Csatorna (vízépítés)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A csatorna mesterséges létesítmény. A vízépítési gyakorlatban belvíz-, öntöző-,hajó-, üzemvíz-, valamint települési rendszereket alkalmaznak.
- A lefolyástalan területek felszínén és a talajtérben összegyűlő a település, az ipar, a közlekedés biztosága szempontjából káros vizek összegyűjtésére, szabályozott levezetésére úgynevezett belvízelvezető csatornákat építenek. A többnyire a földben lévő medrű hálózat a terep mélyvonulatain halad. Vonalvezetését a terepviszonyoktól befolyásolva alakítják ki. (A magasabban fekvő területről az alacsonyabb felé kormányozzák a vizet.)
- Az öntözőcsatorna a vízkivétel helyétől a főcsatornán, majd a mellékcsatornán halad, azután az osztócsatornán végül az öntözőcsatornán kerül a vízfelhasználás helyére.
Általában a közterületek felszíne alatt elhelyezett fenékeséssel kialakított gravitációs, nyílt vízfelszínű illetve túlnyomásos zárt keresztmetszetű csatornák és műtárgyaik összefüggő rendszere. A hálózat lehet egyesített rendszerű vagy elválasztó rendszerű.
A csatornázás a vízgazdálkodás fontos része. Korszerű megvalósításának fontos előfeltétele a felszín alatti és feletti vizek tisztán tartását. Elősegíti az ívóvízellátás egészségügyileg megfelelő szintű biztosítását. [1]
Az un. elválasztott rendszer a csapadékvíz elvezetését az ipari-, és a házi szennyvíztől elkülönülő csatornahálózattal oldja meg.
(rajta Budapest neve, címere, felül 1995-ös évszám)
Műszaki és közegészségügyi szempontból célszerű a vízellátás és a szennyvízcsatornázás egyidejű megvalósítása. Ezt nevezzük egyesített rendszernek. Az ilyen rendszerű csatornahálózatba a szennyvizet a házi és az ipari bekötő csatornán, valamint az útterület vízelnyelő aknához csatlakozó bekötőcsatornán vezetik le. A szennyvíz a különböző átmérőjű és esésű mellékgyűjtő csatornákon keresztül a főgyűjtő csatornába folyik. Innen régebben a nyíltvizekbe szabadon beengedték. Ma azonban a szennyvíztisztító telepekre jut, ahol több szinten megtisztítják (fizikai szűrés, biológiai és kémiai tisztítás).
A csatornákat a vízszállítás módja szerint nevezhetjük: gravitációs, vákuumos és nyomott rendszereknek.
A különböző rendszerek összehasonlítása:
| Öszehasonlítás | Vákuumos rendszer | Gravitációs rendszer |
|---|---|---|
| A cső vezetési helye | Kis árokmélységben (fagyhatár alatt, kb. 1 méter). Kis átmérőjű polietilén cső. | Mély árokban, ami lejt. Nagyobb csőátmérő. |
| Fektetési rugalmasság | Alkalmazkodik a talajviszonyokhoz, terepadottságokhoz. | Vonalvezetésben horizontálisan és vertikálisan mereven korlátozott. Csak völgyirányban folyik. Tisztítóakna szükséges! |
| Csőcsatlakozások | Vízzáróan hegesztett csatlakozások. Rugalmas cső, nem reped. | Tokokon, repedéseken szivárog. Hagyományos merev csövek. |
| Haladási sebesség | A rendszer dugulásmentesen 6 m/sec sebességgel működik | A kis esés (3‰) miatt lerakódásra, eltömődésre hajlamos. |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hajózási csatorna
Hajózási csatornának tekinthetünk minden mesterséges medrű folyóvizet. E létesítményeket használják földek víztelenítésére, szennyvízelvezetésre, öntözésre, vízellátásra és hajózásra. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat, gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés. [2] Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják.
Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i.e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az egyiptomiak ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették. Pekingtől Hangcsouig, ami több mint 1750 km hosszúságú.
Továbbiak a hajózási csatornák című szócikkünkben olvashatók.
Bővebben: Hajózási csatorna[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ^ Magyarországon napjainkra megvalósult majd 100%-an a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása vezetékes ivóvízzel.
- ^ A hajózási csatornák kifejezést lerövidítve csatornákra, a XX. század első évtizedeitől használják.
[szerkesztés] Források
- A településfejlesztés elmélete és gyakorlata (Hatvan, 1996) ISBN 963-04-5147-6
- Révai Nagy Lexikona (Budapest, 1912) V. kötet 6-7 old.
- Révai Új Lexikona (Szekszárd, 1999) IV. kötet 376. - 379. old.ISBN 963-9015-93-8
- A tudás fája / Tudomány és Technika 261-262. old. ISSN 1418 8090
