Pierre Vago

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Vago
Született 1910. augusztus 10.
Budapest
Elhunyt 2002. február 1. (91 évesen)
Noisy-sur-École
Foglalkozása építész,
építészeti szakíró

Pierre Vago (Budapest, 1910. augusztus 10.Noisy-sur-École, 2002. február 1.) (Vágó Péter) magyar származású, nemzetközi hírű építész, építészeti szakíró és oktató.

Életútja, építész tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vágó József budapesti építész fia, 18 éves korában került Franciaországba. Diplomáját 1932-ben szerezte meg a párizsi École Spéciale d'Architecture főiskolán, ahol Perret tanítványa volt. Még hallgató korában, 1932-ben az „Architecture d'Aujourd'hui" című francia építészeti folyóirat főszerkesztője lett. 1950 óta a szerkesztőbizottság elnöke is volt.

Ugyancsak 1932-ben szervezte meg a RIA (Réunion Internationale d'Architectes) nemzetközi építész szervezetet, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte 1948-ban az UIA-t (Union Internationale des Architectes), ennek 1969-ig főtitkára is volt.

1957-től haláláig a tournai École Supérieure d'Architecture tanára.

Tervező építészként 1934 óta tevékenykedett. Jelentősebb feladatokhoz a második világháború után jutott:

Településtervezések:

  • Bouches-du-Rhône rekonstrukciója,
  • Arles, városrendezési terv
  • Tarascon városrendezési terv
  • Le Mans és más városok rendezési tervei.

Jelentősebb építészi munkái:

  • lakótelepek: Arles, Marseille, Le Mans városokban.
  • Iskolák: Tarascon, Arles, Párizs-Mont-rouge, Marseille-Malpassé, Montrouge (Jeanned'Arc), Le Mans.
  • Bankok: Algír, Tunisz.
  • Klinikai épület: Toulouse (Saint-Michele).
  • Templomok: Vanves, Arles (St Pierre tpl.), Carry-le-Rouet, Marseille, Le Mans (St Thérése), Lourdes (X. St. Pius).
  • Lakóház: Le Mans (Huisne parti Sablons negyed), a nyugat-berlini Interbau-telepen (1957), Martigues-Lavéta, El Biar, Villa Hydrában, stb.
  • Áruház: Algírban (1959).
  • Könyvtár: Bonnban stb.

Számos francia és nemzetközi kitüntetés birtokosa, az amerikai, angol, nyugatnémet, mexikói stb. építész szövetség tiszteletbeli tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Stuttgarti egyetem tiszteletbeli tagja.

Építészeti tevékenységének hatása az építészet fejődésére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-es párizsi indulásától kezdve hetven éven át mindenütt ott volt, ahol valami történt az építészetben. Vagy ott történt mindig valami, ahol ő megjelent. Ismerte a korszak minden építészét, akik alkotásaikkal formálták az elmúlt század építészetét. A legnagyobb befolyású építészeti folyóirat mellett a legfontosabb nemzetközi építészeti, urbanisztikai szervezetekben vett részt, aktív szereplője volt a legfontosabb, mára már építészettörténetinek számító szakmai eseményeknek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pierre Vago, l'Architecture d'aujourd'hui, revue internationale d'architecture contemporaine, Paris, 1971
  • Gabriel Epstein, Pierre Vago, Klaus Müller-Rehm: Architektur-Experimente in Berlin und anderswo. Für Julius Posener, 1989, (ISBN 3-924812-24-1)
  • Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, (ISBN 2-907687-58-1)
  • Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense - Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000 - (ISBN 2-87143-110-8)
  • Pierre Vago: Egy mozgalmas életút (Az építészet mesterei sorozat) - Holnap K. Bp. 2002. - ISBN 963-346-545-1
  • Major Máté: Pierre Vago (Architektúra s.) - Bp. Akadémiai K. 1982. -

Ideiglenes képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]