Salgótarján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salgótarján
Salgótarján, downtown.jpg
Belváros a Karancs szállóval
Salgótarján címere
Salgótarján címere
Salgótarján zászlaja
Salgótarján zászlaja
Becenév: Tarján, Nógrádi völgyváros
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Salgótarjáni
Kistérség Salgótarjáni
Jogállás megyeszékhely
megyei jogú város
Alapítás éve 900-944[1]
Polgármester Dóra Ottó (MSZP)
Jegyző dr. Kádár Zsombor
Irányítószám 3100
Körzethívószám 32
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 36 497 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 373,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 220–500 m
Terület 100,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Salgótarján (Magyarország)
Salgótarján
Salgótarján
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 19° 48′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 19° 48′ 27″
Salgótarján (Nógrád megye)
Salgótarján
Salgótarján
Pozíció Nógrád megye térképén
Salgótarján weboldala

Salgótarján (szlovákul: Šalgov-Tarjany/Šalgotarján, németül Schalgotarjan/Schalgau, korábbi nevei alapján: Tarján és kicsit később Salgó, korábbi helyesírás szerint: Salgó–Tarján)[1] megyei jogú város Észak-Magyarországon. Nógrád megye székhelye és legnagyobb városa, népességét tekintve Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon. Székhelye még a Salgótarjáni járásnak és Salgótarjáni kistérségnek is.

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.[1]

Városrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarjánnak 16 városrésze van. Ezek közül 5 egykori község amelyet hozzácsatoltak a városhoz. Somoskőújfalu 2006-ig tartozott ezen városrészek közé. Salgótarjánban a városrészekhez 4 nagyobb és 1 kisebb lakótelep tartozik amelyek túlnyomórészét házgyári panel elemekből vagy betonból épített többszintes torony vagy sokemeletes sorházak alkotnak.

Városrészek

Baglyasalja

Baglyasalja a középkorban is létező kis település, mely a vár alatt terült el, a Salgótarján felé eső északi részen és a török világban menekültek lakosai a falu mostani helyére. Felette magasodott Bagolykővár, másként „Kővár” vagy „Bagolyvár”. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja). Az itteni várat 1310-ben említette először oklevél.

Salgóbánya

A településrész egyik látnivalója

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze, mivel 500 méteres tengerszint feletti magasságban egy fennsíkon helyezkedik el 2 km hosszan. Salgóbánya szintén a középkorban létező nagyon kicsi település, inkább tanya volt.

Somoskő

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.

1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. Salgótarjánhoz 1977-ben csatolták.[1]

Zagyvapálfalva

Látkép Zagyvapálfalva bérházas beépítésű területéről

Ezen a néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910. január 1-jén egyesítette s így közigazgatásilag egy községgé vált. Házainak száma 218 és római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő. Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1705-1720. évi összeírásban sem fordul elő.

Zagyvaróna

A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára, melyet a 13. század végén építette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat.

Nagyobb lakótelepek

Kemerovó-lakótelep

Látkép a lakótelep "kiskörúti" részéről

Az 1960-as években építették a József-akna meddőhányójára a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) tervei alapján. Két részből áll: Az ún. "nagykörútból" és az ún. "kiskörútból". Utóbbi egy északi irányú kisebb méretű toldása a lakótelepnek. A lakótelep az oroszországi Kemerovo városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovo egyik lakótelepét Salgótarjánról nevezték el.[3]

Gorkij-lakótelep

A Gorkij-lakótelep légi felvétele

A Gorkij lakótelepet az 1960-as1970-es évek tájékán kezdték építeni Zagyvapálfalva nyugati peremén a 21-es főúttal párhuzamosan húzódó domboldalra. A lakótelep a Pálfalva-patak-Bányagépgyár-21-es főút háromszögben helyezkedik el. Névadója Makszim Gorkij orosz drámaíró.

Beszterce-lakótelep

A lakótelep teljes látképe

A város lakótelepei közül a legnagyobb és a legnépesebb. A város északi részén a 21-es főút párhuzamosan épült ki a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) tervei alapján.

Kisebb városrészek, tanyák, lakótelepek

Salgótarján kisebb városrészei[jegyzet 1]:

Barackos, Béketelep, Dugdelpuszta[4] , Csernyik-völgy[4], Csizmadiatelep, Csókáspuszta[4], Eperjes-telep, Eresztvény[4], Forgách-telep, Gedőcipuszta, Gyurtyános[4], Idegértelep, Jónás-telep, Kempingtelep (Camping-telep), Kotyházapuszta (Kotyháza)[4], Kotyházatelep (Hámán Kató telep), Kormospuszta[4], Kőváralja, Művésztelep, Napsugár-lakótelep, Nyárjaspuszta[4], Pécskőpuszta[4], Pintértelep[4], Ponyipuszta (Kisponyi)[4], Rokkantelep, Rónabánya[4], Rónafalu[4], Somlyóbánya[4], Szilvás, Szigetpuszta[4], Szilváskő-puszta[4], Vízválasztó

Földrajza, éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése, földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, melyek „Y” alakot formáznak. A völgy kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol elhelyezkednek a városrészek (például: Baglyasalja, Zagyvapálfalva). A város közlekedési gerince a Tarján-patak völgyében délről északra haladó, a területre 2×2 sávosan beérő 21-es főút (amely csak a városig 2×2 sávos), és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal. A városközpont völgyfenéki részei a 230–240 méteres, egyéb lakott területei pedig a 220–500 méteres szinteken helyezkednek el. A város legmagasabban fekvő lakott területe az 500 méter magasan fekvő Salgóbánya.[5]

A település közelében található legmagasabb hegy a Karancs, amely 729 méter magasra emelkedik.[5]

A megyében és a környéken a jellemző talajtípus a barna erdőtalaj és a fakó erdőtalaj, valamint a porhanyós homokkő.[6] A Zagyva völgye miatt kialakult az ún. Réti talajok, amelyek kisebb művelésekre is kiválóak.[6] Ezek főleg a bogyós termések lehetnek. pl. szőlő, földieper,szamóca,kökény.[jegyzet 2][5]

Éghajlata, vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat

A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1859.[5]


Salgótarján éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 0,0 2,8 9,3 15,0 20,9 23,0 25,3 23,9 20,3 14,6 5,8 1,4 30,0
Átlaghőmérséklet (°C) −2,0 0,3 3,6 13,7 14,5 18,6 18,5 19,1 16,6 11,3 5,1 0,6 29,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −4,0 −1,7 1,6 6,0 10,5 13,6 15,0 14,8 11,7 7,0 2,2 −1,7 10,7
Átl. csapadékmennyiség (mm) 39 32 38 55 63 80 61 63 45 37 56 40 609
Havi napsütéses órák száma 55 91 146 187 190 190 196 188 145 96 82 59 1859
Forrás: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0


A Tarján-patak Salgótarjánban
Vízrajz és ivóvízrendszer

A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. A Salgótarján melletti vízválasztó az Ipoly és a Zagyva folyók között osztja meg a lefolyó vizeket. A Medves déli lábánál eredő Zagyva 179  folyamkilométer után éri el a Tiszát.

A Karancs hegy keleti oldalán, Somoskőújfalunál található az a vízválasztó, melytől északra az Ipolyhoz tartozó Füleki-patak, délre a Tarján-patak folyik.

A körzet igen gazdag forrásokban, melyek közül a legjelentősebbek: Magyar-bányai-forrás, Minyus-forrás, Ponyi-forrás, Bodzfás-forrás, Petőfi-forrás, István-forrás, Tarász-forrás.[5]

A város alatt húzódó rétegvízrendszerből nyerik az ivóvizet amelyet a Pécs–kő oldalán található víztározó medencénél tisztítanak és tárolnak.[1] Innen jutnak el különböző átmérőjű csöveken a fogyasztókhoz a víz. Az elhasznált víz pedig a Sugár úti szennyvíztisztítóhoz[1].

A környék és a város vizének a keménysége körülbelül 8–12nk° [jegyzet 3] között mozog.[1][5]

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidék földrajzi szempontból a Matricum flóravidékbe tartozik. A Karancs és a Medves hegység környékének jellemző erdőállományai: a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek. Az akác is meghonosodott, amely szinte az egész várost koszorúba fonja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. városkörnyéki erdeiben a kopár területeket 18801910 között kezdték erdősíteni. A rónai erdőrészen akác-, erdeifenyő-, vörösfenyő-, feketefenyő-ültetvények keletkeztek, melyek kiegészítették a bükk-, nyír-, nyár-, gyertyán- és tölgyerdőket. A város megújulásakor illetve a lakótelepek építésekor is sok fát kellett kivágni. Az építők ezeket főleg erdeifenyővel és tujával pótolták.

A vidék állatvilága megegyezik a Mátráéval és a Bükkével. Faunagenetikailag egy körzetbe tartozik, fajösszetételében az erdő és a hegyvidék a meghatározó. A madár és az emlősfauna főleg az erdő, rét és legelő területén található meg, mert ez életteret biztosít a számára. A nyúl, fogoly és fácán az egész körzetben megtalálható, a vaddisznó, az őz és a szarvas természetes élettere a cserjeszintű tölgyesek területe. Madárvilága gazdagnak mondható. Főleg az erdei énekesmadarak, a fácán és a tőkés réce a jellemző madárak. Mivel Salgótarján elég közel van az erdőkhöz ezért a vadállatok, főleg vaddisznó, róka gyakran betolakodnak a lakott területekre. Nyáron hajnalonként és reggel (4 óra és 9 óra között) a városban gyakori a madarak órákig tartó csicsergése.[1]

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I katonai felmérés térképe

Történetét a honfoglalás idejéig vezethetjük vissza. A 10. század első évtizedében a Tarján nevű törzs birtokolta, melyet a belső gyepűvonal védelmére telepítettek ide.

A település a Kacsics nemzetség ősi birtokaihoz tartozott. 1246-ban a Kacsics nemzetség Illés ágából származó Péter birtoka volt.

1280-ban Péter testvérének, Simonnak fiait, Miklóst és Simont találjuk itt. 1327-ben az ugyane nemzetségből származó Salgai Illés és Miklós, valamint ezek fiainak osztatlan birtoka volt.

1332-1337-ben már a pápai tizedjegyzék is említette plébániáját, tehát ekkor már egyházas hely volt.

Egy 1348-ban kelt oklevél már említette Salgó várát is, amelynek közelében feküdt a község.

1411-ben a Szécsényieké, akik ekkor megosztoztak az öröklött javakon, az itteni vár Salgó Simon-nak jutott.

1450-ben a cseh husziták birtokába került, akiktől azonban 1460-ban Hunyadi Mátyás király visszafoglalta.

Tarján helység az egész középkorban a salgó vára sorsában osztozott és vámhely is volt.

1439-ben az oklevelek Salgó községet is említették, amely közvetlenül Salgó vára alatt, a későbbi Salgó-puszta helyén feküdt.

1548-ban Bebek Ferenc volt a település földesura.

1552-ben a vár Derencsényi Farkas kezében volt, de 1554-ben, miután az őrség Zagyvai Ferenc kapitány vezetése alatt az ellenség közeledtére megfutamodott, a vár a törökök kezébe került.

1562-1563-ban Hüsszein, Ali basa nagyvezér csauszának hűbérbirtoka lett.

1593-ban Tiefenbach Kristóf és Pálffy Miklós foglalták vissza a várat a törököktől.

A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. 1782-ben lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé. Ekkor eléggé színes lett a nemzetiségi összetétel, amelyek főleg szlovákok voltak. Érkeztek ide visszavándorló magyarok illetve ruszinok.

A török hódoltság után a helység gróf Volkra Ottó Kristóf birtokába került, akinek örökös nélküli halála után, a 18. század elején, báró Szluha Ferenc szerezte meg.

1715-ben 17, 1720-ban 20 magyar háztartását írták össze, 1470-ben még a báró Szluha család volt a birtokosa.

1770-ben Jeszeniczei Jankovich László, 1828-ban Jankovich Antal, Nógrád vármegye alispánja, majd gömöri főispán volt a földesura.

1783-ban újabb betelepülési hullámban érkeztek visszamenekülő magyarok és romák.[1][7]

1821-ben régi kis temploma tűzvész áldozata lett. Jankovich Antal, a plébánia akkori kegyura, a leégett templomot helyreállíttata és megnagyobbíttatta, Luby József pedig 1866-ban tornyot építtetett hozzá. A hívek szaporodásával azonban ez a templom is szűk lett, mire azt Kovács Nándor prépost-plebános kezdeményezésére 1900-ban teljesen átalakították. Református temploma 1882-ben épült, de a tornya 1894-ben.

A 19. században többször érték a helységet súlyos elemi csapások. Az 1840 években az árvíz döntötte romba a katlanszerű völgyben álló lakóházakat és gazdasági épületeket. Árvíz volt még 1870-ben és 1873-ban is, majd 1821-ben nagy tűzvész volt, amelyben a római katolikus templom teteje is leégett.

A II. katonai felmérés térképe

1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt, és az elit üzemek közé tartoztak ahol magas fokú kiképzésben részesültek a szakmunkások. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. A település az üzemek sokaságával és a bányászattal fejlődésnek indult. A várossá fejlődést a vasút is meghatározta amely 1867-óta létezik. Ez a vasútvonal (Pest-Salgótarján) is fontos tényező volt a fejlődésben. Az akkori végállomás után egy iparvágány indult ki az Acélgyárhoz. De az Acélgyáron kívül a Tűzhely- és az Üveggyárhoz is kiágazott iparvágány. A vasút később tovább épült ki.[8] Ezáltal 1922-ben kapott a község városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán volt. A háború idején a város bányáit használták légópincéknek, valamint a Bányavasút alagútjait. A háborút erősen megsínylette a település, de hamar visszaállt minden a régi kerékvágásba.

1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága ténylegesen csak 1952-ben tudott átköltözni, mivel itteni működésének technikai feltételeit csak ekkor tudták biztosítani. Ez újabb fejlődéshullámot indított meg. Megépült a Síküveggyár és az Üveggyapotgyár. 1950-ben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket. Közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik Salgóbánya is. 1968-ban a belváros megkapta a Hild János-díjat. A szocialista beruházások idején Salgótarján az iparvárosok közé tartozott. A hatalmas beruházások a bánya, az ipari üzemek körül. Sorra épültek fel a lakótelepek, megújult a belváros, amely ekkor nyerte el mai formáját. A közigazgatási területen belül felújították az utakat és a vasutat. Ekkor kezdték építeni a 210-es főutat. Az üzemek bezárása az 1970-es évekre tehető vissza, amikor a bánya bezárt a szén fogyása és a gazdaságtalan kitermelés miatt.

A Salgó úti felüljáró

A rendszerváltás után visszaesés állt be a gazdasági életben. Elsőként a Síküveggyár jelentett csődöt, 1993-ban. Ebből a bajból az Öblösüveggyár és a Tűzhelygyár szerencsésen jött ki. 1992-ben a BRG elköltöztette Salgótarjáni üzemét, amellyel újabb üzem szűnt meg a városban. 1994-ben Salgótarján megyei jogú város lett, mivel ekkor valamennyi megyeszékhely a népességétől függetlenül megkapta e rangot. 1999-ben az Acélgyár is részben megszűnt. Ebben az egykori óriási üzemben már csak a hideghengermű és a szöggyártó gépek működnek. 2000-ben elkészült az ipari park amely munkalehetőséget nyújt a város lakóinak. 2001-ben a Széchenyi Terv keretében megújult a Kórház és a Könyvtár. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. 2008-ban újabb üzem zárt be. Az Üveggyapotgyárban is leállt a termelés.

2009-ben városszépítő program indult, amely a következő 20 évre azt tűzte ki céljául, hogy szebb, jobb, élhetőbb várossá teszi Salgótarjánt, hasonlóan mint az 1970-es, 1980-as években.[8]

Salgótarján 1950 óta a megye székhelye. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalját. Ezt követően egyre több környékbeli település is a város részévé vált. A belváros mai képét a szocializmus időszakában kapta, ekkor jelentős iparváros volt a település. A 19. század második felétől a város fontos bányavidék központja volt, amíg a termelés a széntartalékok kimerülése és a magas önköltségi ár miatt meg nem szűnt. Nehézipara továbbra is hanyatlik, amely látszódik a városképben is. A csökkenő lakosság számára az ipar és a szolgáltatási szektor biztosítja a megélhetést. A 2008-as adatok alapján 38 683 lakója van a városnak. A rendszerváltás óta arra törekszik, hogy ipara alkalmazkodjon a változó körülményekhez, illetve turisták idecsalogatása is fontos szempont.[9]

2009-ben új városfejlesztő projekt indult, amellyel az 1980-as évek hangulatát szeretnék visszavarázsolni, illetve szebb, jobb, élhetőbb várossá tenni Salgótarjánt.[9]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állomások és megállóhelyek Salgótarjánon belül
BSicon STR.svg Hatvan felé
BSicon STR+GRZq.svg Közigazgatási határ
BSicon BHF.svg Zagyvapálfalva
BSicon BHF.svg Salgótarján külső pu.
BSicon HST.svg Salgótarján
BSicon STR+GRZq.svg Közigazgatási határ
BSicon BHF.svg Somoskőújfalu[jegyzet 4]
BSicon STR.svg

Megközelíthetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közút

Autóval vagy busszal a 21-es főúton (2×2 sáv), illetve a 22-es főúton (2×1 sáv). A belvárost tehermentesíti a 210-es főút, amelyet két lépcsőben adtak át, az első szakaszt 1976-ban, a másodikat 2008-ban. A település a fővárostól körülbelül 110 kilométeres távolságra fekszik Leggyorsabban az M3-as autópályán és a 21-es főúton érhető el.[10]

Vasút

Vasúton a 81-es Hatvan–Somoskőújfalu–Fülek vasútvonalon közelíthető meg a város. A vonal magyarországi szakaszán órás ütemes menetrend van érvényben (hétvégén kétórás), Hatvanban csatlakozással Budapest, Miskolc, Eger és Szolnok felé. A fővárosból legkevesebb 2 óra 23 perc, vagy 3 óra, Hatvanból 1 óra 20 perc a menetidő. A város közigazgatási területén 1 állomás, 1 pályaudvar és 1 megállóhely található: Zagyvapálfalva, Salgótarján külső pu. és Salgótarján. Salgótarján és Salgótarján külső vasútállomás épületeit az 1970-es években emelték, a régi épületeket elbontották, míg a zagyvapálfalvai vasútállomás fogadóépülete az eredeti állapotban maradt meg.

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955-óta közlekedik menetrend szerinti autóbuszjárat a városban. Az elővárosi és a távolsági vonalakon Ikarus, Volvo és Rába és Credo autóbuszok közlekednek. A helyjárati autóbuszok a Salgótarján Külső pályaudvar mellett lévő buszmegállókból, a távolsági járatok a belvárosban lévő autóbusz-pályaudvarról indulnak. Ezt az épületet 2007-ben felújították.[12] A helyi autóbuszvonalakon óránként-félóránként indulnak autóbuszok.[13]Salgótarjánból mind Budapestre mind pedig Egerbe óránként indulnak járatok. Tanítási időszakban Kecskemétre, Debrecenbe, Miskolcra és Szegedre is indulnak távolsági buszok.[13] Közlekedési eszköznek számított a bánya működésének idején a bányavasút (köznyelvben: Kis villamos) amelyen főleg a bányamunkások és a bánya mellett dolgozók közlekedtek.[1] 1881 és 1957 között üzemelt a Salgótarjáni fogaskerekű vasút a Salgótarjáni Acélgyár és Salgóbánya között. Főleg szén szállítására használták, de korlátozott személyforgalom is folyt rajta.

Kerékpáros közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarjánban a kerékpáros közlekedés is fejlesztésnek indult. Ennek jele a várost észak-déli irányban átszelő kerékpárút megépítése amely három ütemben kerül megépítésre. Az első ütemben a régi Ipari park – Szécsényi úti körforgalom közötti kerékpárút vége és az Eperjes-telep között épült ki 3,3 km hosszan 2011.szeptemberében. Az első ütem keretében 137 554 828 Ft támogatás érkezett[14] [15]

Jelenleg folyik a kerékpárút Eperjes-telep és a Városi Sportcsarnok közötti szakaszának építése amely során a munkaterület átadása 2013.április 22-én volt, az építkezés pedig májusban kezdődött. A pályázati összköltségből bruttó 164 384 863 Ft fordítható kivitelezési munkálatokra, amelyhez az önkormányzat további bruttó 10 906 150 Ft összeget biztosított a pályázatban el nem számolható építési költségekre. Várhatóan még 2013-ban átadják a második szakaszt.[15][16] Jelenleg előkészítési folyamat alatt áll a kerékpárút harmadik - Városi Sportcsarnok és Beszterce-lakótelep közötti szakasza. Ez magába foglalná az Ipari park és Bátonyterenye Kisterenye városrészének határa között megépítendő kerékpárutat is. Így akár egy 15 km hosszú kerékpárút is létrejöhet a két település összekötésével.[16]

Jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címer

A címer

A város vezetői 1922-ben igyekeztek a várost megillető címer használatának jogosságát felkutatni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljen és a település történelmi múltján kívül kifejezésre jusson a bányászat és a kohászat szerepe a város életében. A belügyminiszterhez felterjesztett címertervet azonban a szakértők nem találták adományozásra alkalmasnak, mivel a heraldika szabályainak nem felelt meg. A város vezetése ezek után évekig olyan jelképeket használt hivatalos rendezvényeiken, amelyek címerszerű jelvénynek hatottak.

A címer használatát a rendszerváltás után 1992-ben az akkori önkormányzati képviselő-testület elfogadta a jelenlegi jelképet.

A jelenlegi címer talpú hasított pajzs, melynek jobb oldalán a bányászati múltat jelképező fekete mezőben a három ezüst pólya a helységet átszelő vizeket (Salgó-, Tarján- és Pécskő-patakokat) jelképezi. A bal oldali ezüst mezőben a hármas zöld színű halom felett fekete sas látható. A hármas zöld halom a város természeti környezetére, a fekete sas a honfoglaló magyarok Tarján nevű hadrendnek tekinthető törzsére utal. A pajzsfőn arany színű, ötös osztású, ívelt, a pajzzsal két szélén közvetlenül érintkező koronát formázó bástya a Salgótarjánt körülvevő várakat (Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő) szimbolizálja.[17]

Zászló

Zászló

A város zászlajának zászlólapja 2:3 arányú téglalap. A zászlórúd felől nézve első harmadában ezüst alapon álló helyzetben a város címere, a mező mértani középpontjában, a második és harmadik harmadában fekete alapon három ezüst pólyával. A díszzászló körben ezüst zsinórral, a végén ezüsttel rojtozott, a címer alatti félkörben Salgótarján felirat látható fekete színű hímzéssel. A zászlót 1992. augusztus 31-i ülésén fogadta el az önkormányzat képviselő-testülete.[1]

Népesedési adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a mai Salgótarján területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.[18]

A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.

A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.[19][20]

Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):

Nemzetiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2011-es adatok alapján:

Nemzetiségi eloszlás (2011)[21]
Összesen Magyar Roma Német Szlovák Egyéb, nem válaszolt
100% 85,9% 5,3% 0,4% 0,3% 8,1%

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város polgármestere 2006 óta Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz).

  • Alpolgármesterek: Eötvös Mihály, Fenyvesi Gábor
  • Jegyző: dr. Kádár Zsombor[22]

A Közgyűlés összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarján közgyűlésébe 2010-ben 15 főt válaszottak. 10 képviselő egyéni választókerületből, 4 kompenzációs listáról került a közgyűlésbe, a közgyűlés elnöke pedig a város lakói által közvelenül válaszott polgármester. A 15 tagú testületben a választáskor a Fidesz-KDNP szövetségnek a polgármesterrel együtt 10, az MSZP-nek 5 képviselője volt.[23]

Polgármesterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali idő Párttagság
Tolmácsi Ferenc 1990-1992 SZDSZ SZDSZ
Zsély András 1992-1994 FIDESZ Fidesz[22]
Puszta Béla 19942006 MSZP MSZP
Székyné Sztrémi Melinda 20062014 FIDESZ Fidesz[22]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. gépháza Láng Gépgyári turbinákkal, és kapcsolótáblával

Salgótarján iparának meghatározó elemei (vagy elemei voltak) a gépgyártás a nehézipar a szénbányászat és az üveggyártás.[24] Salgótarjánban 1893 óta működik huta, ahol palackok, poharak gyártásával foglalkoznak.[25] A salgótarjáni üveggyártásra jellemző volt a csiszolt üveg. A gyár már nem az eredeti helyén működik, hanem az egykori üveggyapotgyár épülete ad otthont az üveggyárnak.[26] A régi Öblösüveggyár területén lévő épületek többségét lebontották. A nehézipar a városra erősen rátelepült, ennek köszönhető a Salgótarjáni Vasmű 1868-es megalapítása amely a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. tulajdonában működött.[24][27][28][29]Ma már a gyár bezárt, egyáltalán nem működik. Az acélgyárhoz hozzátartozott az Ötvözetgyár is amely szintén nem működik. A városban az üveggyártás másik ága a tömeges síküveggyártás is jelen volt az 1990-es évek közepéig. A későbbi jogutód cég 2009-ben került felszámolás alá.[30] A gyár bezárása után az épület sokáig üresen állt, az üveggyapotot gyártó URSA Salgótarján Üveggyapot Kft. raktára volt. Az üveggyapotgyártás 2009-es felszámolása után az épület újra üres lett[30], 2012 után pedig lebontották.[31] A gépgyártás képviselői a Bányagépgyár és a BRG salgótarjáni üzeme már nem működik (utóbbi üzem épületeit 2009-ben lebontották)[32], egyedül a vegyipari gépgyár működik rendesen, de az üzemeltető cég a csőd miatt leépítésre kényszerült.[33]

Salgótarján jelenlegi iparát a város déli határának környékén működő ipari park üzemei, a még működő tűzhelygyár és a vegyipari gépgyár, valamint az újraélesztett öblösüveggyár határozzák meg.

Szénbányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel.[1] Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T.[1] A kitermelt szén nagy mennyiségét főleg a helyi acélgyárba, és az országon belül szállították, de exportra is sor került.[1] 1970-ben a bánya bezárt a gazdaságtalan kitermelés és a tartalék kifogyása miatt. Azóta az egyik város belterületén lévő vájat helyén (József lejtősakna) bányamúzeum működik. A látogatók nagy kedvence a bányaló.[1]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bölcsődék és óvodák

Salgótarjánban 1999-ig hat bölcsőde üzemelt, amelyet mind bezártak. Sokáig Salgótarján volt az egyetlen olyan megyeszékhely ahol nem üzemelt bölcsőde. 2013-tól azonban a kormány 1,1 milliárd forintos támogatást nyújtott az észak-magyarországi régió elmaradott területeinek bölcsőde építésére. Ennek keretében valósul meg zöldmezős beruházásként. Az új bölcsőde 57 gyermek befogadására lesz alkalmas.[34] Az új bölcsőde 2014-re Salgótarján Károlyakna városrészében a Gerber Frigyes közben épülhet meg.[35]

Salgótarjánban 13 óvoda működik. Ezekből 12 önkormányzati tulajdonú, ezek összevont rendszerben működnek 2006-óta.

Iskolák

Salgótarjánban 11 általános iskola 7 középiskola 2 kollégium működik. Az általános iskolák a költségcsökkentés érdekében 2006-óta összevontan működnek. A városban 1923-óta működik középiskola. 1972-ben a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kara kihelyezett intézetet nyitott. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvény értelmében a főiskola – így a salgótarjáni intézet is – 2000. január 1-jétől a Budapesti Gazdasági Főiskola részévé vált. A hallgatói létszám közel ezer fő.[37] A főiskola egészen 2013-ig működött. Az intézményt a csökkenő hallgatói létszám miatt zárták be.[38]A város önkormányzata 2013 nyarán Zalaegerszegre látogatott hogy az ottani főiskola működését tanulmányozzák, ugyanis a városvezetés tervezi a megszüntetett Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kara helyett egy új főiskola alapítását tervezi. Az új kar működéséről a Miskolci Egyetem, Budapesti Műszaki Egyetem vagy az Óbudai Egyetem működtethet. Az új főiskolában mérnökképzés indulhat.[39]

Főiskolák[42]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

József Attila Művelődési és Konferencia Központ, ahol a legtöbb műsort rendezik

Salgótarján régebbi kultúrákkal nem nagyon rendelkezik az 1960-as évek, 1970-es évek eleji fejlődések miatt. A török korból nem maradtak emlékek, így a környék török kultúrákkal nem, vagy csak csekély részben rendelkezik. A főbb kulturális értékek a palóc hagyományok. Az itt megrendezett műsorok is erről szólnak.

Salgótarjánban minden évben megrendezik a Nemzetközi Dixieland Fesztivált. Ilyenkor híres dzsesszzenekarok látogatnak el a városba.[43] 2010-ben a fesztivál "Salgótarján-i Jazz Fesztivál" név alatt került megrendezésre.

A Nógrádi Folklór Fesztivál egy Szlovákiával közösen rendezett népművészeti hagyományokat őrző néptánc és népzene (2009-től palóc ételkülönlegességek bemutatója) turnéműsor amelyet 1996. július 31. óta minden évben megrendeznek.[44]

A városi kultúra hírnevének öregbítői még néhány zenekar és színművészeti előadócsoport amelyek kiemelkedő sikereket érnek el.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális rendezvények [46]

Sportrendezvények

Együttesek, alapítványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi médiában a Városi TV és a Radio Focus játszik nagy szerepet, hiszen ez ad hírt a város a megye mindennapi életéről. Ezeken kívül vannak elektronikus és írott sajtók is.

Írott sajtók [48]

Elektronikus sajtók[48]

Salgótarján és környéke főbb rádióadói

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870-óta működik a településen kórház, amely kezdetben egy bányakórház volt.[1] Az akkori épület túlságosan kicsinek bizonyult a város lakosságához képest, ezért egy új nagyobb kórház megnyitására volt szükség. 1960-ban megnyitotta kapuit a Nógrádi Megyei Kórház.[1] A 8 emelet magas épület az egykori katonai laktanya helyére épült. Csakhamar ez is kevésnek bizonyult, így újabb bővítésre volt szükség. 1984-ben a laktanya központ épületébe is betelepült a kórház. 1986-ra pedig egy járóbeteg szakellátó központ (SZTK) épült fel. 1994-ben az önkormányzat pályázaton 10 milliárd forintot nyert. Ezáltal 2001-ben megkezdték a kórház teljes átépítését amelynek I. ütemével 2002-re végeztek. A II. ütemben a Rendelőintézet és az Idegosztály épülete (a volt laktanya központi épülete) is megújult. Ezzel 2006-ra végeztek. 2008-ban a Rendelőintézet és a Kórház között egy átjáró függőfolyosó épült. 2009. március 2-án pedig átadták a már régóta terven lévő Helikopter leszállót.[49]

Tüdőgondozó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1899-óta működik ilyen intézmény Salgótarjánban. Kezdetben egy ún. Egészségházban majd 1977-től a SZÜV egyik használaton kívüli épületébe költözött. A kórház felújítása alatt ide költözött a ideggyógyászat. 2006-óta az 1971-óta használt épület lakatlan. Egykoron ebben működött a városi Fogászat is. Ma mind a kettő a kórház "A" épületében található.

Mentőállomás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mentőállomás 1999 óta a piaccal szemben működik az Idegér és Litke felé vezető úton. Egykoron ebben az épületben volt a kórház.[1]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város látnivalói
A városi obszervatórium
Somoskő látképe Szlovákia felől
A Bányamúzeum felszíni épülete
Salgó vára

Salgótarján környékén rengeteg várral (várrommal) találkozunk. Ilyen például: Salgó és Somoskő vára amelyek a leglátogatottabbak. A múzeumok a város szívében bújnak meg a kíváncsi turista szemei elől, hiszen a panelépületek között ma már nem nagyon találkozunk az 1960-as évek előtt épített házakkal. Ez alól kivétel a Vásártér és a Rokkant telep házai. Itt található Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma, valamint egy csak horgászati célra használt víztározó. A turisztikai célpontok főleg a város északi részén találhatók. Délen inkább az ipar hódít teret. 2001-óta található Baglyasalján egy szoborpark ahol a városban a szocializmus idején álló szobrok találhatók. Fontos látnivalók még a templomok és a kulturális intézmények sokasága. [50]

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarjánban 7 templom található. Ezek közül négy római katolikus, egy görög katolikus, egy református és egy evangélikus templom.

Római katolikus templom (Zagyvapálfalva)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1700-as évek végén épült félig eklektikus stílusban. Az épületet 1922-ben bővítették ki. Ekkor nyerte el mai kinézetét az épület. A második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, helyre kellett állítani. 1955-ben teljesen átépítették a templomot. A mai kinézete ekkor alakult ki igazán, igaz már 1922-ben is hasonlított az épület valamennyire a maihoz. 1955-ben új harang került a toronyban. Felépült a paplak és kibővült a torony[1]

Római katolikus templom (Baglyasalja)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom Blankenberg János tervei alapján készült 1934-ben. A templom falait díszítő freskókat Bóna Kovács Károly készítette[51]

Ferences rendi templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Acélgyári úton található műemlék jellegű templomot és a hozzátartozó volt rendházat 1934 és 1936 között Szontagh Pál tervei alapján a ferences rend építtette. A ferencesek 1950-ig működtek itt.[52] Védőszentje Szent József.

Kisboldogasszony templom (Salgótarján)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Árpád kori templom alapján helyezkedik el. 18. században épült barokk stílusú templom, melyet Kisboldogasszony tiszteletére építettek. 1821-ben egy tűzvészben megrongálódott templomot, 1866-ban újították fel. 1900-ban három neobarokk templomhajót kapott. 1914-ben a három templomhajót megosztották és kibővítették. A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi. Nagyharangja 2500 kg-os, Nógrád megye legnagyobb harangja.

Látványosságként itt található Bóna Kovács Károly Szent József oltára.[53]

Római katolikus templom (Zagyvaróna)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zagyvarónai katolikus templom (barokk 19.század)

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye 19. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették. A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.[1]

Református templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lejtős terepen épült föl 1928-1929 között a Losonci úton. Középtornyos támpillérekkel rendelkezik.[54]

Evangélikus templom (Salgótarján)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neoromán stílusú templom. Szvoboga Jakab tervei alapján készült el 1882 augusztusában a Salgó utat és a Füleki utat elválasztó hegyen a 21-es és 2303-as utak találkozásánál. A templomhoz 63 lépcsőfok vezet fel a Salgó útról. 1066 kg-os nagyharangja Nógrád megye legnagyobb evangélikus harangja.[54]

Sportélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarján sportélete ma már nem olyan mint régen. Salgótarjánt legjobban a futballról ismerték meg évekkel ezelőtt. Mára már ez is letűnt. A legismertebb év az az 1970/71-es év, amikor is az SBTC 3. helyezést ért el az NB1-ben. A csapat most megyei I. osztályban szerepel.

Az egyik legnagyobb sikert az hozta, hogy a Wamsler SE Salgótarján kosárlabdacsapata bejutott az NBI/B-be, ahol a 2008/2009-es évadot 2. helyezettként zárta. Az NBI/B Keleti csoportban 1. helyezett lett, és továbbjutott a rájátszás döntőbe, ahol a SMAFC-NYME-vel játszott. Ugyan kikapott a 2. és a 3. mérkőzésen, de a csapat így is szép eredményt ért el.[55] Júniusban a Sopron visszalépett így a salgótarjániak indulhatnak az A csoportban.[56]

A sportintézmények száma is bővelkedik. Itt található Magyarország legmodernebb technikájával felszerelt és különleges fa tetőszerkezettel rendelkező sportcsarnoka, illetve a legszebb fekvésű futballpálya.[1] A lovardák általában a kisebb völgykatlanokban bújnak meg, hogy tereplovaglási lehetőségeket is nyújtsanak.[57]

Sportcsapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Salgótarjáni Barátok Torna Club
  • Salgó Öblös Faipar
  • SASE
  • Tatárárok Sportegyesület
  • Salgótarján Triatlon Klub
  • Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület
  • Lendület Sportegyesület, Tenisz Egyesület
  • Horgász Egyesületek Megyei Szövetsége
  • Sportági Szakszövetségek és Sportbizottságok Szövetsége
  • Salgótarjáni Strandépítők BHC
  • Galba Árpád Vívóegylet és Szabadidőklub
  • Salgótarjáni KSE[58]
  • Skorpió Salgótarján
  • Salgótarjáni KC[59]
  • Salgótarjáni Ökölvívó SE
  • Havanna Táncstúdió Sportegyesület Salgótarján

Sportintézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai és partnervárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salgótarján jelenleg négy[60] európai ország öt városával tart fenn testvérvárosi, három másik országból pedig egy-egy várossal partnervárosi kapcsolatokat. Az együttműködés az egyes városokkal szerződéseken alapul. A kapcsolattartás másik formája az alkalmankénti tapasztalatszerző megbeszélésekben jelenik meg.[60] Régebben testvérvárosi kapcsolata volt az oroszországi (akkor még Szovjetunió-beli) Kemerovóval is.[1]

Város Ország Kapcsolat jellege Kapcsolatfelvétel időpontja
Besztercebánya  Szlovákia Testvérvárosi kapcsolat 1975
Gliwice  Lengyelország Testvérvárosi kapcsolat 1991
Losonc  Szlovákia Testvérvárosi kapcsolat 2003
Vantaa  Finnország Testvérvárosi kapcsolat 1977
Vigarano Mainarda  Olaszország Testvérvárosi kapcsolat 1996
Urikány  Románia Testvérvárosi kapcsolat 2010
Kemerovo[1]'  Oroszország Elfeledett testvérvárosi
kapcsolat[jegyzet 5]
1975
Doncaster  Egyesült Királyság Partnervárosi kapcsolat alkalmankénti találkozó
Nacka  Svédország Partnervárosi kapcsolat 1992
Valenciennes  Franciaország Partnervárosi kapcsolat 1992

Idézetek Salgótarjánról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarjánba jöttem. Itt vagyok megint/ És jöttem mint / Mekkába szokás / Felém emlék ezernyi int/ pedig minden be más, be más.
– Erdődy Mihály: Tarjánba jöttem[61]
A salgói hegyek között / elindultak a fák halni / A torra már minden átöltözött / s én a halált mentem vigasztalni .
– Molnár Béla: Jelek az őszben[62]
Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el /A Mátra egyik erdőséges ága,Miként sörényes, elfáradt oroszlán,Nézvén sötéten messze tájakig. /E hegytetői kősziklára ül /Borús napokban a pihenni vágyó /Terhes felhőknek vándor serege; / Ez a műhely, hol a komor kovács,A dörgedelmes égiháború / Készítni szokta a villámokat, / Haragvó isten égő nyilait..
Petőfi Sándor: Salgó[63]

Híres salgótarjániak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[64]

A város díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[64]

A város az irodalomban, filmekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Salgótarján a helyszíne Solymár József Megöltek egy leányt című írásának és az abból készült filmnek, mely utóbbinak a forgatása is itt zajlott.[65][66][67]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zárójelben a helybeli vagy a korábbi nevei találhatók
  2. A kökény e területen vad formában is előfordul, de az idősebb lakók termesztik.
  3. német keménységi fok
  4. 2006-ig Salgótarjánhoz tartozott
  5. 1991-óta (A Szovjetunió felbomlása után) elfeledve

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x Szvircsek Ferenc, cs. Sebestyén Kálmán. Salgótarjáni új almanach, 1. átd. kiadás, Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre. ISBN 963-7224-44-0 (1997) 
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Kemerovó története (orosz nyelven). kemerovo.ru, 2000. december 15. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Salgótarján kisebb városrészei (magyar nyelven). ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, 1996. december 16. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  5. ^ a b c d e f g Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla. A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán, 1. átd. kiadás, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (Eger). ISBN 978-963-87289-2-0 (2007) 
  6. ^ a b Dr Papp-Vári Árpád, Berkó Judit, Czermann Ferenc. Földrajzi Diákatlasz, 1. átd. kiadás, Cartographia Budapest. ISBN 963-352-518-7CM (2005) 
  7. ^ a b Galcsik Zsolt. Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005), 1. átd. kiadás, Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre (2005) 
  8. ^ a b Salgótarján története a város honlapján
  9. ^ a b Integrált Városfejlesztési Kézikönyv (IVF) (magyar nyelven) (pdf). www.salgotarjan.hu. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. Címer és településtörténet (magyar nyelven). Magyar Állami Jelképek, 2001. május 6. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  11. ^ a b c Salgótarján elérhetőségei közúton (magyar nyelven). Útvonalterv.hu, 2008. július 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  12. Helyközi buszpályaudvar és a városközpont rekonstrukciója (2007) (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2007. június 10. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  13. ^ a b Nógrád volán (magyar nyelven). nogradvolan.hu, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  14. Kerékpárút épül a déli városrészben (magyar nyelven). NPORT - Nógrád megyei hírportál, 2011. július 27. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  15. ^ a b Végig megépülhet a salgótarjáni kerékpárút (magyar nyelven). NOSZA.info, 2013. április 21. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  16. ^ a b Reménykedhetünk a salgótarjáni kerékpárút harmadik szakaszának építésében is! (magyar nyelven). NOSZA.info, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  17. A város címerének története (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2008. május 16.)
  18. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  19. Központi Statisztikai Hivatal (magyar nyelven). portal.ksh.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
  20. A grafikon forrása a KSH összesített adatai alapján (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
  21. 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2001. január 10. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  22. ^ a b c Salgótarján Közgyűlése (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2009. május 10. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
  23. Salgótarján 2010-es önkormányzati választási eredményei
  24. ^ a b Dr. Gajzágó Aladár. Salgótarjáni iparvidék, 1. átd. kiadás, Salgótarján MV Tanácsa (1966) 
  25. A Salgótarjáni Öblösüveggyár története (magyar nyelven). Tarjáni Képek, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  26. Felavatták az új öblösüveggyárat Salgótarjánban (magyar nyelven). HVG, 2012. december 27. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  27. Acélgyári történelem – I. rész (magyar nyelven). Tarjáni Képek, 2009. március 10. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  28. Acélgyári történelem – II. rész (magyar nyelven). Tarjáni Képek, 2009. március 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  29. Acélgyári történelem – III. rész (magyar nyelven). Tarjáni Képek, 2009. április 27. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  30. ^ a b Felszámolják a salgótarjáni síküveggyárat (magyar nyelven). Népszabadság, 2009. június 22. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  31. Eltűnik az egykori Síküveggyár (magyar nyelven). NPORT - Nógrád megyei hírportál, 2012. július 3. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  32. A BRG története (magyar nyelven). Virtuális Rádiómúzeum, 2013. január 8. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  33. Csődben a salgótarjáni vegyipari gépgyár (magyar nyelven). Index. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
  34. Salgótarján jó eséllyel pályázhat állami támogatású bölcsődeépítésre (magyar nyelven). Fidesz, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  35. Segítség a családoknak: bölcsőde épül a városban (magyar nyelven). szekyne.com - Salgótarján polgármesterének hivatalos odala, 2013. július 26. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  36. Óvodák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  37. BGF PSZF Salgótarjáni intézete (magyar nyelven). pszfs.hu, 2005. december 1. (Hozzáférés: 2009. június 8.)
  38. Negyven év után megszűnik a salgótarjáni főiskolai kar (magyar nyelven). eduline.hu, 2013. július 6. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  39. Salgótarján főiskolát alapítana (magyar nyelven). Népszabadság online, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  40. Általános iskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  41. Középiskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  42. Főiskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  43. ^ a b Nemzetközi Dixieland Fesztivál (magyar nyelven). stjazz.hu, 2003. február 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  44. ^ a b A Nógrádi Folklór Fesztivál története (magyar nyelven). nogkozmuv.hu, 2000. február 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  45. ^ a b c d e f Salgótarján Kulturális Intézményei (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. december 18. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  46. ^ a b c d e Rendezvénynaptár 2009 (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  47. " Szert Sándor Emléktorna (magyar nyelven). besztercekk.hu, 2009. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  48. ^ a b Írott és elektronikus sajtók (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2008. október 12. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  49. A Szent Lázár Megyei Kórház története az intézmény weboldalán (magyar nyelven). szlmk.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. április 18.)
  50. Tourinform Iroda, Salgótarján (magyar nyelven). salgotarjan-turizmus.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
  51. A baglyasaljai Jézus Krisztus templom (magyar nyelven). nagofely.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  52. Vendégváró-Salgótarján Római Katolikus Templom (magyar nyelven). vendegvaro.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  53. Vendégváró-Salgótarján Kisboldogasszony Templom (magyar nyelven). vendegvaro.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  54. ^ a b Templomok (magyar nyelven). nagofely.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  55. Beszterce Kosárlabda Klub (magyar nyelven). besztercekk.hu, 2009. április 10. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  56. Hatvan év után az élvonalban a salgótarjáni kosárcsapat (magyar nyelven). Origo.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  57. Lovaglási Lehetőségek (magyar nyelven). utikonyv.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  58. A Salgótarjáni KSE hivatalos honlapja (magyar nyelven). www.besztercekk.hu, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
  59. Salgótarjáni KC (magyar nyelven). www.wordhandball.com, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
  60. ^ a b Testvérvárosok (magyar nyelven). salgótarján.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  61. Erdődi Mihály: Tarjába jöttem (magyar nyelven). pszfs.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  62. Molnár Béla: Jelek az őszben (magyar nyelven). pszfs.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  63. Petőfi Sándor: Salgó (magyar nyelven). mek.iif.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  64. ^ a b Híres emberek (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2003. április 17. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
  65. http://www.port.hu/megoltek_egy_leanyt_megoltek_egy_lanyt/pls/w/films.film_page?i_film_id=11181
  66. vimeo.com/44740052
  67. http://tarjanikepek.hu/?p=4407

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
  • A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0
  • Dr. Gajzágó Aladár: Salgótarjáni iparvidék. 1966.
  • Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005) (szerk. Galcsik Zsolt), Salgótarján, 2005.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgótarján témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg Salgótarján salgótarján címszót a Wikiszótárban!


Reinel compass rose.svg Magyarország Ipolytarnóc SzlovákiaFülek Magyarország Ózd Héraldique meuble compas.svg
Magyarország Szécsény

Észak
Nyugat  Magyarország Salgótarján  Kelet
Dél

Magyarország Pétervására
Magyarország Pásztó Magyarország Bátonyterenye Magyarország Eger