Gettó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gettó (olaszul: ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, a zsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eredetileg csak a közös életmód miatt hoztak létre, később a mindenkori hatalom jelölte ki kényszerlakhelyül. A náci Németország a gettókat a zsidók összegyűjtésére használta és innen hurcoltatta el őket a koncentrációs táborokba és megsemmisítő táborokba.

Később a gettó fogalma kiterjedt más kisebbségek által lakott városrészekre is. Történelmi szövegkörnyezeten kívül szinte kizárólag pejoratív felhangú.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gettók a megszállt Kelet-Európában

Eleinte csak az összetartozás érzeténél fogva, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, a középkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosaitól. Az első ilyen névvel illetett negyedet 1516-ban Velencében hozták létre, a pápa parancsára. „Geto Nuovo” szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal (Ma is látogatható). Tisztasági, közegészségügyi tekintetben a hatóság majd semmit sem gondoskodott a gettókról, az ahhoz vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna. Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg 1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fenn Frankfurtban, Prágában és Németország más városaiban. A 19. század végén különösen Olaszországban és Németországban voltak nagyobb gettók.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazánkban a zsidóság tömörülése rendesen csak 1-2 utcára szorítkozott. Ilyen utca volt Buda várában is az 1686. évi ostrom előtt.
  • A második világháború alatt Budapest VII. kerületében, a Dohány utcai Zsinagóga közelében is létesült gettó.
  • Miskolcon a mai Arany János utcában volt a II. világháború alatt a gettó; ez a városrész azóta teljes átalakításon esett át, és az eredeti épületek már nem léteznek, így nehéz elképzelni, milyen volt. Az utcában emléktábla őrzi az elhurcolt zsidók emlékét.
  • Egerben a gettó a Dr. Hibay Károly és Kossuth utcák által bezárt szögben, az 1967-ben lebontott zsinagóga körül helyezkedett el.
  • 1944. április 16-án kezdték meg a zsidó lakosság gettóba zárását az akkor Magyarországhoz tartozó kárpátaljai településeken. Ma ez a nap a holokauszt hazai emléknapja.
  • Sopronban a Papréti zsinagóga és környékén, az Új utcában, a Torna utcában, a Kurucz dombon, a Jacobi gyárban és a Tanítóképző intézet területén volt gettó.

A varsói gettó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német katonák és zsidók a varsói gettóban 1943-ban

Talán a leghíresebb gettó Varsóban állt. 1939-ben, nem sokkal az első zsidótörvények kihirdetése után kezdték el kiépíteni a lengyel fővárosban. 1940-ben Varsó és a környező települések zsidó lakosságának nagy részét – mintegy 450.000 embert – a kijelölt lakórészekre telepítették át. Dr. Fischer, a Varsói Gettó, és a politikailag Varsói Körzetnek nevezett terület főparancsnoka, 1943 tavaszára új törvényt léptetett életbe: megkezdte a gettó kiürítését, és deportálását a treblinkai haláltáborba. 1943. április 19-én (amikor már csak mintegy 60.000 zsidó maradt a gettóban) felkelés tört ki, mely 27 napig tartott, és a németek május 15-én verték le. Ezután a gettó összes lakóját deportálták, majd porig rombolták.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gettó témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]