Hont
| Hont | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség | Balassagyarmati | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Gál Magdolna[1] | ||
| Irányítószám | 2647 | ||
| Körzethívószám | 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 526 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 21,80 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 24,13 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Hont
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Hont
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| Hont weboldala | |||
Hont község Nógrád megyében, a Balassagyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település a 2-es főút mentén található. A főút végén, a Honthoz tartozó Parassapusztán határátkelőhely van Szlovákiába.
[szerkesztés] Története
A középkorban Hont vármegye székhelye volt.
A település az egyik legelső magyar vármegye, (Nagy-)Hont központja volt, a földvár a 10—11. század fordulóján épülhetett. Feltehetően az egykori megye és a település névadója a Géza fejedelem idején Gizella királyné kíséretében Magyarországra érkező Hont lovag volt, aki a Szent István uralkodása alatt kiépülő vármegyerendszerben eredetileg egy nagyobb, északi terület ura lehetett. E területbe tartozhatott Gömör és Nógrád vármegye területe is, melyek azután az új megyék megszervezésével önállósultak, kettészelve (Nagy-)Hont vármegyét Hontra és Kis-Hontra.
A 13. században többször említik hadnagyát, udvarbíráját, de a tatárjáráskor sikeresen ellenálló várak között nem szerepel. A régészeti ásatások tanúsága szerint a várat tűz pusztította el, és a legkésőbbi előkerült leletek 13. századiak. Tehát lehet, hogy a földvár a tatárok támadásakor pusztult el, lehet hogy néhány évtizeddel később, de többé nem épült fel. Területét azonban a falu elfoglalta, és napjainkban is sűrűn be van építve lakóházakkal.
A községet 1483-ban Albert király az esztergomi érseknek ajándékozta. A török uralom idején a lakossága nagyon sokat szenvedett, mert a korábban gazdag falut a nógrádi bég állandóan sanyargatta, adóztatta. Állítólag adómegtagadás miatt a falu összes családfőjét (mintegy 60 férfit) lemészároltatta. Nem tudtak egyszerre a töröknek adózni, a korponai várkapitánynak és a Balassáknak is fizetni. A falu megmaradt lakossága a Sárkánytörés nevű sziklába vájt üregben vészelte át a viharos időket. A török idők után újból az esztergomi érsekség lett a község ura, egészen 1945-ig.
A barokk stílusú római katolikus templom 1776-ban épült. Az I. világháború előtt a településen haladt keresztül a Párkány-Ipolyság-Balassagyarmat-Losonc vasútvonal, de a trianoni szerződés ezt kettészelte, és az 1960-as években a Drégelypalánk-Hont-Ipolyság szakaszon a síneket is felszedték. 1945-ig az esztergomi érsekség volt a legnagyobb birtokos a településen.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány, 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
- Honti-szakadék Természetvédelmi Terület [4]
- Tsitári kápolna, Tsitári-forrás
[szerkesztés] Turizmus
Hont tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása is.
