánk a falusi vendéglátásba, igen fontos a vendég „körülhatárolása”, vagyis tudnunk kell, hogy kik lesznek a vendégeink és melyek az elvárásaik. Eszerint – és természetesen a minősítési feltételek, illetve az adottságaink szerint – kell kialakítanunk a falusi szálláshelyet. Ha ezt nem tesszük meg, nem pontosítjuk a szolgáltatásainkat, a ven-dég nem lesz elégedett. Ha a vendég előre tudja, hogy mit várhat, s mi ezeknek az elvárásoknak eleget teszünk, megvalósul az egyik legfontosabb feltétel, a „jó termék”, amit könnyű lesz eladni.

Az ár szerepe a falusi vendéglátásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztudott, hogy az ár közgazdasági fogalom, kategória. Azonban nagyon veszélyes, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a falusi vendéglátás egyenlő az olcsó szálláshellyel. Tudjuk, hogy az igen alacsony árhoz silány, könnyen romló, széteső, meghibásodó termék képzete társul. S azt is tudjuk, hogy a magasabb ár korszerű terméket, szolgáltatást kell, hogy ta-karjon, hiszen a vásárló a rossz terméket csak egyszer vásárolja meg és soha többé. Sőt a gyártóról is meg lesz a véleménye, semmilyen más terméket nem fog vásárolni ettől a cégtől. A falusi vendéglátásban is így kell, hogy működjön az ár megítélése. Soha nem szabad túl alacsony áron reklámozni a falusi szálláshelyünket, mert először is ráfizetünk, másodszor pedig gyanús lesz a vendégnek.

Takaros ház portálja

Természetesen, ha a „piaci bevezetés” időszakában vagyunk, bevezető árra van szükség. Azonban ez nem tartható sokáig, mert veszteségesek leszünk, s előbb, vagy utóbb befejezzük a tevékenységünket. Pontos számításokat kell végezni, hogy milyen beruházásokra van szükség, milyen költségeink lesznek, mennyit tudunk reklámra, piackutatásra költeni? Ezt a kialakított árat össze kell vetnünk a többi falusi vendéglátó áraival, és természetesen azt is tudnunk kell, hogy mennyit szán rá a vendég. Ne ijedjünk meg, ha a mi árunk magasabb lesz, mint a konkurenciáé, túl sokszor ne menjünk az áraink alá, hanem tudassuk a vendéggel, hogy milyen többletszolgáltatásokat, vagy plusz minőséget nyújtunk a többi vendéglátóhoz képest. Az árainkban érvényesítsük a fejlesztéseinket, beruházásainkat, s ezt tudassuk a vendégekkel is, a katalóguson keresztül.

Reklám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jó „termék”, vagyis a minőségi falusi vendéglátás önmagában nem elég ahhoz, hogy vendégünk legyen. Igen fontos, hogy „ott legyünk” a piacon, hogy eljusson a „termékünk” a leendő vendégekhez. Ezt többféleképpen megtehetjük. Megpróbálhatjuk értékesíteni a szálláshelyünket közvetlenül hirdetéssel, turisztikai kiállításokon való részvétellel. Ez egyedül igen költséges és nehézkes. Itt közvetlenül találkozhatunk a „potenciális” vendéggel, vagyis az érdeklődővel. Ez mindenképpen rangot, elismertséget ad, bizalmat kelt a vendégben. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Rögtön azt nézzük, hogy a szálloda, vagy az utazási iroda milyen szövetségnek, szervezetnek a tagja, milyen a minősítése, ha külföldön, vagy belföldön szeretnénk nyaralni. Nos a falusi vendéglátást kereső vendég sincs másként. Főleg a külföldi vendégek keresik a minősítést, a háttérszervezetet, a garanciát a falusi vendéglátó mögött. Nagyon fontos, hogy ha levelet, vagy telefonhívást kapunk, a lehető leghamarabb reagáljunk az érdeklődésre. Egy-két napon belül válaszoljunk, pontosítsuk az ajánlatunkat. Tisztázzuk a vendég elvárásait, hogy ne a megérkezéskor derüljön ki, hogy többen vannak, vagy kutyát is hoztak, amikor mi ezt nem engedtük meg. Tisztázzuk a lemondási határidőt és kérjünk előleget, amit a lemondási határidő elteltével nem kap vissza a vendég. A vendéget fogadók egymásnak is segíthetnek. Ha nálunk már elfogyott a hely, jól jöhet egy másik tag címe, telefonja, más alkalommal majd visszakapjuk a vendéget, ha amott elfogyott a hely. De így van ez a szolgáltatásokkal is.

Egy falun belül meg lehet osztani a szolgáltatásokat magunk között. Az egyik vendéglátónál van lovaglási lehetőség, a másiknál gyerekmedence, a harmadiknál szauna. Ne irigyeljük a vendégünket a másik szállásadótól. Kiegészíthetjük egymást. Sőt ötleteket is átadhatunk egymásnak. Egy másik-önmagától működő-értékesítési lehetőség a „szájhagyomány”. Azonban ez csak akkor működik, ha maximálisan a vendégért vagyunk és törődünk vele, ha apró figyelmességgel lepjük meg. Pl.: A friss gyümölcsből az asztalra tehetünk kóstolónak, vagy szendviccsel, kis pohárka pálinkával, borral, üdítővel várjuk a megfáradt érkező vendéget. Vagy ha nem tudjuk fogadni, az éjjeliszekrényre tehetünk csokoládét a kredencre, vagy a hűtőbe tehetünk a frissen főzött lekvárból stb. De ne vigyük túlzásba a „pátyolgatást”, nem minden vendég szereti. Várjuk meg, hogy a vendég közeledjen. A közmondás azt tartja, hogy „A jó bornak is kell a cégér”. Ez valóban így van, mert ha nem tud rólunk a vendég, annyit jelent, mintha nem is lennénk. Tudjuk, hogy két termék közül a polcon azért nyúlunk, ami színesebben, ötletesebben van csomagolva. Ezért a házunkat ne csak a legszükségesebbekkel szereljük fel, hanem csinosítsuk ki, apró ötletekkel gazdagítsuk, hívjuk fel magunkra a figyelmet. Ez olyan, mint az áruházaknál a kirakat. Ügyeljünk a virágokra, a díszítésekre. Tehát, ha reklámról van szó, ne csak a hirdetésre, szórólapra gondoljunk. Azonban a legújabb közmondás szerint: „A legjobb reklám a (jó) minőség.” A fentiekből látszik, hogy mennyi minden befolyásolja azt, hogy el tudjuk-e adni a „termékünket”, a falusi vendéglátást. Ez függ az ártól, a szálláshelyünk minőségétől, attól, hogy reklámozunk-e.

Vendéglátók és vendégek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vendéglátók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vendéglátás egyik meghatározó tényezője maga a vendéglátó személy vagy család vendégfogadásra való alkalmassága, a vendégek számára biztosítható elhelyezés és a pihenési lehetőség. A vendéglátók személye a vállalkozás méretét is befolyásolhatja. A vendéglátók legtöbbször az alábbi típusokba sorolhatók:

  • Egyedülálló (nyugdíjas vagy aktív dolgozó)
  • Nyugdíjas házaspár esetenként idős szülőkkel, gyerekeik már elköltöztek de közeli településeken élnek
  • Fiatal házaspár gyermekekkel, ahol a háziasszony a házimunka mellett gondoskodik a vendégekről
  • Fiatal szülők gyermekkel s a nagyszülőkkel, ahol a nagymama vállalja a vendégfogadást és a dolgozó fiatalok besegítenek
  • Nagycsaládi típusú vendégfogadás, ahol a generációk jól kiegészítik egymást, s mindnyájan részesülnek a haszonból

A családtípusoknak alapvető befolyása van a vállalkozás formájára. A vendéglátás az esetek többségében a háziasszonyok feladata, de mögöttük a család is részt vesz a vendégek programjának, kényelmének biztosításában. A háziasszonyok többsége hosszú, aktív időszak után, jelentős tapasztalatokkal felvértezve vált át a falusi vendéglátásra. Általában a település polgárosult rétegeihez tartoznak, középfokú végzettséggel és városi tapasztalatokkal. Az emberekkel való foglalkozás, a kapcsolatteremtés nem okoz nekik problémát. Néhányan már tapasztalatot szereztek üdülőjük kiadásából, vagy külföldi vendégek fogadásából.

A falusi vendéglátás különleges viszonyt eredményez a vendég és a vendéglátó között. A turizmus többi ágától megkülönbözteti, hogy hosszú távú személyes kapcsolatok alakulhatnak ki, barátságok is szövődhetnek. Az ilyen típusú kapcsolat megteremtéséhez nélkülözhetetlen a vendégszeretet, a másokkal való törődés és az örömszerzés.

A vendégek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vendégek típusai:

  • Nyugdíjasok: az adott környezet megismerése
  • Családosok: vonzerő lehet az állat-etetés, gondozás a kisgyermekek részére
  • Diákok, hallgatók: új ismeretanyag megszerzése a cél általában
  • Üdülők: kikapcsolódásra, pihenésre vágynak

Falusi turizmus Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a falusi vendéglátás az 1930-as évektől kezdve bontakozott ki főleg a Balaton környékén, a Mátra-Bükk hegységben, és a folyók mellett, a kedvező éghajlati és táji adottságú falvakban. A falusi turizmushoz, mint üdülési formához, kiterjedt fogadó-, magánpanzió- és fizető-vendéglátó hálózat csatlakozott. Az ország üdülési igényeinek kb. 35%-át a falvak elégítették ki. Nagy jelentőséggel bírt a városi gyermekek üdültetése faluhelyen, mert ezalatt a gyermek részesévé válhatott a falusi életnek, megbarátkozhatott annak mindennapjaival, a dolgos hétköznapokkal és a falu ünnepnapjaival. Az ismerkedés a mezőgazdasággal, a földműveléssel, a kertészettel, az állattenyésztéssel életre szóló élményt nyújtott számukra.

Ez a kedvező folyamat a II. világháború kitörésével megszakadt, hosszú időre elhalt. A falusi „üdülés” egyesek számára kényszerként jelentkezett (kitelepítések). Mások számára a falusi vendéglátás megnyilvánulásaként a családi és baráti kapcsolatok ápolása maradt, hiszen a városba betelepült családok jó részének maradt falun rokonsága, vagy más jó ismeretsége. Ez viszont a családok vagy a gyerekek falusi nyaralása, nyaraltatása volt, és nem tekinthető igazi falusi vendéglátásnak. A korábbi szálláshelyhálózat elhalt, a magánpanziók reneszánszára egészen a nyolcvanas évekig várni kellett. Így aztán hiába lett volna kereslet a falusi vendéglátásra, a kínálati oldal hiányzott, illetve csak földrajzilag koncentráltan, erősen lecsupaszított formában jelentkezett. A vendégfogadási tevékenység nem annyira a klasszikus falusi vendéglátás köntösét öltötte fel, hanem egyszerű szobakiadásban merült ki.

Mai helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Takaros porta

A rendszerváltás óta számos ösztönös és nagyon jó kezdeményezés született, de igen sok helyen mindmáig hiányzik az önszervező erő, amely piacképessé tudja tenni a falut, mint turisztikai célpontot. Ennek felismerése viszonylag hamar be is épült a különféle turisztikai elképzelésekbe és hivatalos koncepciókba, de valahogy eléggé felemás módon. A falusi vendéglátás ugyanis természeténél fogva nem tartozik a centralizálható tevékenységek közé. A szakemberek egy része ezt fel is ismerte –, ennek ellenére a hivatalos politika, a jogi szabályozási rendszer mindent megtett a központosításért. A privát házaknál, majd az egyéb típusú magánszálláshelyeken történő vendégfogadást az utóbbi időszakban igyekeztek minél szigorúbb korlátok között tartani. A szabályozás merev mind a jogi engedélyezési, mind pedig a piaci értékesítési csatornák megszabását vagy a vendégek bejelentkezési kötelezettségeit tekintve.

Fontos lenne a külföldi turisták megcélzása, de ennek alapvetően több akadálya van. A falusi vendéglátásnak valahol mindig sajátos nemzeti jellege van, és egy magyar falu igazán egy magyar gyereknek érdekes, mert például ugyanilyen faluban élt egykor a nagypapája is. Másrészt a falusi vendéglátók nyelvtudás szempontjából nem állnak valami jól. Márpedig a vendéggel kapcsolatot kell teremteni, beszélgetni kell vele, ez pedig nyelvtudás nélkül lehetetlen. Lépéseket kell tenni annak érdekében is, hogy a falusi vendéglátás környezetbarát turisztikai formaként jelenjen meg. A környezetkímélő gazdálkodás a hagyományos falusi háztartásoktól amúgy sem idegen, zárt termelési rendszerükben minden hasznosítható nyersanyagnak megvan a helye. A falusi vendégfogadóknak is mind a gazdálkodás (minimális vegyszerhasználat, hulladékok hasznosítása), mind a szálláshely-szolgáltatás terén (csatornázás, víz- és energiatakarékos megoldások) hasonló magatartásra kell törekedniük.

Zalalövő: régi parasztház

Fontos kormányzati politika a falu lakosságmegtartó képességének fokozása. Ez a településtípus sok ellentmondást, társadalmi feszültséget hordoz magában. A világ gazdaságilag fejlettebb részein megindult a visszaáramlás a kisvárosokba, falvakba. Tudatos fejlesztési politika esetén csökken a város és a falu közötti ellentét. A legfontosabb azonban, hogy legyenek a falunak olyan, a közösség által támogatott, s benne tekintélyt merítő intézményei, melyek nélkül a közösségi élet elképzelhetetlen.

A gazdaságirányítási váltás után az erőforrások többsége felett a helyi szervek, vállalkozók fognak rendelkezni. A központi erőforrásokból elsősorban a nagytérségi területfejlesztési, kiegyenlítési célkitűzéseket fogják előnyben létesíteni. A helyi adottságok jelentősége, használati értéke nő. Az irányító ráhatások helyett a települési, illetve térségi identitás és önfejlesztés kibontakoztatása a cél. A jövőben a fejlesztések nagyobb hányadát kell helyi erőforrásokból, s ezeken belül is vállalkozási alapon finanszírozni. A falusi vendéglátás, mint önálló gazdasági ágazat fejlesztésében az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

  • A helyi erőforrások és energiaforrások mind hatékonyabb kihasználását,
  • A meglévő létesítmények fejlesztését, az új beruházásokkal szemben,
  • Az új létesítmények szolgálják a kívánatos struktúraváltást,
  • A struktúra megújítása az emberi erőforrásokkal való újszerű gazdálkodást is kívánja,
  • Az állandó mennyiségi növekedés helyett a minőségi fejlesztés elismerése, preferálása a cél,
  • A rövid távú jövedelemnövelés helyett, a hosszú távú biztonság növelését kell előnyben részesíteni
  • A regionális önigazgatást és az önfinanszírozás kialakítását.
Szabadtéri kocsimúzeum

A minőségi fejlődés a falusi vendéglátásban a kínálat növekedését, sokoldalúvá tételét, s mindezek alapján a fajlagos költési szint emelését jelenti. Ez nem az extenzív szálláshelynövelést, hanem más szolgáltatások (például az étkezés) fejlesztésében kell megmutatkoznia. Ezek magával vonják a kisrégiók kapcsolatainak erősítését. Az idegenforgalmi stratégiában ez úgy jelentkezik, hogy a rövid távú (például bevásárlóturizmus) érdekek kihasználása mellett a tartós tendenciákra helyezik a hangsúlyt. Például, hogy a magyarországi helyzetre alapítva a gyógyturizmus növelését helyezzük előtérbe. Emellett lényeges, hogy a települések, és a területi egységek (régiók) saját és törvényes állami szervekkel, valamint alulról építkező idegenforgalmi szervekkel rendelkezzenek. Legyen meg a területi egységek önfinanszírozásához szükséges pénzügyi alapok lehetősége. (helyi vállalkozások, helyi adóztatás) Az aktivitás fokozása szükséges a gyengén fejlett térségekben, ahol a struktúraváltástól várják a fejlettségi elmaradások pótlását. Ki kell használni a természetes és művi adottságok mellett az emberi tényezőket. A népművészeti, a népviseleti, a szokásokat és népszokásokat, hagyományokat. A regionális kötődéstudat (identitás) kibontakoztatásával jelentős fejlesztőerő mozgósítható. Fejlesztendő a régió kifelé megmutatkozó arculata. A meglévő munkaerő képzettségi színvonala, kreativitása, önbecsülése és együttműködési készsége kihasználandó. A falusi vendéglátás döntően a természeti értékek hasznosítására épül. Ezen értékek egyik jelentős fogyasztója, de veszélyeztetője is (tájvédelmi körzet túlzó beépítése, szemetelés, vízszennyezés). Arra kell törekedni, hogy a természeti értékek, a táj összhangja, az ökológai egyensúly károsodást ne szenvedjenek.

A települési célok kialakítása során tudomásul kell venni a realitásokat. A falvak jelentős részét sújtja a tőke hiánya. Ez nem vezethet el a cselekvőképtelenséghez, illetve a felülről jövő támogatás várásához. Az önkormányzatoknak gazdasági feladatainak döntő része településük ellátásához, de nem kizárólagos fejlesztéséhez kapcsolódik. Az ott lakók és a céltól függetlenül ott tartózkodók anyagi, szellemi szükségleteinek kielégítését szolgálják. Továbbá az intézmények, a termelők és szolgáltatók, más vállalkozók a településtől függő igényeinek önkormányzati segítséggel történő kielégítését is magában foglalja. Ezek a célok a szakmai és pénzügyi erők koncentrált célorientált összevonásával érhetők el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Árkiné Gombás Edit: Gondolatok a marketingről és az értékesítésről a falusi turizmusban Falusi turizmus 2002 4. szám
  • Bárdos Dezső: A falusi turizmus és a közigazgatás Comitátus (Veszprém) 1993. október 66.o. ISSN 1215-315X
  • Bárdos Dezső: A falusi turizmus újrafelfedezésének szociológai vonatkozásai idegenforgalommal nem rendelkező településeken Bp. 1992 kézirat
  • dr. Fekete Mátyás: Falusi turizmus. Falusi turizmus tájékoztató 2005. 1-2. szám

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]