Salgótarján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).

Koordináták: é. sz. 48.08531° k. h. 19.78689°48.08531, 19.78689

Salgótarján
Belváros
Salgótarján címere Salgótarján zászlaja
Becenév: Tarján, Nógrádi völgyváros
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Nógrád
Kistérség	Salgótarjáni
Rang	megyeszékhely megyei jogú város
Alapítás éve	900-944[1]
Polgármester	Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz)
Jegyző	dr. Kádár Zsombor
Irányítószám	3100
Körzethívószám	32
Testvértelepülései	Besztercebánya  Szlovákia Gliwice  Lengyelország Vigarano Mainarda  Olaszország Vantaa  Finnország Losonc  Szlovákia
Népesség
Teljes népesség	38 683 fő (2008)[2] +/-
Népsűrűség	383,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	220–500 m
Terület	100,80 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Salgótarján
é. sz. 48.08531° k. h. 19.78689°48.08531, 19.78689
Salgótarján weboldala

Salgótarján (szlovákul Šalgov-Tarjany, németül Schalgotarjan) megyei jogú város Észak-Magyarországon. Nógrád megye székhelye, Népességét tekintve Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon. Történetét a honfoglalás idejéig vezethetjük vissza. A 10. század első évtizedében a Tarján nevű törzs birtokolta, melyet a belső gyepűvonal védelmére telepítettek ide. A tarján név török eredetű, mely a tarkan méltóságnévből származik. A salgó fénylőt, napsütötte helyet jelöl. A város neve ilyenformán egyszerű összetétellel keletkezett a közeli Salgó-vár és a Tarján törzs nevéből. A 13. században földesurak birtokába került a vidék, majd a tatárok dúlták fel a települést. A török időben elnéptelenedett, ezért semmilyen török emlék nem maradt fent. 1782-ben népesült be újra a környék főleg szlovákokkal és németekkel valamint visszamenekülő magyarokkal.

Salgótarján 1950 óta a megye székhelye. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalját. Ezt követően egyre több környékbeli település is a város részévé vált. A belváros mai képét a szocializmus időszakában kapta, ekkor jelentős iparváros volt a település. A 19. század második felében a város fontos bányavidék volt, amíg a széntartalékok ki nem merültek. Jelenleg ipara is hanyatlóban van és egy eléggé lepusztult fejletlen kisvárosi képet mutat. A lakosság számára az ipari park biztosít megélhetést. A 2008-as adatok alapján 38 683 lakója van a városnak. A rendszerváltás óta arra törekszik, hogy ipara újra a régi legyen, illetve turisták is megforduljanak a vidéken.^[3]

2009-ben új városfejlesztő projekt indult, amellyel újból az 1980-as évek hangulatát szeretnék visszavarázsolni, illetve szebb, jobb, élhetőbb várossá tenni Salgótarjánt.^[3]

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 1.1 Fekvése, földrajzi helyzete 1.2 Éghajlata, vízrajza 1.3 Növény- és állatvilága 1.4 Városrészei és lakótelepei 1.4.1 Baglyasalja 1.4.2 Idegér 1.4.3 Salgóbánya 1.4.4 Somoskő 1.4.5 Somoskőújfalu 1.4.6 Zagyvapálfalva 1.4.7 Zagyvaróna 1.4.8 Kemerovó-lakótelep 1.4.9 Gorkij-lakótelep 1.4.10 Beszterce-lakótelep 1.4.11 Napsugár-lakótelep 1.4.12 Főbb adatok (városrészek) 1.4.13 Főbb adatok (lakótelepek) 2 Közlekedés 2.1 Megközelíthetőség 2.1.1 Közút 2.1.2 Vasút 2.2 Közlekedés 3 Történelme 3.1 A név eredete 3.2 Története 3.3 Címere és zászlaja 3.3.1 Címer 3.3.2 Zászló 4 Népesedési adatai 4.1 Nemzetiségek 4.2 Vallási összetétel 4.3 Lakások 4.4 Munkanélküliség 5 Politika 5.1 A Városháza 5.2 Tisztségek 5.3 A Közgyűlés összetétele 5.4 Polgármesterek 6 Gazdasága 6.1 Ipar 6.2 Szénbányászat 6.3 Környezetvédelem 7 Oktatás 7.1 Óvodák 7.2 Általános iskolák 7.3 Középiskolák 7.4 Főiskola 8 Kultúra 8.1 József Attila Művelődési és Konferencia Központ 8.2 Balassi Bálint Megyei Könyvtár 8.3 Rendezvények 8.4 Együttesek, alapítványok 8.5 Média 9 Egészségügy 9.1 A kórház 9.2 Tüdőgondozó 9.3 Mentőállomás 10 Látnivalói 10.1 Salgó vára 10.2 Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma 10.3 Nógrádi Történeti Múzeum 10.4 Somoskő vára 10.5 Karancs kilátó 10.6 Radnóti szobor 10.7 Kálvária 10.8 Tó-strandi Víztározó 10.9 Csillagászati obszervatórium 10.10 Városháza 10.11 Templomok 10.11.1 Római katolikus templom (Zagyvapálfalva) 10.11.2 Római katolikus templom és ferences rendház 10.11.3 Római katolikus templom (Salgótarján) 10.11.4 Római katolikus templom (Zagyvaróna) 10.11.5 Református templom 10.11.6 Görög katolikus templom 11 Sportélete 11.1 Egyesületek 11.2 Sportintézmények 12 Képgaléria 13 Testvérvárosai és partnervárosai 14 Híres salgótarjániak 14.1 Salgótarjánban születtek 14.2 Salgótarjánhoz kötődnek 14.3 Salgótarján díszpolgárai 15 Források 16 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajza

[szerkesztés] Fekvése, földrajzi helyzete

Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, melyek „Y” alakot formáznak. A völgy kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol elhelyezkednek a városrészek (például: Baglyasalja, Zagyvapálfalva). A város közlekedési gerince a Tarján-patak völgyében délről északra haladó, a területre 2×2 sávosan beérő 21-es főút (amely csak a városig 2×2 sávos), és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal. A városközpont völgyfenéki részei a 230–240 méteres, egyéb lakott területei pedig a 220–500 méteres szinteken helyezkednek el. A város legmagasabban fekvő lakott területe az 500 méter magasan fekvő Salgóbánya.^[4] A település közelében található legmagasabb hegység a Karancs, amely 729 méter magasra emelkedik^[4].

Tengerszint feletti magasságok^[4]

Városrész, külterület	méter
Belváros	230-240
Baglyasalja	244
Idegér	300
Zagyvapálfalva	239
Gorkij-lakótelep	309
Kemerovó-lakótelep	330
Napsugár-lakótelep	245
Beszterce-lakótelep	310
Zagyvaróna	300
Somoskő	396
Salgóbánya	500
Medves	625
Karancs	729

[szerkesztés] Éghajlata, vízrajza

A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550-600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1859.

A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. A Salgótarján melletti vízválasztó az Ipoly és a Zagyva folyók között osztja meg a lefolyó vizeket. A Medves déli lábánál eredő Zagyva 179  folyamkilométer után éri el a Tiszát.

A Karancs hegy keleti oldalán, Somoskőújfalunál található az a vízválasztó, melytől északra az Ipolyhoz tartozó Füleki-patak, délre a Tarján-patak folyik.

A körzet igen gazdag forrásokban, melyek közül a legjelentősebbek: Magyar-bányai-forrás, Minyus-forrás, Ponyi-forrás, Bodzfás-forrás, Petőfi-forrás, István-forrás, Tarász-forrás.^[4]

Salgótarján éghajlati jellemzői
Hónap	Január	Február	Március	Április	Május	Június	Július	Augusztus	Szeptember	Október	November	December	Év
Átlagos maximum hőmérséklet (°C)	0	2,8	9,3	15	20,9	23	25,3	23,9	20,3	14,6	5,8	1,4	30
Átlaghőmérséklet (°C)	-2	0,3	3,6	13,7	14,5	18,6	18,5	19,1	16,6	11,3	5,1	0,6	29,1
Átlagos minimum hőmérséklet (°C)	-4	-1,7	1,6	6	10,5	13,6	15	14,8	11,7	7	2,2	-1,7	10,7
Átlagos csapadékmennyiség (mm)	39	32	38	55	63	80	61	63	45	37	56	40	500-600
Havi napsütéses órák száma	55	91	146	187	190	190	196	188	145	96	82	59	1859
Forrás: Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

A vidék földrajzi szempontból a Matricum flóravidékbe tartozik. A Karancs és a Medves hegység környékének jellemző erdőállományai: a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek. Az akác is meghonosodott, amely szinte az egész várost koszorúba fonja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. városkörnyéki erdeiben a kopár területeket 1880–1910 között kezdték erdősíteni. A rónai erdőrészen akác-, erdeifenyő-, vörösfenyő-, feketefenyő-ültetvények keletkeztek, melyek kiegészítették a bükk-, nyír-, nyár-, gyertyán- és tölgyerdőket. A város megújulásakor illetve a lakótelepek építésekor is sok fát kellett kivágni. Az építők ezeket főleg erdei fenyővel és tujával pótolták.

A vidék állatvilága megegyezik a Mátráéval és a Bükkével. Faunagenetikailag egy körzetbe tartozik, fajösszetételében az erdő és a hegyvidék a meghatározó. A madár és az emlősfauna főleg az erdő, rét és legelő területén található meg, mert ez életteret biztosít a számára. A nyúl, fogoly és fácán az egész körzetben megtalálható, a vaddisznó, az őz és a szarvas természetes élettere a cserjeszintű tölgyesek területe. Madárvilága gazdagnak mondható. Főleg az erdei énekesmadarak a fácán és a vadkacsa a jellemző madár. Mivel Salgótarján elég közel van az erdőkhöz ezért a vadállatok, főleg vaddisznó, róka gyakran betolakodnak a lakott területekre. Nyáron hajnalonként és reggel (4 óra és 9 óra között) a városban gyakori a madarak órákig tartó csicsergése. ^[1]

[szerkesztés] Városrészei és lakótelepei

Salgótarjánhoz 7 városrész és 4 lakótelep tartozik. 1950 és 1977 között több települést kapcsoltak a városhoz, ezek közül elsőként Somoskőújfalu vált ki 2006-ban.

[szerkesztés] Baglyasalja

Baglyasalja a középkorban is létező kis település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja). Igazán akkor esnek róla említések mikor a környékén szenet találnak és beindul a bányászat. Ekkor a még csak 10 házból álló tanyából rekordidő alatt egy nagyközség alakult ki. Megépítették az óvodát és az iskolát, valamint a bányászok szórakoztatását szolgáló kaszinót és kultúrházat. Sorra épültek fel a bányászlakások (kolóniák). 1950 óta tartozik Salgótarjánhoz. A városrész a bányászat idejéig fontos iparvidék volt. A településrész 3 km hosszú és 200 m mélyen helyezkedik el, ma már eléggé elhanyagolt látványt mutat ez a városrész. Itt található a Ezüstfenyő Idősek Otthona.

[szerkesztés] Idegér

Idegér valamikor tanya volt. A bányászat beindulásával fejlődni kezdett és hamarosan itt is bányászkolóniák épültek ki. Ma Salgótarján legszegényebb városrésze, lakosainak közel fele roma származású. Egy hosszú völgykatlan déli ágában helyezkedik el. A két katlan között található dombon magasodott a valamikori Baglyos-kővár.

[szerkesztés] Salgóbánya

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze, mivel 500 méteres tengerszint feletti magasságban egy fennsíkon helyezkedik el 2 km hosszan. Salgóbánya szintén a középkorban létező nagyon kicsi település, inkább tanya volt. 1850-ben barnakőszenet fedeznek fel. Itt is beindul a bányászat. A vájatok közel negyede itt volt található. Kaszinó és Művelődési ház is épült a faluban a fáradt bányászoknak és munkaadóiknak szórakoztatására. Ma turistalátványosságként szolgál a vadászház és a városrész felett magasodó Salgó vára amely a 13. században épült.

[szerkesztés] Somoskő

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-ig birtokolta a várat, majd ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba, és akinek Júlia-dalait címezte. 1576-ban a törökök váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg. 1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. A trianoni békeszerződés 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta. A Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és lokálpatrióta társai elérték (egy francia antanttiszt életmentő műtétéért cserébe), hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz és Salgótarjánhoz 1977-ben csatolták vissza.

[szerkesztés] Somoskőújfalu

Somoskőújfalu Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves közti völgyben fekszik. Vasút és közúti határátkelőhely Szlovákia felé. A helység 1455-ben bukkan először elő az írásos forrásokban. Ekkor Somoskő várának tartozéka „Ujfalu” néven jelenik meg, és Szécsényi László birtokához tartozik. 1461-ben a Losonczy- és az Országh-családok nyerték adományul, 1548-ban már viszont csak a Losonczy-család a falu földesura. Ekkor már „Somos újfalu” (Somosújfalu) a neve. (1481-től említik így a birtoklevelek.) A török hódoltság idején, az 1562-63 évi defterekben a települést a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 10 adóköteles házzal. 1598-ban új földesúr, Forgách Zsigmond birtokába kerül a falu. Mindeközben egyre gyarapodik, lakosainak száma is nő: 1715-ben 10, öt évvel később már 16 magyar háztartást írtak össze. A település a 18., majd a 19. század során is gyakran cserél gazdát. A 18. század elején a Rádayak, majd a század közepén báró Péterffy János birtokába kerül. Házasság révén a 19. század elején már a Stahremberg-családé az egyik része, míg a másik a Radvánszky (vagy Radványszki) család tulajdona. Az 1833-ban pusztító tűzvészben 64 ház leégett, ekkor a plébánia is megsemmisült. A templom a 18. század közepén épült, és 1898-ban állították helyre.

[szerkesztés] Zagyvapálfalva

Ezen a néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910. január 1-jén egyesítette s így közigazgatásilag egy községgé vált. Házainak száma 218 és római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő. Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1705-1720. évi összeírásban sem fordul elő. 1826-ban a gróf Thoroczkay család és a Csoma örökösök voltak a helység földesurai. Később, a 19. század közepén, Gyürky Ábrahám birtokában találjuk, majd báró Solymosy Jenő volt itt nagyobb birtokos. Pálfalva község viszont Alsó- és Felső-Pálfalva egyesüléséből keletkezett. Már a középkorban létezett. 1548-ban Nagyfáy Balázs birtokában találjuk. A későbbi összeírásokból hiányzik. Az 1715-1720. évi összeírásokban ismét szerepel, de csak egy magyar és három tót háztartással. 1740-ben a Komjáthy és a Pakots családok, 1770-ben Mikulay István, Komjáthy Sándor, Pap József özvegye, Patkó István örökösei és Beniczky István voltak a földesurai. A 19. század elején még puszta, 1826-ban Felső-Pálfalván 164-en, Alsó-Pálfalván 120-an laktak, közöttük Bornemissza Károly, Komjáthy özvegye és Okolicsányi Péter. 1836-ban már egy községgé alakult s ekkor az alsópálfalvai részen 139, a felső pálfalvain 221 lakosa volt, földesurai pedig a Bornemissza, a Komjáthy, a Pap, az Okolicsányi és a Kun családok voltak. Később Gyürky Ábrahám lett a legnagyobb birtokosa. A község határában a „Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat”-nak volt kőszénbányája, Pock Jenőnek pedig táblaüveggyára. A községhez tartozott: Csókás-puszta, Erzsébet-huta és Frigyesakna bányatelepek.

[szerkesztés] Zagyvaróna

A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára, melyet a 13. század végén építette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat. Egészen 1460-ig volt birtokukban, amikor a királyi had visszafoglalta, Mátyás király személyesen is részt vett az ostromban és meg is sebesült. Az ostromban a vár nagyrészt leégett, a régészeti leletek tanúsága szerint megpróbálták valamennyire helyreállítani, de 1478-ban már teljesen romokban hevert és nem is épült fel többé. A helyi római katolikus templom hajója és szentélye 14. századi, tornya 1896-ban épült. A 19. század első felében báró Prónay Lajos volt a község földesura. A 20. század elején 2244 lakosa volt a falunak. 1973-ban csatolták a települést Salgótarjánhoz.

[szerkesztés] Kemerovó-lakótelep

Az építkezést 1965-ben kezdte az ÉPFUV Kft és 1969-ben a lakótelep első lakótömbjeit átadták a lakosságnak. A beruházás egy orosz testvérvárosi kapcsolat (amely 1989-ben felbomlott) révén született. A telepen található söröző korábban teázó volt, illetve egy vörös csillagból kirakott szökőkút is volt. 1970-ben adták át a „kiskört” és az összes „kockaházat”. A lakótelep az oroszországi Kemerovó városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovó egyik lakótelepét Salgótarjánról nevezték el.^[5]

[szerkesztés] Gorkij-lakótelep

A Gorkij lakótelepet 1970-ben kezdte építeni az ÉPFUV kft és a KŐFUV kft. Első lépésként a bányagépgyár körüli részt adták át, utána épült be a hegyi rész. 1974-ben tízemeletes házakba költözhettek be a lakók.

[szerkesztés] Beszterce-lakótelep

A lakótelep kivitelezője: ÉPFUV KFT. 1965-ben kezdték a beruházást, ekkor épült a külső része (a kockaházak és a sorházak). 1975-ben készült el a Sebaj úti rész. 1980-ban adták át a 10 emeletes házakat és a Lakótelepi iskolát.

[szerkesztés] Napsugár-lakótelep

1978-ban kezdte az építést a KŐFUV Kft. A vállalat sajnos nem vállalta, így az ÉPFUV kft-nek kellett befejeznie a lakótelepet. Kis területének köszönhetően rekordidőnek számító 9 hónap alatt készült el.^[1]

[szerkesztés] Főbb adatok (városrészek)

Városrész	Irányítószám	Hozzácsatolás ideje	Megjegyzések
Baglyasalja	3102	1950	–
Idegér	3100	1950	–
Salgóbánya	3109	1955	–
Somoskő	3100	1977	–
Somoskőújfalu	3121	1977	2006 óta önálló község
Zagyvapálfalva	3104	1961	–
Zagyvaróna	3141	1973	–

[szerkesztés] Főbb adatok (lakótelepek)

Név	Építés
Kemerovó-lakótelep	1969–1970
Beszterce-lakótelep	1965–1980
Gorkij-lakótelep	1970–1974
Napsugár-lakótelep	1978

[szerkesztés] Közlekedés

Állomások és megállóhelyek Salgótarjánon belül
Jelmagyarázat  Hatvan felé Közigazgatási határ Zagyvapálfalva Salgótarján külső pu. Salgótarján Közigazgatási határ Somoskőújfalu[6]

[szerkesztés] Megközelíthetőség

[szerkesztés] Közút

Autóval vagy busszal a 21-es főúton (2×2 sáv), illetve a 22-es főúton (2×1 sáv). A belvárost tehermentesíti a 210-es főút, amelyet két lépcsőben adtak át, az első szakaszt 1976-ban, a másodikat 2008-ban. A település a fővárosból az M3-as autópályán és a 21-es főúton érhető el a leggyorsabban.^[7]

[szerkesztés] Vasút

Vasúton a 81-es Hatvan–Somoskőújfalu–Fülek vasútvonalon közelíthető meg a város. A vonal magyarországi szakaszán órás ütemes menetrend van érvényben, Hatvanban csatlakozással Budapest felé. A fővárosból legkevesebb 2 óra 36 perc, Hatvanból 1 óra 36 perc a menetidő. A városban közigazgatási területén 3 állomás és megállóhely található: Zagyvapálfalva, Salgótarján külső és Sajgótarján. Salgótarján és Salgótarján külső épületeit az 1970-es években emelték a régi épületeket elbontva, míg a zagyvapálfalvai az eredeti állapotban maradt meg.

[szerkesztés] Közlekedés

1946-óta közlekedik menetrend szerinti autóbuszjárat amely fokozatosan épült ki. A vonalakon Ikarus, Volvo és Rába autóbuszok közlekednek. A helyjárati autóbuszok a Salgótarján Külső pályaudvar mellett lévő buszmegállókból, a távolsági járatok a belvárosban lévő autóbusz-pályaudvarról indulnak. Ezt az épületet 2007-ben felújították. A helyi autóbuszvonalakon óránként-félóránként indulnak autóbuszok.^[8] Budapest és Salgótarján között menetrend szerinti óránkénti járatok indulnak. Nyári időszakban Kecskemétre és Debrecenbe is indulnak buszok. A távolsági járatok megyén belülre és kívülre is indulnak többször, általában az Észak-magyarországi régióra.^[8] Közlekedési eszköznek számított a bánya működésének idején a bányavasút (köznyelvben: Kis villamos) amelyen főleg a bányamunkások és a bánya mellett dolgozók közlekedtek.^[1] 1881 és 1957 között üzemelt a Salgótarjáni fogaskerekű vasút a Salgótarjáni Acélgyár és Salgóbánya között. Főleg szén szállítására használták, de korlátozott személyforgalom is folyt rajta.

Salgótarján autóbuszvonalai
1 | 1A | 1B | 2A | 2T | 3 | 3A | 3B | 3C | 3G | 3K | 3Y 4 | 5 | 6 | 6G | 7 | 7A | 8 | 9 | 9A | 9B | 10 | 11 | 11A 11B | 13 | 13A | 14 | 15 | 25 | 25A | 31 | 36 | 45 | 46 58 | 60 | 61 | 63 | 63Y | 63A | 70 | 71 | 75 Salgótarján tömegközlekedése

[szerkesztés] Történelme

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Rangja
1922-ig	nagyközség
1922-1929	rendezett tanácsú város
1929-1950	megyei város
1950–1954	közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város
1954–1971	járási jogú város
1971–1994	város
1994 óta	megyei jogú város
Hozzá tartozó települések
1950 óta	Baglyasalja
1961 óta	Zagyvapálfalva
1973 óta	Zagyvaróna
1977 óta	Somoskő
1977–2006	Somoskőújfalu
Területi beosztása
1913-ig	Nógrád vármegye, Füleki járás
1913–1922	Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás
1922–1950	Nógrád vármegye
1950 óta	Nógrád megye
1994 óta	Nógrád megye, Salgótarjáni kistérség
Megyeszékhely
1950–1952	Nógrád megye (formálisan)
1952 óta	Nógrád megye (ténylegesen)
Egyéb központi szerepköre
1913-ig	Füleki járás székhelye
1913–1983	Salgótarjáni járás székhelye
1977–1990	Salgótarjáni városkörnyék központja
1994 óta	Salgótarjáni kistérség központja
Lakótelepei
1965-1970	Kemerovó-lakótelep
1965-1986	Beszterce-lakótelep
1969-1977	Gorkij-lakótelep
1978	Napsugár-lakótelep

[szerkesztés] A név eredete

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.^[1]

[szerkesztés] Története

A település már a középkorban is létezett, de kevés ismeretünk van róla, feltehetőleg kis falu volt. Nevének Tarján része az azonos nevű magyar honfoglaló törzs nevéből származik, a salgó régi magyar szó jelentése pedig: „fényes”. A betelepedéskor a Tarján törzs egy része itt telepedett le a gyepűvonal védelmének érdekében. Ez kb. a 899-900-as évekre tehető fel. A 10. században a kis falucska kb 3 jurtából állt és volt egy karámjuk is. Szent István uralkodása idején rendeletében kimondta, hogy egy vármegyén belül maximum 10 falu építhet templomot. Ezekbe beletartozott Salgótarján is. Utána a területen lévő falucska jobbágyfaluvá nőtte ki magát. Több földesúr tulajdonában volt a vidék. A tatárjáráskor feldúlták a kis falucskát. Vára, melyről Petőfi Sándor Salgó című versét írta, a 13. században kezdték építeni. Az építési nehézségeket úgy győzték le, hogy a hegy másik oldaláról hordták fel a köveket. A várból csodálatos kilátás nyílt a településre és a környező hegyekre.^[4]

A faluban templom már a 13. században is volt. A középkor folyamán „kenyértelen Tarjánként” említik először az oklevelek a települést, szegény állapotát jelezve. A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. 1782-ben lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé. Ekkor eléggé színes lett a nemzetiségi összetétel, amelyek főleg szlovákok voltak. Érkeztek ide visszavándorló magyarok illetve ruszinok. 1783-ban újabb betelepülési hullámban érkeztek visszamenekülő magyarok és romák.^[1]

A 18. század közepen Salgótarjánról, a faluról már több ismeret van. A jobbágyfalu még semmivel sem tűnik ki a környék települései közül. Sőt 808 lakosával az aránylag kisebbek, jelentéktelenebbek közé tartozott. Területének csaknem 95%-a a Jankovich család birtokában volt. A falu képe ekkorra alapjaiban a máig érvényes elhelyezkedési rendet mutatja. A hosszú, Y alakú völgyben húzódtak meg a házak, helyenként teljesen feltelepülve a domboldalakra, illetve az oldalvölgyekre. Ekkor még gyakorlatilag két részre oszlott a település.^[9] Az egyik a Tarján patak völgyében húzódott meg a mai főutca (Rákóczi út) vonalán, a másik a mai nyugati városrészben a Meszes lábánál, a Karancsaljai út környékén. Kialakult a Pécskő út elődje is 20-30 lakóházzal. A Pécskő utcától az Arany János útig terjedő területen kezdett formálódni a főutca képe.

1847-ben kutatásokat indítottak szén után kutatva, mivel a szénnek magas fűtőértéke van. Végül sikeresen 1850-ben barnaszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt, és az elit üzemek közé tartoztak ahol magas fokú kiképzésben részesültek a szakmunkások. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. A település az üzemek sokaságával és a bányászattal fejlődésnek indult. A várossá fejlődést a vasút is meghatározta amely 1867-óta létezik. Ez a vasútvonal (Pest-Salgótarján) is fontos tényező volt a fejlődésben. Az akkori végállomás után egy iparvágány indult ki az Acélgyárhoz. De az Acélgyáron kívül a Tűzhely- és az Üveggyárhoz is kiágazott iparvágány. A vasút később tovább épült ki.^[9] Ezáltal 1922-ben kapott a község városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán volt. A háború idején a város bányáit használták légópincéknek, valamint a Bányavasút alagútjait. A háborút erősen megsínylette a település, de hamar visszaállt minden a régi kerékvágásba.

1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága ténylegesen csak 1952-ben tudott átköltözni, mivel itteni működésének technikai feltételeit csak ekkor tudták biztosítani. Ez újabb fejlődéshullámot indított meg. Megépült a Síküveggyár és az Üveggyapotgyár. 1950-ben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket. Közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik Salgóbánya is. 1968-ban a belváros megkapta a Hild János-díjat. A szocialista beruházások idején Salgótarján az iparvárosok közé tartozott. A hatalmas beruházások a bánya, az ipari üzemek körül. Sorra épültek fel a lakótelepek, megújult a belváros amely ekkor nyerte el mai formáját. A közigazgatási területen belül felújították az utakat és a vasutat. Ekkor kezdték építeni a 210-es főutat. Az üzemek bezárása az 1970-es évekre tehető vissza, amikor a bánya bezárt a szén fogyása és a gazdaságtalan kitermelés miatt.

A rendszerváltás után visszaesés állt be a gazdasági életben. Elsőként a Síküveggyár jelentett csődöt, 1993-ban. Ebből a bajból az Öblösüveggyár és a Tűzhelygyár szerencsésen jött ki. 1992-ben a BRG elköltöztette Salgótarjáni üzemét, amellyel újabb üzem szűnt meg a városban. 1994-ben Salgótarján megyei jogú város lett, mivel ekkor valamennyi megyeszékhely a népességétől függetlenül megkapta e rangot. 1999-ben az Acélgyár is részben megszűnt. Ebben az egykori óriási üzemben már csak a hideghengermű és a szöggyártó gépek működnek. 2000-ben elkészült az ipari park amely munkalehetőséget nyújt a város lakóinak. 2001-ben a Széchenyi Terv keretében megújult a Kórház és a Könyvtár. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. 2008-ban újabb üzem zárt be. Az Üveggyapotgyárban is leállt a termelés.

2009-ben városszépítő program indult, amely a következő 20 évre azt tűzte ki céljául, hogy szebb, jobb, élhetőbb várossá teszi Salgótarjánt, hasonlóan mint az 1970-es, 1980-as években.^[9]

A város jelenleg elszegényedett állapotú, a munkanélküliség nagy, melynek oka a gyárak bezárására vezethető vissza. A lakossága elöregedett, főleg 40 és 60 év közötti emberek lakják.

[szerkesztés] Címere és zászlaja

[szerkesztés] Címer

A város vezetői 1922-ben igyekeztek a várost megillető címer használatának jogosságát felkutatni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljen és a település történelmi múltján kívül kifejezésre jusson a bányászat és a kohászat szerepe a város életében. A belügyminiszterhez felterjesztett címertervet azonban a szakértők nem találták adományozásra alkalmasnak, mivel a heraldika szabályainak nem felelt meg. A város vezetése ezek után évekig olyan jelképeket használt hivatalos rendezvényeiken, amelyek címerszerű jelvénynek hatottak.

A címer használatát a rendszerváltás után 1992-ben az akkori önkormányzati képviselő testület elfogadta a jelenlegi jelképet.

A jelenlegi címer talpú hasított pajzs, melynek jobb oldalán a bányászati múltat jelképező fekete mezőben a három ezüst pólya a helységet átszelő vizeket (Salgó-, Tarján- és Pécskő-patakokat) jelképezi. A bal oldali ezüst mezőben a hármas zöld színű halom felett fekete sas látható. A hármas zöld halom a város természeti környezetére, a fekete sas a honfoglaló magyarok Tarján nevű hadrendnek tekinthető törzsére utal. A pajzsfőn arany színű, ötös osztású, ívelt, a pajzzsal két szélén közvetlenül érintkező koronát formázó bástya a Salgótarjánt körülvevő várakat (Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő) szimbolizálja.^[10]

[szerkesztés] Zászló

A város zászlajának zászlólapja 2:3 arányú téglalap. A zászlórúd felől nézve első harmadában ezüst alapon álló helyzetben a város címere, a mező mértani középpontjában, a második és harmadik harmadában fekete alapon három ezüst pólyával. A díszzászló körben ezüst zsinórral, a végén ezüsttel rojtozott, a címer alatti félkörben Salgótarján felirat látható fekete színű hímzéssel. A zászlót 1992. augusztus 31-i ülésén fogadta el az önkormányzat képviselő testülete.^[1]

[szerkesztés] Népesedési adatai

Salgótarján a 19. század második feléig nem volt a környezetéből kiemelkedő település, a hegyes-dombos vidék jellegzetes faluinak egyike volt. A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a mai Salgótarján területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.^[11]

A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.

A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.^{[12] [13]}

Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):

[szerkesztés] Nemzetiségek

A török időkben elnéptelenedett Salgótarjánt a 18. század végén főleg felvidéki szlovák telepesek népesítették újra. Az 1877-ben megnyitott acélgyár ismét az ország különböző részeiről vonzott különböző nemzetiségű lakosokat a városba. A nagyarányú bevándorlás miatt a település vallási összetétele is vegyes volt.

1890-ben a németek aránya meghaladta a 10, a szlovákoké pedig a 20%-ot,^[14] 1910-ben viszont mindkét nemzetiség 5% alatti arányban volt jelen.^[15] A folyamatos nagyarányú betelepülés és az ipari és városias fejlődés eredményeként erőteljes asszimiláció ment végbe, amihez a két világháború után még a nemzetiségiek egy részének távozása is társult. Mindezek következtében a város mára elvesztette a száz évvel korábbi nemzetiségi sokszínűségét.

Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:

Nemzetiségi eloszlás (2001) [12]
Összesen	Magyar	Roma	Német	Szlovák	Ismeretlen
100%	92,0%	1,7%	0,1%	0,1%	7,0%

[szerkesztés] Vallási összetétel

A város felekezeti összetétele 2001-ben a következőképpen alakult:

Vallási összetétel (2001) [12]
Összesen	Római katolikus	Görög katolikus	Református	Evangélikus	Egyéb felekezethez	Nem tartozik felekezethez	Ismeretlen, nem válaszolt
100%	55,2%	0,5%	2,9%	2,0%	0,8%	23,7%	14,9%

[szerkesztés] Lakások

Városrész neve Lélekszám [12] 2008 18 271 2007 18 271 2006 19 312 2005 19 260 2004 19 242 2003 19 219 2002 19 240 2001 19 219 2000 19 426 1999 19 396 1998 19 377 1997 19 360 1996 19 362 1995 19 332 1994 19 363 1993 19 338 1992 19 237 1991 19 112 1990 18 965

[szerkesztés] Munkanélküliség

A városban a 2001-es népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 4297 volt, életkori megoszlásuk pedig az alábbi:

• 15-29 éves: 1623 fő
• 30-39 éves: 1018 fő
• 40-49 éves: 1097 fő
• 50-59 éves: 526 fő
• 60 éves vagy idősebb: 33 fő

[szerkesztés] Politika

[szerkesztés] A Városháza

A salgótarjáni új városházát 1985-ben adták át, 8 emelet magas. Előterében találhatók Salgótarján 1929 és 2002 közötti polgármestereiről készített bronzszobrok.^[1]

[szerkesztés] Tisztségek

A polgármester 2006 óta Székyné dr. Sztrémi Melinda (Fidesz).

• Alpolgármester: dr Fenyvesi Gábor
• Címzetes főjegyző: dr. Kádár Zsombor

^[16]

[szerkesztés] A Közgyűlés összetétele

A salgótarjáni közgyűlés összetétele 25 fős.^[16] A város 7 nagy választókerületre osztható. A választókerületeken győztes képviselő bekerül a közgyűlésbe. A képviselő a polgármester pártjától teljesen független lehet, illetve azonos lehet a polgármester pártjának színével. Salgótarjánban elsőként 1990-ben választottak pártfüggetlen képviselőt. 2006-ban viszont újabb független képviselő került be.

Salgótarján választókerületei[16]
Zagyvapálfalva és Gorkij-lakótelep	Zagyvaróna	Beszterce-lakótelep	A Belváros	Somoskő	Salgóbánya	Baglyasalja	Kemerovó-lakótelep és Napsugár-lakótelep

[szerkesztés] Polgármesterek

Név	Hivatali idő	Párttagság[1][16]
dr. Pálosi Béla	1990 – 1998	FKgP
Puszta Béla	1998 – 2006	MSZP
Székyné Sztrémi Melinda	2006 –	Fidesz

[szerkesztés] Gazdasága

[szerkesztés] Ipar

A városban az 1800-as években barnakőszenet találtak, amelynek elég jó volt a fűtőértéke. Ugyanekkor (1877-ben) építették az acélgyárat. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. annak idején az elit nehézipari művek közé tartozott. Mesterfokon képezték a szakmunkásokat, külön oktatásban részesültek. 1920-ig nagyobb ipari üzemek nem épültek, ám 1920-ban adták át az Öblösüveggyárat és a Tűzhelygyárat. Ezeknek az üzemeknek nagy jelentősége volt. 1955 és 2008 között üveggyapotot is gyártottak a városban. Az üzem rengeteg áldozatot követelt mind a munkaerőben, mind pedig a környéken lakókban. A város fejlődésében sokáig döntő szerepe volt a barnakőszénbányászatnak, amellyel az 1970-es évek elején felhagytak, a gazdaságtalan kitermelés miatt. Azóta a gépipar és a könnyűipar a jellemző. A több mint 100 éves múlttal rendelkező acélárugyártás gyakorlatilag teljesen megszűnt, egyedül a hideghengermű és a szöggyártó részleg üzemel. A város életében meghatározó volt az üveggyártás főleg a sík- és öblösüveggyártás, azonban a síküveggyártás az 1990-es évek elején megszűnt. Ma már csak járműüveg készítése folyik, melyhez az alapanyagot az orosházi üveggyárból szállítják. Az öblösüveggyártás maradt ám a csőd szélén van a cég. Jelenleg egy ipari park található melyet irodák részére tartanak fenn, és még pár kisebb cég. A városfejlesztő projekt keretében újból épülnek üzemek és egy új ipari park. Az ipari üzemek (Üveggyapot, Síküveggyár) a déli városrészre, a tűzhelygyár az öblösüveggyár a középső, míg az acélgyár a keleti városrészben található. Az egyes üzemek azért kerültek lakóépületek közelében, mert valószínűleg akkor ott még nem voltak lakóházak. Az egészségkárosítás megszüntetésének érdekében, illetve hogy kevés kén-dioxid, nitrogén-dioxid és szén-monoxid szűrőberendezésekkel látták el az egyes veszélyes ipari üzemeket. Ezeknek ipari üzemek környékén riasztóberendezéseket szereltek fel (vegyipari üzem és üveggyapot). A vegyipari üzem (köznyelvben vegyépszer) sem úgy működik mint régen, hasonlóan csak bizonyos művek működnek, mint az acél- és síküveggyárban.^{[1] [17]}

[szerkesztés] Szénbányászat

1845 körül Salgótarjánban barnakőszén után kutattak. 1850-ben szenet találtak. Megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. A kitermelt szenet főleg az acélkohókhoz vitték, de az ország többi részére is szállítottak. 1970-ben a bánya bezárt a gazdaságtalan kitermelés miatt. Azóta az egyik város belterületén lévő vájat helyén (József lejtősakna) bányamúzeum működik. A látogatók nagy kedvence a bányaló.^[1]

[szerkesztés] Környezetvédelem

A városi környezetvédelemre sokat fordítanak. A szennyezőanyagok kibocsájtását csökkenti az erdő közelsége illetve az hogy az ipari üzemekbe szűrőberendezéseket építettek. 1961-óta működik a városban szennyvíztiszító és 2002-óta hulladéklerakó rendszer. A lerakó megépítésének ellenére a városban sok a felelőtlenül eldobott hulladék és az illegális szemétlerakó. Ezeket próbálják felszámolni minél hamarabb. A város 1993-ban vezette be a szemétdíjat illetve szelektív hulladékgyűjtő-szigeteket alakítottak ki. Ezeknek a hulladékgyűjtő szigetek a nagyobb és forgalmasabb részeken helyezkednek el. Itt úgynevezett koplex szigeteket építettek. A kisebb telepeken 2 db konténerből álló gyűjtőszigetek épültek.^[18]

• Gyárak által kibocsájtott szennyezőanyagok (1997)

Szennyezőanyagok (1997)[1]
Település	Kén-dioxid	Szén-monoxid	Nitrogén-dioxid	Szén-dioxid	VOC [19]	Szilárd anyag
Salgótarján	20 kg/év	45 kg/év	70 kg/év	50 kg/év	188 kg/év	1000 kg/év

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Óvodák

Salgótarjánban az óvodák többsége 1950 és 1960 között épült. 2006-ban jött létre az összevont óvoda rendszer.

• Mackóvár óvoda

1965-ben nyitotta meg a kapuit. Jelenleg a Salgótarjáni Összevont Óvoda-rendszer központja. Salgótarjánban a Kistarján út 20. szám alatt található.

• Nyitnikék óvoda

Zagyvapálfalván a Makarenkó út 22. szám alatt található 1955-ben épült. Jelenleg az Összevont óvoda-rendszer egyik tagóvodája. A játszóteréről szép kilátás nyílik, és a könyék levegője is tiszta.

• Körúti óvoda

Az 1965-ben megnyitott épület egy igazi mesevilág a gyermekek számára. A levegő tiszta nincs zaj. Salgótarjánon belül a Kemerovó-lakótelepen a Fáy András körút 34-es szám alatt található épület.

• Szivárvány óvoda

1951-ben nyitotta meg a kapuit, hogy az Öblösüveggyár munkásai a gyermekeire vigyázzanak. A Forgách Antal út 4. szám alatt található.

• Keresztény óvoda

2002-óta üzemel amelyet a Hit Gyülekezete alapított. Salgótarjánban a Meredek út 10. szám alatt található.

• Pitypang óvoda

Az épületet 1955-ben adták át. Ugyanott található ahol a Keresztény Óvoda.

• Százszorszép óvoda

1899-ben adták át. Itt történt az a botrány 2003-ban mikor Puszta Béla az akkori polgármester arcába az egyik szülő tortát nyomott, mikor az óvodát bezárták. Ez hatalmas zűrt kavart annak idején. Jelenleg a Jehova Tanúi imaházaként szolgál.

[szerkesztés] Általános iskolák

Salgótarjánban az általános iskolák a 2006/2007-es tanév óta Összevont rendszerben működnek. Ebbe a rendszerbe minden salgótarjáni iskola beletartozik. Ezek közül kivétel az Uzoni Péter Általános Iskola amely nem csatlakozott a Központi Általános Iskola Rendszerhez.^[20]

Viszont az alábbi intézmények kapcsolódtak ehhez a rendszerhez:

• Gagarin Intézményegység
• Kodály Zoltán Tagiskola
• Arany János Tagiskola
• Petőfi Sándor Tagiskola
• Dornyai Béla Tagiskola
• Beszterce Lakótelepi Tagiskola
• Bóna Kovács Károly Tagiskola és Diákotthon

[szerkesztés] Középiskolák

Salgótarjánban a középiskolák sikeresek. 1923-óta működik a városban középiskola. Ezután gyorsan épültek fel az intézményeik. 1945-re számuk elérte a 3-at. 1989-re pedig 7db ilyen intézmény épült fel. A tanulmányi eredményekben kiemelkednek.

• Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola
• Bolyai János Gimnázium
• Stromfeld Aurél Gépipar- Építőipari- és Informatikai Szakközépiskola
• Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola
• Borbély Lajos Építőipari Szakközépiskola Szakiskola Kollégium
• Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola
• Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola

[szerkesztés] Főiskola

Salgótarján 1972-ben kapott felsőoktatási intézményt, amikor a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett intézetet nyitott a városban. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvény értelmében a főiskola - így a salgótarjáni intézet is – 2000. január 1-től a Budapesti Gazdasági Főiskola részévé vált. A hallgatói létszám közel ezer fő.^[21]

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] József Attila Művelődési és Konferencia Központ

1965-óta áll a téren a város jelképeként. A város nagyobb rendezvényeit és színházi előadásokat rendeznek itt. Az 1970-es években a legnagyobb színházteremmel rendelkezett. 2006-ban a tér felújításakor a Művelődési Központ is megújult. A színházterem teljesen átalakult új székek, az elöregedett faszínpad helyett új furnérlemezes alul merevített laminált padlós színpad. A színházterembe mozgássérültek is bemehetnek. Új erősebb világítás, lift és ablakok.

[szerkesztés] Balassi Bálint Megyei Könyvtár

1977-óta a város 1994-óta a megye legnagyobb és legszebb könyvtára. Az alsó szinten konferencia-terem a felső szinten a könyvtár és kiállítóterem található.

[szerkesztés] Rendezvények

[szerkesztés] Együttesek, alapítványok

• Dűvő Zenekar
• Nógrád Táncegyüttes

[szerkesztés] Média

• Városi Televízió, Salgótarján
• Radio Focus

[szerkesztés] Egészségügy

[szerkesztés] A kórház

Salgótarjánban az egészségügyre is sokat fordítanak. 1870-óta működik a településen kórház.^[1] Az akkori épület túlságosan kevésnek bizonyult a város lakosságához képest, ezért egy új nagyobb kórház megnyitására volt szükség. 1960-ban megnyitotta kapuit a Nógrádi Megyei Kórház.^[1] A 8 emelet magas épület az egykori szovjet katonai laktanya helyére épült. Csakhamar ez a kórház is kevésnek bizonyult, így újabb bővítésre volt szükség. 1984-ben a laktanya központ épületébe is betelepült a kórház. 1986-ra pedig egy járóbeteg szakellátó központ (SZTK) épült fel. 1994-ben az önkormányzat pályázaton 10 milliárd forintot nyert. Ezáltal 2001-ben megkezdték a kórház teljes átépítését amelynek I. ütemével 2002-re végeztek. A II. ütemben a Rendelőintézet és az Idegosztály épülete (a volt laktanya központi épülete) is megújult. Ezzel 2006-ra végeztek. 2008-ban a Rendelőintézet és a Kórház között egy átjáró függőfolyosó épült. 2009. március 2.-án pedig átadták a már régóta terven lévő Helikopter leszállót.^[22]

[szerkesztés] Tüdőgondozó

1899-óta működik ilyen intézmény Salgótarjánban. Kezdetben egy ún. Egészségházban majd 1977-től a SZÜV egyik használaton kívüli épületébe költözött. A kórház felújítása alatt ide költözött a ideggyógyászat. 2006-óta az 1971-óta használt épület lakatlan. Egykoron ebben működött a városi Fogászat is. Ma mind a kettő a kórház "A" épületében található.

[szerkesztés] Mentőállomás

A mentőállomás 1999-óta a piaccal szemben működik az Idegér és Litke felé vezető úton. Egykoron ebben az épületben volt a kórház.^[1]

[szerkesztés] Látnivalói

Salgótarján környékén rengeteg várral találkozunk (Salgó és Somoskő vára). A múzeumok a város szívében bújnak meg a turista szemei elől, hiszen a panelépületek között ma már nem nagyon találkozunk az 1960-as évek előtt épített házakkal (kivéve a Vásártér és a Rokkant telep). Itt található Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma, valamint egy csak horgászati célra használt víztározó. A látnivalók főleg a város északi részén találhatók. Délen inkább az ipar hódít teret. 2001-óta található Baglyasalján egy szoborpark ahol a városban a szocializmus idején álló szobrok találhatók. Fontos látnivalók még a templomok és a kulturális intézmények.^[23]

[szerkesztés] Salgó vára

Salgóbánya kicsiny településének közelében, a Medves (bazaltfennsík) 625 méter magas vulkáni csúcsát koronázza meg Salgó vára, melyet a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtettek az 1241–1242-es tatárjárás utáni időszakban.
A korai vármag mindössze a hegycsúcson álló öregtoronyból és alacsonyabb részén lévő palotaszárnyból állhatott, amit az évszázadok multával, egy félköríves alsóvárral egészítettek ki. A 14. század elején földesurai kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté nagyúr előtt, de annak halála után még időben átálltak – a szétszaggatott országot egyesítő – Anjou Károly király táborába, így megtarthatták váruradalmukat. A nemes család általában a völgybeli jobbágyfalvaikban emelt kúriákban élt, csak háborús veszély esetén keresett menedéket a magasan büszkélkedő várban.

[szerkesztés] Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma

Nógrád megye barnakőszénterülete legnagyobbrészt a Mátra északi és a Cserhát északkeleti részén található. Három nagy vállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat a szénmedence északi és középső részén termelte a szenet.

A kiállításban a bányász ünnepi viseletek, kiegészítők mellett korabeli szerszámok, világítóeszközök, táró- és aknaképek, üzemi felvételek, térképek, statisztikák és dokumentumok teszik érthetővé a bányászat fejlődését a megyében.

[szerkesztés] Nógrádi Történeti Múzeum

1980. október 3-án adták át.^[24] A nevében benne van, hogy Nógrád megye történetét mutatja be a kezdetektől, napjainkig. Évente megrendezik itt a Salgótarjáni tavaszi tárlatot. Az 1980-as - 1990-es évek között a múzeumnak nagy híre volt. Sok híres festmény és kép található itt amióta (2001-óta) galéria is üzemel benne^[23]

[szerkesztés] Somoskő vára

Somoskő vára a magyar–szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, a kicsiny település fölé magasodó vulkáni csúcson található.

Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.

A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.

[szerkesztés] Karancs kilátó

1989-ben építette az akkori Ipoly-Karancs-Medves Parkerdő Kht.. A kilátót 2003-ban felújították. A régi rozsdás vasszerkezet helyett új került a helyére. A rácsos vaspadló helyett fapadló került a helyére. Az alapozás megújult az eredetileg csak leszúrt vaslábakat lebetonozták.

[szerkesztés] Radnóti szobor

Varga Imre alkotása. 1970 és 2001 között volt látható a téren 2007-ben újból visszahelyezték a tér felújításakor.

[szerkesztés] Kálvária

1949-ben avatták fel a Pipishegy déli lejtőjénél a Karancs-völgye felé tartó katlan szélén. Itt található a Trianoni emlékmű, egy kisebb kereszt és a 12 Stáció. 1991-ben kiemelt látnivalóvá nyilvánították és maga a pápa is felszentelte az emlékművet. 1979-re a területet benőtte a gaz és az akác. 1991-ben kezdték a terület restaurációját. 2006-ra újra begazosodott a terület. 2008-ban újabb restaurációt hajtottak végre és új kereszt került a régi fakereszt helyére.

[szerkesztés] Tó-strandi Víztározó

1958-ban építették hogy a Belina-patakot felduzzasszák és vízi energiát használjanak fel belőle. Ez nem valósult meg. Ma már horgászati és turistacélként szolgál.

[szerkesztés] Csillagászati obszervatórium

1984-ben építették a Beszterce-lakótelep feletti hegyen.^[25]

[szerkesztés] Városháza

Az első épületet 1922-ben építették fel barokk stílust utánozva. 1945-ben kisebb átépítést végeztek rajta. 1966-ban a városközpont átépítésekor egy új épületet terveztek, a régi helyére pedig egy áruház épült.

Az új épület 1982 és 1985 között épült. Az épület L alakban helyezkedik el. Nyolc emelet magas, elhelyezkedése merőleges a Litkei útra és a vasútra.

[szerkesztés] Templomok

Salgótarjánban 6 templom található. Ezek közül a római katolikus 4 , görög katolikus 1, református 1 darab található.

[szerkesztés] Római katolikus templom (Zagyvapálfalva)

Az 1700-as évek végén épült félig eklektikus stílusban. Az épületet 1922-ben bővítették ki. Ekkor nyerte el mai kinézetét az épület. A Második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, helyre kellet állítani. 1955-ben teljesen átépítették a templomot. A mai kinézete ekkor alakult ki igazán, igaz már 1922-ben is hasonlított az épület valamennyire a maihoz. 1955-ben új harang került a toronyban. Felépült a paplak és kibővült a torony ^[1]

[szerkesztés] Római katolikus templom és ferences rendház

Az Acélgyári úton található műemlék jellegű templomot és a hozzátartozó volt rendházat 1934 és 1936 között Szontagh Pál tervei alapján a ferences rend építtette. A ferencesek 1950-ig működtek itt.^[26]

[szerkesztés] Római katolikus templom (Salgótarján)

Egy Árpád kori templom alapján helyezkedik el. 18. században épült barokk stílusú templom. 1821-ben egy tűzvészben megrongálódott templomot, 1866-ban újították fel. 1900-ban három neobarokk templomhajót kapott. 1914-ben a három templomhajót megosztották és kibővítették. A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi.

Látványosságként itt található Bóna Kovács Károly Szent József Oltárja.^[27]

[szerkesztés] Római katolikus templom (Zagyvaróna)

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye 19. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették. A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette. ^[1]

[szerkesztés] Református templom

1869-ben építették a Losonci úton neobarokk stílusban. Az 1922-es várossá nyilvánítás következtében újították fel. ^[1]

[szerkesztés] Görög katolikus templom

A Római katolikus templom alatt található torony nélküli épület. 1947-ben építették. ^[1]

[szerkesztés] Sportélete

Salgótarján sportélete ma már nem olyan mint régen. Salgótarjánt legjobban a futballról ismerték meg évekkel ezelőtt. Mára már ez is letűnt. A legismertebb év az az 1970/71-es év, amikor is az SBTC 3. helyezést ért el az NB1-ben. A csapat most megyei I. osztályban szerepel. 2007-ben alakult az SBFC, ez a csapat az NB3-ban szerepel. Az egyik legnagyobb sikert az hozta, hogy a Wamsler SE Salgótarján kosárlabdacsapata bejutott az NBI/B-be, ahol a 2008/2009-es évadot 2. helyezettként zárta. Az NBI/B Keleti csoportban 1. helyezett lett, és továbbjutott a rájátszás döntőbe, ahol a SMAFC-NYME-vel játszott. Ugyan kikapott a 2. és a 3. mérkőzésen, de a csapat így is szép eredményt ért el.^[28] Júniusban a Sopron visszalépett így a salgótarjániak indulhatnak az A csoportban^[29] Utánpótlás-nevelésben Salgótarján az élmezőnyhöz tartozik. A Wamsler SE Salgótarján csapatának U20-as csapata is van, mind a megyei, mind pedig az NBI/B-ben. A SASE egyesülete pedig 5-20 éves korig foglalkozik futballcsapat-utánpótlásról. Több szabadidős és rekreációs sportot is űzhet az, aki Salgótarjánt választja. Ezek közül kiemelkedő a vívás, a tenisz és a sporthorgászat.

A sportintézmények száma is bővelkedik. Itt található Magyarország legmodernebb technikájával felszerelt és különleges fa tetőszerkezettel rendelkező sportcsarnoka, illetve a legszebb fekvésű futballpálya.^[1] Uszodája alkalmas különféle városi és megyei versenyek rendezésére. 1951 óta egy sportcentrum is gondoskodik arról, hogy sport- és szabadidős rendezvényeket bonyolítsanak le. Salakos, füves és műanyag borítású pályák egyaránt megtalálhatók, de a salak a legjellemzőbb pályaborítás. A kisebb sportrendezvények lebonyolítására az oktatási intézmények tornatermei szolgálnak (a Sportcsarnok felújításáig a kosárlabda-csapat a Madách Imre Gimnázium Tornatermében játszotta a mérkőzéseit). A lovardák általában a kisebb völgykatlanokban bújnak meg, hogy tereplovaglási lehetőségeket is nyújtsanak.^[30]

[szerkesztés] Egyesületek

• Salgótarjáni Barátok Torna Club
• Salgótarján-Baglyasalja FC
• SESE
• Salgó Öblös Faipar (utánpótlás)
• SASE
• Tatárárok Sportegyesület
• Salgótarján Triatlon Klub

• Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület
• Lendület Sportegyesület, Tenisz Egyesület
• Horgász Egyesületek Megyei Szövetsége
• Sportági Szakszövetségek és Sportbizottságok Szövetsége
• SKSE Vívóklub (később Viktória Salgótarjáni Vívó Egyesület)
• Penge Vívóakadémia ^[31]
• Galba Árpád Vívóegylet és Szabadidőklub
• Wamsler SE Salgótarján
• Skorpió Salgótarján
• Salgótarjáni Vadmacskák
• Salgótarjáni Box SE
• GDSE Salgótarján
• Beszterce KK

[szerkesztés] Sportintézmények

• Városi Sportcsarnok
• Városi Uszoda
• Tatárárok Stadion
• Sportcentrum
• Szojka Ferenc Stadion
• Zagyvai Lovarda
• Korbáss-tanya
• Kakukk lovarda

[szerkesztés] Képgaléria

A Tó-strand	Salgótarján légifotó	Körforgalom a Rákóczi út, a Salgó út, és a Füleki út kereszteződésében	A vasútállomás
Petőfi-kunyhó	Felszabadulási emlékmű	Tél a Főteren 2006-ban Szilveszterkor	Látkép a Kemerovó-lakótelepről
Kacsák a befagyott Tó strandi víztározón	A somoskői bazaltorgona

[szerkesztés] Testvérvárosai és partnervárosai

Salgótarján jelenleg négy^[32] európai országgal tart fenn testvérvárosi, három országgal pedig partnervárosi kapcsolatokat. Az együttműködés az egyes városokkal szerződéseken alapul. A kapcsolattartás másik formája az alkalmankénti tapasztalatszerző megbeszélésekben jelenik meg.^[32] Régebben testvérvárosi kapcsolata volt az oroszországi (akkor még Szovjetunió-beli) Kemerovóval is.^[1]

Város	Ország	Kapcsolat jellege	Kapcsolatfelvétel időpontja
Besztercebánya	Szlovákia	Testvérvárosi kapcsolat	1975
Gliwice	Lengyelország	Testvérvárosi kapcsolat	1991
Losonc	Szlovákia	Testvérvárosi kapcsolat	2003
Vantaa	Finnország	Testvérvárosi kapcsolat	1977
Vigarano Mainarda	Olaszország	Testvérvárosi kapcsolat	1996
Kemerovó[1]'	Oroszország	Elfeledett testvérvárosi kapcsolat[33]	1975
Doncaster	Egyesült Királyság	Partnervárosi kapcsolat	alkalmankénti találkozó
Nacka	Svédország	Partnervárosi kapcsolat	1992
Valenciennes	Franciaország	Partnervárosi kapcsolat	1992

[szerkesztés] Híres salgótarjániak

„	Tarjánba jöttem. Itt vagyok megint/ És jöttem mint / Mekkába szokás / Felém emlék ezernyi int/ pedig minden be más, be más.	”
– Erdődy Mihály: Tarjánba jöttem[34]

[szerkesztés] Salgótarjánban születtek

^[35]

• 1928. február 9-én R. Várkonyi Ágnes történész
• 1920. április 24.-én Zenthe Ferenc színművész († 2006)
• 1920. április 5.-én Fekete Tibor
• 1932. június 12.-én Vasas Károly szobrász († 1992)
• 1949. február 26.-án Hollai Kálmán színművész
• 1950. január 3.-án Zámbó István festő
• 1952. március 6.-án Botos András ökölvívó, edző
• 1957. február 6.-án Snétberger Ferenc gitárművész
• 1962. augusztus 2.-án Alapi István gitáros
• 1963-ban Pándy Piroska opera- és operett énekes
• 1972. március 19.-én Pindroch Csaba színművész
• Naftali Herstik, a jeruzsálemi nagy zsinagóga vezető kántora
• 1990. március 30.-án Simon András labdarúgó

„	A salgói hegyek között / elindultak a fák halni / A torra már minden átöltözött / s én a halált mentem vigasztalni .	”
– Molnár Béla: Jelek az őszben[36]

[szerkesztés] Salgótarjánhoz kötődnek

^[35]

• Balázs János (1905-1977) cigány festőművész és költő
• Csengődy Lajos (1894-1955) evangélikus lelkész
• Czinke Ferenc (1926-2000) grafikus
• Dornyay Béla (1887-1965) tanár, helytörténész, múzeumalapító
• Förster Kálmán (1885-1971) a város első polgármestere
• Kovács Nándor (1841-1905) katolikus pap
• Róth Flóris (1865-1955) bányamérnök, a bányavállalat igazgatója
• Szalay Miklós, olimpiai bajnok labdarúgó
• gróf Forgách Antal, kancellár, a Magyar Északi Vasút befektetője és támogatója
• Brellich János, osztrák vasútmérnök, a Magyar Északi Vasút igazgatósági tagja és mérnöke
• Szilárdy Ödön (1832-1912) földbirtokos, gazdaságfejlesztő

„	Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el /A Mátra egyik erdőséges ága,Miként sörényes, elfáradt oroszlán,Nézvén sötéten messze tájakig. /E hegytetői kősziklára ül /Borús napokban a pihenni vágyó /Terhes felhőknek vándor serege; / Ez a műhely, hol a komor kovács,A dörgedelmes égiháború / Készítni szokta a villámokat, / Haragvó isten égő nyilait..	”
– Petőfi Sándor: Salgó[37]

[szerkesztés] Salgótarján díszpolgárai

^[35]

• Czinke Ferenc grafikus
• Csongrády Béla (2004) helytörténész, közíró
• Förster Kálmán polgármester
• Herold László tanár, iskolaigazgató
• Mecser Lajos (2009) hosszútávfutó
• Molnár Pál dr. helytörténész, múzeumigazgató
• Róth Flóris (1936) bányamérnök
• R. Várkonyi Ágnes (2004) történész
• Snétberger Ferenc (2002) gitárművész
• Szabó István (1976) szobrász
• Zenthe Ferenc (2003) színművész

[szerkesztés] Források

• Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
• A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0
• Dr. Gajzágó Aladár: Salgótarjáni iparvidék. 1966.
• Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005) (szerk. Galcsik Zsolt), Salgótarján, 2005.
• Nemzeti jelképek és településtörténelem

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Salgótarján honlapja
• Startlap linkgyűjtemény
• A salgótarjáni Bányamúzeum
• Képek Salgótarjánról
• Salgótarján a MiMi.hu-n
• Információs oldal
• Képek Salgótarjánról, Nógrád megyéről
• Egy nógrádi völgyváros

	Ipolytarnóc	Fülek	Ózd
	Szécsény	Salgótarján	Pétervására
	Pásztó	Bátonyterenye	Eger

m • v • sz Magyarország megyei jogú városai Békéscsaba · Debrecen · Dunaújváros · Eger · Érd · Győr · Hódmezővásárhely · Kaposvár · Kecskemét · Miskolc · Nagykanizsa · Nyíregyháza · Pécs · Salgótarján · Sopron · Szeged · Szekszárd · Székesfehérvár · Szolnok · Szombathely · Tatabánya · Veszprém · Zalaegerszeg

m • v • sz Nógrád megye városai Balassagyarmat · Bátonyterenye · Pásztó · Salgótarján · Szécsény · Rétság

m • v • sz Nógrád megye helységei     Megyei jogú város Salgótarján Városok Balassagyarmat Bátonyterenye Pásztó Rétság Szécsény Községek Alsópetény Alsótold Bánk Bárna Becske Bér Bercel Berkenye Bokor Borsosberény Buják Cered Csécse Cserháthaláp Cserhátsurány Cserhátszentiván Csesztve Csitár Debercsény Dejtár Diósjenő Dorogháza Drégelypalánk Ecseg Egyházasdengeleg Egyházasgerge Endrefalva Erdőkürt Erdőtarcsa Érsekvadkert Etes Felsőpetény Felsőtold Galgaguta Garáb Héhalom Herencsény Hollókő Hont Horpács Hugyag Iliny Ipolyszög Ipolytarnóc Ipolyvece Jobbágyi Kálló Karancsalja Karancsberény Karancskeszi Karancslapujtő Karancsság Kazár Keszeg Kétbodony Kisbágyon Kisbárkány Kisecset Kishartyán Kozárd Kutasó Legénd Litke Lucfalva Ludányhalászi Magyargéc Magyarnándor Márkháza Mátramindszent Mátranovák Mátraszele Mátraszőlős Mátraterenye Mátraverebély Mihálygerge Mohora Nagybárkány Nagykeresztúr Nagylóc Nagyoroszi Nemti Nézsa Nógrád Nógrádkövesd Nógrádmarcal Nógrádmegyer Nógrádsáp Nógrádsipek Nógrádszakál Nőtincs Őrhalom Ősagárd Palotás Patak Patvarc Piliny Pusztaberki Rákóczibánya Rimóc Romhány Ságújfalu Sámsonháza Somoskőújfalu Sóshartyán Szalmatercs Szanda Szarvasgede Szátok Szécsénke Szécsényfelfalu Szendehely Szente Szilaspogony Szirák Szuha Szurdokpüspöki Szügy Tar Terény Tereske Tolmács Vanyarc Varsány Vizslás Zabar