Urbanizáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az urbanizált népesség aránya országonként 2006-ban
A városi és vidéki lakosság arányának változása 1950 és 2050 között

Urbanizáció, mint folyamat (a latin urbs, a.m. város szóból) alatt az emberi települések kialakulását (és fejlődését), sűrűsödését és növekedését értjük. Ez a folyamat napjainkban egyre gyorsabban és nagyobb mértékben történik.

Az urbanizációs folyamat fogalma két különböző – bár összefüggő – összetevőt takar:

  • Városodás: a város-ként deklarált települések sokasodása, kiterjedése vagy növekedése darabszám, terület vagy lakosságszám szerint abszolút mértékben, illetve a vidéki népességhez vagy a nem városi településekhez viszonyítva. (mennyiségi változás)
  • Városiasodás: a települések belső minőségi változása, infrastruktúrális ellátottság, életmód, szerveződés, gazdasági tevékenységek vagy viselkedésmód kialakulása és/vagy megerősödése (minőségi változás).

Enyedi György szerint a „szolgáltatási társadalomban” a technika lehetővé teszi a munkahelyek nagyfokú decentralizációját, emellett tökéletesedik a közlekedés, és a távközlés, és ezek hatására a lakosság kisebb településeken fog szétszóródni, mert élvezheti a nagyvárosok előnyeit, de ugyanakkor elkerülheti hátrányait is.

A fogalom történeti előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A társadalmi fejlődéssel együtt járó, településekben (városokban) végbemenő, méretekben egyre növekvő nagyságú emberi csoportosulások (tömörülések) előrehaladtához számtalan biológiai, élettani és szociális, stb. konfliktus megjelenése társult. Ennek szemléletes példái Bábel tornyától az utópisták által megreformálni szándékozott közép- és újkori városokig, Utópiáig, a Falanszterig ismertek. Az ipari társadalom kialakulásával a problémák tűrhetetlenségig fokozódtak, melyekre a települések célszerű, - de alapvetően technikai (ideális város-tervek) -, valamint a társadalom átszervezésével keresték a kiutat. Mint általában lenni szokott, nagy társadalmi megrázkódtatásnak kellett azonban bekövetkezni ahhoz, hogy e törekvések a megvalósítás irányába mozduljanak.

A huszadik században e megrázkódtatás egyszerre megkétszereződött, s mindegyike meghatározó jelentőségű társadalmi aktivizálódást váltott ki. Az első: az I. világháborút követően végigsöprő forradalmak szociális követelményei (élet-, lakó- és munka körülmények), majd: a II. világháború során tönkretett települések - elsősorban "városok" - újjá- és korszerűvé építési, bővítési igénye. Mint lenni szokott - a korábbi ideák és elméletek ellenére - a katasztrófák szakmai és elméleti oldalról felkészületlenül érték a településpolitikai-, igazgatási- és építési szakterületeket. (Életrajzában Pierre Vago [1], mint a korszak beavatkozás-orientált építész résztvevője, szemléletes képet rajzol a modern urbanisztika kialakulásának eme korszakáról).

Városodás és városiasodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar várossá nyilvánítások 2000 és 2009 között

Az urbanizáció két egymással párhuzamosan zajló folyamata a városodás és városiasodás.

Városodás jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városodás egy népeségstatisztikai, pontosabban népességtömörülési folyamat, a városok és városlakók számának növekedését jelenti. A városok (hivatalos, "statisztikai") számát alapvetően két tényező befolyásolja: a statisztikai (vagy hivatalos) városfogalom (vagyis jogilag az adott ország (hatalom) milyen feltételeket szab a várossá nyilvánításhoz), valamint hogy a társadalmi-gazdasági fejlettség, a történelmi tényezők, a természet- és közlekedésföldrajzi viszonyok milyen népességtömörülési formát igényelnek.

E második tényezőre példa, ahogyan a gazdaságilag fejlett országokban az ipari forradalom a népesség városokba áramlását eredményezte, ezért az ilyen területeken a városodás felgyorsult, így egy sűrű és jól fejlett városhálózat alakult ki. Ahol az ipari forradalom csak megkésve jelentkezett, a városodás is később alakult ki, sőt jellegzetes új formációkat is eredményezett (suburb, alvó-, bolygóváros, stb). így ezen országok a városodottság folyamatában el is maradhatnak, eredményükben eltérhetnek a korábban urbanizálódott országoktól.

A természetföldrajzi viszonyok közül a domborzat és a vízrajz adottságai vannak leginkább hatással egy ország városodottságára. A hegyvidéki területek nem kedveznek a városok, nagyobb népességtömörülések létrejöttének, ezzel szemben a síkvidékeken és a tengerparton népességtömörülési gócok alakulhatnak ki.

Városiasodás jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városiasodás a településeknek egy belső, minőségi változása, fejlődése. Ennek során a vidéki településekben is megjelennek a városi minőségi jegyek (infrastruktúra, utak, szolgáltatások, közművek), így a város és falu közötti életminőségi különbségek elhalványulnak. Ennek során a városi életmód és magatartásforma is széles körben elterjed.

Az urbanizáció szakaszai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az urbanizáció alapvetően négy szakaszra osztható. A folyamat a városrobbanással kezdődik, ezt követi a szuburbanizáció, a dezurbanizáció, majd a reurbanizáció.

Városrobbanás, agglomerálódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi agglomerációk várható változása 1950 és 2050 között

Az ipari forradalom hatására kezdődött meg a városok és a körülöttük lévő agglomeráció növekedése. Jellemzője, hogy a népesség a falvakból a városokba vándorol, így erőteljes térbeli koncentráció alakul ki. A világ országaiban eltérő időpontban kezdődött meg az ipari forradalom, így a modern urbanizáció első szakasza is időben változó módon jelentkezett. Anglia már a 18. században eljutott ebbe a stádiumba, Magyarországon az 1870-es, 1880-as évtizedeiben bontakozik ki, míg a fejlődő országokban csak jelentős késéssel a 20. század közepén. Erre a szakaszra a munkahelyek és lakóhelyek térbeli koncentrációja jellemző.

A városrobbanásnak, a gyors városnövekedésnek manapság a harmadik világ a színtere. Itt a városi népességnövekedés négyszer gyorsabb, mint a fejlett országokban.[2] A mezőgazdaságból élő vidéki lakosság tömegesen keres menedéket a városokban, ám ott nem találhatunk elég munkahelyet, megfelelő ellátási viszonyokat számukra. Jellemző még, hogy a városba költöző bevándorlók megőrzik falusi szokásaikat (például a magas népességszaporodást), ami a nagyvárosok problémáit tovább fokozza.

Szuburbanizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szuburbanizáció Colorado Springs városában
Ipari park Qingdao-ban
Újra divatba jövő vidéki életforma
Régi iparterület felújítás után Londonban

A szuburbanizáció során a városnövekedés lefékeződik, a nagyvárosok központjaiban helyenként már csökken a népesség, viszont az elővárosok gyorsan fejlődnek. Ezen szakaszon belül elkülöníthetjük a népesség szuburbanizációját, ipari szuburbanizációt és a szolgáltató szektor szuburbanizációját.

A népesség szuburbanizációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a folyamat először az Amerikai Egyesült Államokban jelentkezett az 1930-as években, Európában a második világháború után lett általános. A népesség kiáramlik a városokból, ennek fő oka, hogy a nagyvárosok élhetetlenek lettek, épületállományuk leromlott, lakáspiaci helyzete leértékelődött. A zaj, szennyezés, zsúfoltság és bűnözés fokozódott a nagyvárosokban, ezért a családok tömegével hagyták el a belső városrészeket. Helyükön slumnegyedek, gettósodó területek jöttek létre. A folyamatot a közlekedési infrastruktúra fejlődése kísérte, megépültek a nagy elővárosi vasutak, széles főútvonalak, autópályák, terjedt a motorizáció. A szuburbanizáció következményeként új alvótelepülések jönnek létre. A népesség szuburbanizációjára példa Budapest jelenlegi helyzete. A város népessége egyre csökken, viszont külvárosai és a környező települések hatalmas fejlődésen mennek keresztül, igaz Budapest az elöregedés miatt is lesz egyre kevesebb lakos otthona.

Az ipar szuburbanizációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipar szuburbanizációja az 1970-es, 80-as években jelentkezett a fejlett országokban. Az ipari tremelés súlypontja is az agglomerációba helyeződött át. Így a nagyvárosok területén csökken az ipari munkahelyek száma, az agglomerációban növekszik. Jellemző, hogy a magas színvonalú tevékenységek a városban maradnak, a termelő egységek pedig kivonulnak az elővárosokba.

Az ipari szuburbanizáció főbb okai:

  • a régi telephely kicsinek bizonyul
  • a városon belül megnövekszik a tercier funkciók szerepe
  • a telekárak növekednek
  • belső területek zsúfoltsága, állandó közlekedési dugók, nehéz szállítás
  • a telekommunikáció fejlődésével lehetővé válik, hogy az irányítási, termelésszervezési funkciók a térben eltávolodjanak egymástól

Szolgáltató szektor szuburbanizációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolgáltató szektor szuburbanizációja csak az utóbbi egy-két évtizedben jelentkezett. Elsősorban a nagy térigényű szolgáltatási tevékenységek (raktározás, nagykereskedelem, bevásárló központok), költöznek ki a város peremére, ipari parkokba.

Dezurbanizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dezurbanizáció során a városnövekedés megáll, a falusi népesség száma és aránya nőni kezd. 1970-től kezdődik meg a folyamat, főképp az USA keleti partvidékén, Dánia, Belgium, Németország, Anglia területén.

A dezurbanizáció okai:

  • új közlekedési és kommunikáció technológiák jelennek meg, elterjed a távmunka
  • megszűnnek a munkahelyek a hagyományos ipari központokban, az új munkahelyek többsége viszont már a vidéken, vagy az agglomerációban jön létre
  • a falusi térségekben olcsóbb a helyi munkaerő, nincsenek szakszervezetek, jobb a környezet minősége is
  • divatba jön ismét a vidéki életforma

Reurbanizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reurbanizáció során a nagyvárosi régiók népességszám csökkenése megáll, a központi városmag egyes részein ismét népességnövekedés következik. Az 1980-as évektől figyeltek fel erre a jelenségre. Oka, hogy a régi, rossz állapotban lévő belvárosi lakónegyedeket folyamatosan felújítják és korszerűsítik városrevitalizációval. Ennek során a történelmi városmag épületeit modernizálják, a lakókörnyezet luxusszínvonalon újul meg. Mindez a belvárosok újbóli felértékelődését vonja maga után. Így a fiatal értelmiségi réteg tagjai visszaköltöznek a helyreállított belső városrészekbe.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pierre Vago: PIERRE VAGO Egy mozgalmas élet - Bp. Holnap K. 2002. - ISBN 963-346-545-1
  • Lewis Mumford: A város a történelemben
  • Szerk. (KSH Területi Stat. Főoszt.): Térgazdasági és területi statissztikai fogalmak (p.92) - Bp. 1972. KSH - Nyomdaüzemi szám: 079972.
  • Kiss Tamás: Gondolatok a településről, fejlődéséről, fejlesztéséről (p.23-36.) - Comitatus, 1955.aug-szept. - HU ISSN 1215 305X
  • Wolf Schneider: Városok Urtól Utópiáig - Bp. 1973. Gondolat K. - Egyetemi Nyomda sz.: 73/770.
  • Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom - Akadémiai K. Bp.1982 - ISBN 963-50-2964-5
  • Vidor F.: Urbanisztika - Bp. Gondolat K. 1979.
  • Kiss Tamás: Településeink múltából jövő felé előadás - (MTA VEAB konf. 1990.nov.06. megj.: MTA VEAB: A Dunántúl Településtörténete IX. kötetben - ISBN 963-01-0441-5

Szakcikkek:

  • Mladenov, Chavdar - Ilieva, Margarita - Ilieva, Nadezhda - Kazakov, Boris: Urbanizáció Bulgáriában, Tér és társadalom, 2010. (24. évf.) 4. sz. 285. old.
  • Németh Sándor: Mintha-városból mintavárost! A magyar urbanizáció mennyiségi útja és minőségi átmenete, Területi statisztika, 2009. (12.(49.) évf.) 1. sz. 8. old.
  • Tóthmérész Béla - Magura Tibor: Az urbanizáció hatása a talajfaunára: Hipotézisek és nemzetközi kitekintés, Természetvédelmi közlemények, 2009. 15. köt. 13-22. old.
  • Kovács Zoltán: Urbanizáció és átalakuló városhálózat Kelet-Közép-Európában, Közép-Európai közlemények, 2009. (2. évf.) 4-5. (6-7) sz. 175-182. old.
  • Horváth M. Tamás: Urbanizáció-igazgatás és pénzügyi föderalizmus, Tér és társadalom, 2008. (22. évf.) 1. sz. 125. old.
  • Kovács Tibor: Az urbanizáció másik arca: a zsugorodó város problematikája, Falu Város Régió, 2008. 2. sz. 57-61. old.
  • Ricz Judit: Urbanizáció a fejlődő országokban : trendek, dimenziók és kihívások, Tér és társadalom, 2007. (21. évf.) 3. sz. 167. old.
  • Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Globalizáció, individualizáció, modernizáció, urbanizáció és lakásmód Magyarországon, Társadalomkutatás: a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának folyóirata, 2005. (23. köt.) 1. sz. 91-111. old.
  • Szabó Edit: A pannoniai városok igazgatása. Urbanizáció, önkormányzat és városi elit a Kr. u. 1-3. században, Ókortudományi értesítő, 2004. (8. évf.) 13. sz. 22-30. old.
  • Tózsa István: A "káros" urbanizáció, Tér és társadalom, 2002. (16. évf.) 1. sz. 1. old.
  • Kovács Zoltán: Az urbanizáció jellemzői Kelet-Közép-Európában a posztszocialista átmenet idején, Földrajzi közlemények, 2002. (126. (50.) köt.) 1-4. sz. 57-77. old.
  • Hanák Péter: Polgárosodás és urbanizáció : Bécs és Budapest városfejlődése a 19. században, Budapesti negyed : lap a városról, 1998. (6. évf.) 4. (22.) sz. 61-110. old.
  • Lackó László: A századvégi urbanizáció fontosabb jellemzői, Magyar tudomány, 1997. (42. (104.) köt.) 3. sz. 278-295. old.
  • Szigeti Ernő: Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás, Területi statisztika, 1997. (1.(38.) évf.) Klnsz. 66. old.
  • Gyáni Gábor: Urbanizáció Budapest árnyékában, Rubicon, 1993. (4. évf.) 8-9. sz. 48-52. old.
  • Enyedi György: Urbanizáció Kelet-Közép-Európában, Magyar tudomány, 1992. (37. (99.) köt.) 6. sz. 685-693. old.
  • R. Lawton (szerk.): Nagyvárosok fejlődése és hanyatlása az urbanizáció aspektusai a nyugati világban, Tér és társadalom, 1990. (4. évf.) 3-4. sz. 201. old.
  • Barta Barnabás: Gondolatok az urbanizáció és a társadalmi folyamatok kölcsönhatásáról, 1949-1980, Állam és igazgatás, 1988. (38. évf.) 6. sz. 503-520. old.
  • Hörcher Ferencné: Az urbanizáció általános tendenciáinak hazai érvényesülése, Településtudományi közlemények, 1985. (29. évf.) 33. sz. 91-107. old.
  • Ledent, J.: Comparative dynamics of three demographic models of urbanization. (Az urbanizáció három demográfiai modelljének komparatív dinamikája.) - ILASA Reports. 1980. No. 1. 241-279. p., Demográfia, 1983. (26. évf.) 2-3. sz. 473-474. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pierre Vago: PIERRE VAGO Egy mozgalmas élet (p.156-157)
  2. Fórián Sándor: Urbanizációs folyamat, és annak néhány hatása a környezetre (6. oldal). (Hozzáférés: 2011. november 16.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]