Balassi Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balassi Bálint
Portrait of Bálint Balassi 17. c..jpg
Született 1554. október 20.
Zólyom
Elhunyt1594. május 30. (39 évesen)
Esztergom-szentkirályi katonai tábor
Foglalkozása költő
szerző

Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20.Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő katona. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.[1]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassa János (Balassa Menyhért báró és Balassa Imre erdélyi vajda testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja lekcsei Sulyok Anna, Dobó István és Bocskai György sógornője. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Orsolya, Perényi István leánya, Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje.

A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.

Rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassa Ferenc
 
Perényi Orsolya
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sulyok Balázs
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balassa Imre
 
Balassa Menyhért
 
Turzó Anna
 
Balassa Zsigmond
 
Balassa János
 
Sulyok Anna
 
Sulyok Sára
 
Dobó István
 
Sulyok Krisztina
 
Bocskai György
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balassa Boldizsár
 
Balassa István
 
 
 
 
 
Balassi Bálint
 
Balassi Ferenc
 
Dobó Damján
 
Dobó Ferenc
 
Dobó Krisztina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hagymássy Katalin
 
Bocskai István
 
Haller Gábor
 
Bocskai Ilona
 
Bocskai Miklós
 
Bánffy Kristóf
 
Bocskai Judit
 
Palocsai Horvát György
 
Bocskai Krisztina
 
Bocskai Erzsébet
 
Báthory Kristóf
 
 
 
 
 

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínűleg ő keltette fel a költői hajlandóságot is benne. 1565 őszétől, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol, mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett. Az egyetemre járás azonban kimaradt az életéből, mert apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt délnyugat Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kamieniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. E fordítás néhány helye azt igazolja, hogy Balassi ekkor már zwinglianus nézeteket vallott az úrvacsora kérdésében, az-az családjával együtt a helvét reformáció hívévé vált. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával aratott sikert Rudolf pozsonyi koronázásán. 1573-ban anyja halálát gyászolta.

1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassák Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ő volt a szerzője az Euryalus és Lucretia című széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, és amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Piusz pápa) antik példákat követő, erotikus novellája alapján. Ekkoriban még felhőtlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később, mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.

Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követő, sőt a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyek között a magyar virágének-frazeológia is helyet kap. Ám 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és beleszeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelenségektől és kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és rajtaütésen vett részt.

Felnőttkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi Bálint

1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérték tevékenységét. A zólyomi és selmecbányai polgárok, hogy az általuk gyűlölt Balassit városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg. Ekkoriban került kezébe a Poetae tres elegantissimi című, Michael Marullus, Hieronymus Angerianus és Johannes Secundus szerelmi verseit tartalmazó, 1582-ben, Párizsban kiadott neolatin (újkori latin nyelvű) antológia, amely költészetének megújításában játszott döntően nagy szerepet. Ettől kezdve uralkodóvá vált verseiben fikció, vagy ahogy önmaga nevezte, a „versszerző találmány”, és az antik mitológia keretében megjelenő petrarkista szerelmi frazeológia.

„Balassi Bálint egész életét perek, bírósági eljárások kísérték, mégpedig vagyonperek, egyházi eljárások és büntetőügyek egyaránt. Közismertek a vagyonából őt kiforgató gyámja, unokabátyja ellen folytatott birtokperei. Az 1580-as évek elején a liptói nemesség és a selmecbányai, zólyomi polgárok perelték rendszeresen hatalmaskodásai, duhajkodásai miatt. Jószágokat hajtatott el, bebörtönzött szolgáit szöktette meg, megverte a selmeci bányabíró a vihnyei hévízben óvatlanul melléje telepedő legényét, a hodrusbányai mészáros fiatal özvegyét fényes nappal az országúton igyekezett leteperni. 1584 karácsonyán unokahúgával kötött házasságot és ugyanaznap néhány órára önkényesen elfoglalta a felesége, anyósa és sógora közös zálogbirtokában lévő Sárospatak várát, amely királyi birtok volt. Ezzel két pert vont magára, mindkettőt sógora indította ellene. Az elsőfokú unokatestvérrel kötött házasság tilalmának megszegése miatt az esztergomi érseki szentszék eljárását kérte vérfertőzés ügyében, a királyi vár elfoglalása miatt pedig hűtlenségi pert kezdeményezett. 1587-ben már az egri püspöki szentszéken is pere folyt Balassinak, ez alkalommal felesége hűtlensége ügyében. Házasságukat 1591-ben érvénytelennek nyilvánították. 1592-ben viszont Balassi perelte be korábbi szerelmét, az Anna- és Júlia-versek ihletőjét, Losonczy Annát az esztergomi szentszéken, feltehetőleg becsületsértés miatt. A vérfertőző együttélést kimondó korábbi szentszéki ítélet miatt azonban perképtelen személynek nyilvánították.”[2]

1585 őszén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Meglepő vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényezők mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, valamint a Habsburgokhoz való közeledés szándéka lehettek az okok. Sokatmondó az is, hogy ettől kezdve főként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult műveltsége.

1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lett hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánították. Az év őszétől 1588 elejéig, az országgyűlés várhatóan elmarasztaló ítéletétől tartva, az Eger közeli Szarvaskő várában húzta meg magát. Ügyei azonban kedvező fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonczy Annát. Újult erővel látott a versírásnak, s megalkotta a míves belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazták, ötven lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen nősült várkapitány jogos féltékenysége miatt csúfosan hamar távoznia kellett.

1589 elején írta az olasz Cristoforo Castelletti Amarilli című pásztordrámájának alapján a Szép magyar komédiát. Az eredeti művel szemben nála a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környezetbe került. Elhíresült verse, A végek dicsérete is a katonai élet formálódó nimbuszát kívánta továbbépíteni. Balassi az erdélyi főasszonyoknak ajánlott komédia előszavában fogalmazza meg a szerelmet magasztaló nézeteit. Ugyancsak ekkor zárta le a hármas szám szimbolikáját alkalmazó és komédiája szüzséjét utánzó kötetkompozícióját, amelyben verseinek sora szerelmének lírai önéletrajzává kerekedett. Losonczy Anna a versciklus főszereplőjeként nem e-világi asszony többé, hanem a fiktív Júlia névvel felruházva, istenasszonnyá magasztosul. Ebben az időben keletkeztek a török dívánköltészetből merített beytjei is, amelyek szintén a mondhatatlan szépségű Júlia dicsőítését szolgálják. 1589-re kiderült, hogy a megnyerhetetlen asszony nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz fog feleségül menni.

1589 őszén elhagyta az országot, s Lengyelországba ment. Krakkóban és Dębnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyidős magyar főúr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a tíz versnyi önálló gyűjtemény, a Caelia-versek ihletőjét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. 1591 elején a poroszországi Braunsbergben járt, ahol az ottani jezsuita kollégiumot kereste fel. Innen azonban tovább ment, egészen az „Óceánum-tenger” partjáig, ám erről az útjáról nincsenek pontos ismereteink. Ekkortájt írta istenes énekeinek nagyobb részét, s ezekben is neolatin irodalmi mintákat használt fel; például a francia Théodore de Bèze és a skót George Buchanan zsoltárparafrázisait.

1591 őszén, Balassa András halála után tért haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. Vége-hossza nem volt a pereknek, s energiáit polemikus védekező iratok fogalmazására kellett fordítania.

Égető pénzhiányán erdélyi lovak eladásával és tokaji borok szállításával próbált enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezte el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költőnek mutatkozik.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktábla Balassi megsebesülésének helyén, az esztergomi Kis-Duna sétányon

1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 őszén, a tizenöt éves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta.[3] Az orvosok amputációval még megmenthették volna, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban. Halálos ágyánál egy jezsuita, Dobokay Sándor állt.[4]

Haláláról kevés egykorú feljegyzés maradt fenn; a legfontosabbak:

  • Balassa András leírása szerint: „Anno 1594 die 19. Maii minden két combját lőtték által, és az barbélyok gondviseletlenségek mia holt meg 30. eius és vitettem Újvárra.”
  • Balassa Zsigmond tudósításában: „Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.”

A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt[5], apja és anyja mellett nyugszik. A hősi halált halt költőnek Rimay János magyar nyelvű, verses epicédiummal állított emléket. Ő az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel ruházta fel.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerelmi költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősége: ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz s főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú.

Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attitűdje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A női test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhető.

Témái:

  • a szerelmes férfi és szerelme közti távolság
  • különböző udvarló, bókoló gesztusok
  • szerelmének felmagasztalása

Múzsái:

  • Ungnád Kristófné Losonczy Anna (Anna- és Júlia-versek)
  • Dobó Krisztina és/vagy Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna (Célia-versek)
  • Fulvia (?) és más, eddig nem azonosított hölgyek

Korszakai:

  • 1. 1575/76–1584 (házasságáig) – különböző főrangú hölgyekhez írt költemények és Anna-versek (1578)
  • 2. 1587–1588 – Júlia versek
  • 3. 1590–1591 – Célia-versek

(Fulvia – egyetlen vers „szereplője”, egy feltételezett későbbi múzsa, akiről nem lehet megállapítani, hogy ki is valójában.)

Anna-versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Anna-versek még „szárnypróbálgatások”, melyek a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Témájuk: a lírai én reménytelenül imádja a kegyetlen, tökéletes szépségű hölgyet. Verseinek nagy része fordítás; nem szóról szóra, hanem a választott mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. (Az író eredetiségének igényét még a reneszánsz sem ismerte.)

Júlia-versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi szerelmi lírája akkor emelkedett a művelt reneszánsz költészet szintjére, amikor a humanista újlatin költészettel közvetlenül találkozott: több, Párizsban kiadott kötet nagyon jelentős – Michael Marullus, Hieronimus Angerianus és Janus Secundus művei. Szerelmeit is ezáltal nevezte el: Júliának Secundus, Céliának Angerianus nyomán. A Júlia-versek formai, hangulati-tartalmi elemeikben egységesebbek, itt a költő már megtalálta saját hangját, egyéni stílusát, formáit.

Balassi Bálintban nemcsak az udvari szerelem eszményének magyarországi meghonosítóját tiszteljük, hanem a verstani újítót is. A régi magyar versre az izometria (minden ütem ugyanannyi szótagból áll, minden sor ugyanannyi ütemből és minden versszak ugyanannyi sorból) és az izorímesség (mindig ugyanaz a rím: a-a-a-a stb.) volt jellemző. Balassi bonyolultabb képleteket is alkalmazott, kialakította a róla elnevezett Balassi-versszak típust. Egyre gyakrabban alkalmazza a hármas osztatú, a költőről elnevezett Balassi-strófát.

A Júlia-versekben erőteljesebb a virágénekek, világi szerelmes versek hatása. A versek képi világa, a megszólaló őszinte hangja az átélt érzésekről tanúskodik – mélyebbek, bensőségesebbek, mint a korai versek. Témájuk szerint széles érzelmi skálán helyezkednek el a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig. Ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik.

A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust költészetének csúcspontjává avatja.

Közvetlen életélmények már alig-alig találhatók itt (inventio poetica – költői találmányok). A versek nem kronologikusak, sorrendjük hanem tudatos szerkesztés eredménye.

A Júlia-ciklus költeményei:

  • Hogy Júliára talála, így köszöne néki (Balassa-kódex 38. vers)
  • Darvaknak szól (Balassa-kódex 44. vers)
  • Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról (Balassa-kódex 47. vers)
  • Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezdi el (Balassa-kódex 50. vers)

Célia-versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciklus a megszerkesztett kötetkompozíció legtöbb vitát okozó része. Kérdések merültek fel ugyanis a múzsa személyét illetően: míg hosszú ideig Eckhardt Sándor véleményét követően Szárkándy Annát jelölték meg a ciklus ihletőjének, új feltételezések a költőtől elvált és újra férjhez ment Dobó Krisztinát is felvetették, mint lehetséges múzsát (mivel a kötet fényében úgy tűnik, mintha hozzá alig írt volna költeményeket), de felmerült Losonczy Anna neve is. A Célia versek viszonzott szerelemről tanúskodnak, bensőséges kapcsolatot tükröznek. Itt is alkalmazta a Balassi-strófát, bár verseinek szerkezete egyszerűsödött.

A Célia-ciklus költeményei:

  • Kiben az kesergő Céliárul ír
  • Kiben az Célia szerelméért való gyötrelméről szól, hasonlítván az szerelmet hol malomhoz s hol haranghoz

Vitézi versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közhiedelemmel ellentétben Balassinak csupán egyetlen "katona verse" van, ez az Egy katonaének. A magyar irodalomban tőle olvashatjuk először az „édes hazám” szókapcsolatot a Búcsút mond hazájának, barátainak és mindenkinek akit szeretett című költeményében.

  • Egy katonaének: in laudem confiniorum – A végek dicséretére (Balassa-kódex 61. vers) a költő legismertebb verse 1589-ben, lengyelországi bujdosása idején keletkezett. Témája: a költőt megrohanják az emlékek, a végvári élet szépségeire emlékezik. Műfaja: életkép. Szerkezeti újítása a mellé- és fölérendeltség, szimmetria, harmónia megjelenése a reneszánszra utal. Arányos, hárompillérű kompozícióját Varjas Béla mutatta ki.

Istenes versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady előtt Balassit tartja a szakirodalom a magyar irodalom legnagyobb vallásos költőjének. Istenes énekek Balassi pályájának minden szakaszában születtek, a legmaradandóbbakat azonban életének válságos esztendeiben alkotta.

A vallásos témához személyes mondanivaló párosul, így a vallásos líra a reneszánsz költészet részévé válik művészetében. A hit után vágyakozik, abban látja Istent, nem hisz az egyházakban, nehezebbnek látja az utat Istenhez, meg van győződve bűnösségéről, kételkedik üdvözülésében – kevésnek érzi a hitét, kételkedik a túlvilági életében.

Vallásos magatartásában is jellegzetes a hangja: könyörgés és fohászkodás, bűnbánás és Istennel való vita egyaránt megszólal költeményeiben.

  • Az tenger partján, Oceanum mellett: A különböző mondatformák állandó váltakozása, 3 szerkezeti egység. Ha figyelembe vesszük a belső rímeket, hatsoros strófákat kapunk. A kétütemű hatos sorok közé iktatódik egy-egy megtört, külön rímmel kiemelt, egyetlen ütemből álló félsor (4 szótag). Ezek a félben maradt (3. és 6. sor) az erőteljes sormetszetutáni szünettel minduntalan megtörik a páros rímű hatosok nyugodtabb verszenéjét, s a megrendültséget, feszültséget visznek a versbe.
  • Adj már csendességet című himnusza lengyelországi bujdosása idején, 1591-ben keletkezett. Témája: a földi boldogságban csalódott ember a lélek csendjét igyekszik elnyerni; a megnyugvás, a lelki béke vigaszt jelent, a hit erősítését, a bűnök alóli feloldozást. Kódexen kívüli költemény.
  • Kiben bűne bocsánatjáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott (Balassa-kódex 33. vers)A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTÉ.
  • Psalmus 42 (zsoltárfordítás)
  • Hymnus secundus a vitézi versek fogalomrendszere szerint közeledik Krisztushoz, és ilyenek a zsoltárparafrázisai, amelyekben skót, lengyel, latin minták alapján egy-egy zsoltárt választott tudós imitáció tárgyául és személyes vallomás formájául. Élete vége felé írt istenes énekeiben a halál gondolata került a középpontba.

Drámája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi egyetlen drámája, a Szép magyar komédia. Az udvari dráma szövegét egyetlen kéziratos másolat őrizte meg. Létezik egy pár lapból álló nyomtatványtöredéke is. Eredetije az itáliai Cristoforo Castelletti egyik pásztorjátéka olaszul. Ennek magyar fordítása és átköltése Balassi alkotása. Prózai mű verses betétekkel.

Balassi, a verselés megújítója – a Balassi-strófa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balassi-strófa három sorból szerkesztett versszak, minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak külső, hanem a mélyebb, belső kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg.

Példa: három sor Balassi Bálint az ő szerelmének örök és maradandó voltáról című verséből:
A sorok szótagszáma 6–6-7, rímképletük: a-a-b, c-c-b, d-d-b.

Műveinek sorsa, kiadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi Bálint szobra a budapesti Kodály köröndön

Kéziratban fennmaradt művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életében – eddigi tudomásunk szerint – műveit nem jelentették meg nyomtatásban; mind világi versgyűjteménye, mind Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Csupán vallásos tárgyú versei maradtak fenn nyomtatott formában, a szerző halála utáni kiadásokban.

Költészetének nagy részét, világi verseit a ma Balassa-kódex néven ismert kéziratos könyv őrzi. Ez valószínűleg tudós másoló munkája és 50 évvel a költő halála, 1656 után született alkotás. A másoló szavaival:

„Ezeket pedig a maga kezével írt könyvéből írták ki szóról-szóra, vétek kevés helyen esett benne, az sem egyébtől lett pedig, hanem a Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afelől meglehet. Külön-külön mindenik éneket mikor, miről és kiről szerzette, megírta, a nótáját is mindenikének feljegyzette. Aki azért gyönyörködik benne, innét igazán megtanulhatja, mint kell szeretőjét szeretni, és miképpen kell neki könyörgeni, ha kedvetlen és vad hozzá. De nem mindent hevít úgy a szerelem tüze talán, mint őtet.” (A szövegkritikai kiadásból)

Másolója a bevezetőben meghatározta a gyűjtemény tematikáját is:

„Következnek Balassi Bálintnak külömb-külömbféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicséret és vitézségről való ének is vagyon.” E pár szavas bevezetés utal arra, hogy a költemények füzére alapvetően három témára épül: szerelmes, istenes és katonaversekre.

A Balassa-kódex csupán 1874-ben vált ismertté a nyilvánosság számára, amikor a Radvánszky család könyvtárából előkerült.

Balassi szerelmi verseit, amelyek tehát csupán kéziratos másolatban maradtak fenn, csak egy szűk arisztokrata kör ismerte. Szép magyar komédiája viszont nyomtatásban is megjelent a 17. század első felében, Debrecenben és talán Lőcsén. Ezek a nyomtatott könyvecskék azonban mára elvesztek, illetve csupán egyikük csekély töredéke maradt fenn. Az 1958-ban előkerült Fanchali Jób-kódexnek köszönhetően azonban mégis ismerjük a teljes szöveget.

Nyomtatásban fennmaradt művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Istenes énekeit, Rimay János hasonló tárgyú énekeivel keverve, először a rejtélyes Solvirogram Pannonius adta ki Bártfán, 1632-ben. Ám az 1650-es években Nagyváradon megjelent az Istenes énekek rendezett kiadása, amelyben már szétválasztották a két szerző énekeit. Ekkor kerültek be a gyűjteménybe, némi csonkítással, Balassi tavaszi-vitézi versei, valamint zarándok- és búcsúéneke is. Egészen 1808-ig, két-három éves gyakorisággal, újra meg újra kinyomtatták ezt a magánájtatosságra szánt kicsiny kötetet.

Modern kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Összes versét először Szilády Áron rendezte sajtó alá, s Budapesten jelentette meg, 1879-ben.
  • Az életútját feltáró dokumentumokat, valamint magyar, latin és német nyelven írt leveleit Illéssy János kezdte összegyűjteni.
  • Magyar remekírók sorozat I. kötete, mely Báró Balassa(a könyv így írja!) Bálint műveit és Gróf Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmét tartalmazza Budapesten a Franklin Társulat adta ki 1905-ben.Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Széchy Károly

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi Bálint emléktáblája a vízivárosi várfalban (Esztergom)

A szlovákiai Hibbe katolikus templomában, a Balassi család sírboltjában nyugszik. A templomban, amely egykor a család liptóújvári uradalmának kegyúri temploma volt, 1898-ban Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium emlékoszlopot helyezett el itt.

Festmények, szobrok, domborművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Balassit ábrázoló egyetlen hiteles porté a költőt 33 éves korában, katonaként ábrázolja és festmény, metszet vagy miniatűr kép alapján, 1650 táján készült a családi galéria számára.

Mai alkotások:

  • Balassi Bálint-szobor, Budapest, Kodály körönd, három méteres bronzalak, Pátzay Pál munkája, 1959-ben készült.
  • Balassi Bálint-szobor, a költő halálának 375. évfordulóján, 1969-ben avatták fel, Tar István alkotása, 140 centiméteres kőtalapzaton áll, 60 centiméteres bronz mellszobor.
  • Balassi Bálint-szobor, Zalaegerszeg: egész alakos, avatása: 2001. A fából készült alkotás Hadnagy György szobrászművész munkája.

Szépirodalom, életrajzok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Első életrajzát Erdélyi János írta meg, s adta ki 1899-ben.
  • Takács Tibor kitűnő Balassi-életregénye, az Aranypávák az asszonyok 1994-ben jelent meg.
  • Breszt Borisz: Ballassi Bálint c. regényes életrajzi műve 1974-ben jelent meg magyarul a Magvető Kiadónál.
  • Rimay János: Balassi-epicédium 1596
  • Kőszeghy Péter: Balassi Bálint - Magyar Alkibiadész (Balassi Kiadó, 2008)
  • Kőszeghy Péter: Balassi Bálint Magyar Amphión (Balassi Kiadó, 2014.)

Róla elnevezett intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi Bálint családfája[7]
Balassi Bálint
(Zólyom, 1554. okt. 20.–
Esztergom, 1594. máj. 30.)
költő
Apja:
Balassi János
(1518–1577)
főkapitány
Apai nagyapja:
Balassa Ferenc
(? –Mohács, 1526. aug. 29.)
horvát bán
Apai nagyapai dédapja:
Balassi László
(1410 körül –
1470 körül)
Apai nagyapai dédanyja:
Belnel Fruzsina
Apai nagyanyja:
Perényi Orsolya
Apai nagyanyai dédapja:
Perényi István
(? –1483 körül)
tárnokmester
Apai nagyanyai dédanyja:
Újlaky Orsolya
Anyja:
Sulyok Anna
(1525 körül –1577)
Anyai nagyapja:
Sulyok Balázs
Anyai nagyapai dédapja:
Sulyok István
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Pethő Borbála
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Mátyás király udvarában virágzó reneszánsz fénye elveszett a török dúlta időkben, a három részre szakadt Magyarországon. A reneszánsz művészet csak Balassi korában indult újra virágzásnak. „A haza és a szerelem élménye őbenne fakasztotta fel először a magyar líra forrását” – írta Balassiról Klaniczay Tibor.
  2. http://itk.iti.mta.hu/megjelent/2001-34/kecskemeti.pdf Balassi összeütközései a törvénnyel
  3. Mivel meglövése idején a pontos helyet nem jelölték meg, máig se derült ki, hogy pontosan hol is történt a baleset.
  4. Évekkel később Dobokay fejezte be és adta ki Balassi torzóban maradt prózai fordítását, a Tíz okok című polemikus könyvet, az angol jezsuita vértanú, Edmund Campion munkáját.
  5. Öccse nem sokkal Bálint halála után, július 22-én, a Debrecen melletti Monostorospályinál a tatárok elleni harcban esett el.
  6. [1]
  7. Czeizel Endre: Költők, gének, titkok. Galenus Kiadó, Budapest, 2000. 33–35. o. ISBN 963-861-380-7

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eckhardt Sándor: Balassi- tanulmányok (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.)
  • Gerézdi RabánKlaniczay Tibor: Balassi Bálint, A magyar irodalom története I. kötet, Budapest.
  • Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.)
  • Klaniczay Tibor: A szerelem költője, Reneszánsz és barokk (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961.)
  • Pirnát Antal: Balassi Bálint poétikája (Balassi Kiadó, Budapest, 1996.)
  • Varjas Béla: Balassi verskompozíciói, és Balassi lírai regénye: a Nagyciklus, A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei (Budapest 1982.)

Balassi életrajzok

  • Eckhardt Sándor: Balassi Bálint. Bp., 1941. (A könyv új kiadása, Bp., 2004.)
  • Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint, Bp., 1943.
  • Szentmártoni Szabó Géza: Balassi Bálint. = Magyar Géniusz. (100 portré a magyar panteonból. Nagy képes millenniumi arcképcsarnok, 2.) Szerk. Rácz Árpád, Rubicon-Könyvek, Bp., 2001, 14-18.
  • Kőszeghy Péter: Balassi Bálint = Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, középkor és kora újkor, I., főszerk. Kőszeghy Péter, Balassi Kiadó, Bp., 2003, 176-186. (bibliográfiával)
  • Életrajzi jegyzet = Balassi Bálint Összes versei, szöv. gond., jegyz. Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza, Osiris Kiadó (Diákkönyvtár), Bp., 2004, 235-240.
  • Kőszeghy Péter: Magyar Alkibiadész: Balassi Bálint. Balassi Kiadó, Bp., 2008.

Kőszeghy Péter: Balassi Bálint (1554–1594), Kalligram, Pozsony, 2009.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balassi-bibliográfiák 2004-ig

  • Balassi-bibliográfia. Összeáll. Stoll Béla. Balassi Kiadó, Bp., 1994. (Balassi-füzetek, 1.)
  • Balassi-bibliográfia 1994–2000. Összeáll. Szentmártoni Szabó Géza: = Irodalomtörténeti Közlemények, CV(2001), 107-127. http://www.itk.iti.mta.hu/megjelent/2001-12/szabo.pdf
  • Szentmártoni Szabó Géza: Balassi-bibliográfia (1994. június–2004. május) = Hungarologische Beiträge, 15. Universität Jyväskylä, 2004, 85-116.

http://epa.oszk.hu/01300/01368/00002/pdf/09.pdf

Balassi-szövegkiadások 2004 májusától

  • Balassi Bálint Összes versei. Szöv. gond., jegyz. Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza. Osiris Kiadó, Bp., 2004. (Diákkönyvtár)
  • Balassi Bálint Szép magyar komédia. Szöv. gond., jegyz. Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza. Osiris Kiadó, Bp., 2004. (Diákkönyvtár)
  • Balassi Bálint Összes művei. Sajtó alá rend. és a jegyz. Kőszeghy Péter. Osiris Kiadó, Bp., 2004. (Osiris klasszikusok)
  • Balassi Bálint összes költeményei. [Sajtó alá rend. Kőszeghy Péter és Szabó Géza, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1986.] IntraText Edition CT Copyright Èulogos, 2007. http://www.intratext.com/IXT/HUN0033/_INDEX.HTM

Válogatott szakirodalom Balassihoz 2004 májusától

  • Balassi Bálint és kora, Bp., 2004. (Kőszeghy Péter: Balassi Bálint élete; Szentmártoni Szabó Géza: Balassi Bálint poézisáról; Kőszeghy Péter: Balassi Szép magyar komédiájának tréfái; Csörsz Rumen István: „Hallám egy ifjúnak minap éneklését” Versformák és dallamok Balassi Bálint költészetében; Pálffy Géza: „Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél:” A törökellenes határvédelmi rendszer az 1570–1580-as években; Ajánló bibliográfia)
  • Balassi Bálint és reneszánsz kultúra. Fiatal kutatók Balassi-konferenciája, szerk. Kiss Farkas Gábor, Bp., 2004. http://mek.oszk.hu/04500/04529/04529.pdf
  • Barangolások Balassi Bálint nyomában, írta és a képeket válogatta: Kovács István, Szentmártoni Szabó Géza, Várkonyi Gábor; szerkesztette Ujváry Gábor, Balassi Bálint Intézet, Bp., 2005.
  • Szentmártoni Szabó Géza: Balassi búcsúverse és a prosopopoeia a XVII–XVIII. század magyar nyelvű költészetében. = A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században. A Szegeden 2003-ban megrendezett régi magyar irodalmi konferencia előadásai. Szerk. Ötvös Péter, Pap Balázs, Szilasi László, Vadai István, Szeged, 2005, 375-409.
  • Balassi Bálint költészete európai tükörben. Nemzetközi irodalomtörténeti konferencia. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2004. szeptember 2. Szerk. Majorossy Imre Gábor. Piliscsaba, PPKE BTK, 2006. (Pázmány irodalmi műhely. Tanulmányok, 4)
  • A szerelem költői. Konferencia Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik, Gyöngyösi István halálának háromszázadik évfordulóján. Sárospatak, 2004. május 26–29. Szerk. Szentmártoni Szabó Géza, Universitas Kiadó, Bp., 2007. (Kőszeghy Péter: Balassi és a teológia; H. Kakucska Mária: A tragikus szerelem költője, Juan Rodríguez del Padrón és Balassi Bálint; Sudár Balázs: „Török szép versekből” Balassi Bálint költészetének törökös elemei; Gömöri György: Balassi Bálint és a korabeli lengyel szerelmi költészet; Csörsz Rumen István: Referenciális versformák Balassi Bálint költészetében; Szentmártoni Szabó Géza: „Mint szép ereklyével” Balassi versének hasonlata, és ami mögötte rejtezik; Vadai István: Hozzászólás a Hozzászóláshoz; Ács Pál: Egy út készíttetik Balassi Bálin apoteózisa Rimay János Epicediumában.) http://www.iti.mta.hu/Spatak-2004/A_szerelem_koltoi.pdf
  • Horváth Iván: Balassi könyve. = A magyar irodalom történetei, I. A kezdetektől 1800-ig. Főszerk. Szegedy-Maszák Mihály. A kötet szerkesztői: Jankovits László, Orlovszky Géza. Gondolat Kiadó, Bp., 2007, 351-362.
  • Szentmártoni Szabó Géza: Vitézek, hol lehet? A végek dicséretének lengyel forrása. = Esztergom Évlapjai – Annales Strigonienses, 2009., szerk. Bárdos István, Balassa Bálint Társaság, Esztergom, 2009, 75-90.
  • Kiss Farkas Gábor: Rab és szolga. = Ghesaurus. Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Csörsz Rumen István. Bp., 2010, 309-315.

http://rec.iti.mta.hu/rec.iti/Members/szerk/ghesaurus-1/KissFarkasGabor-Ghesaurus.pdf

  • Kiss Farkas Gábor: Balassi Bálint és az udvari irodalom. = Magyar irodalom. Főszerk. Gintli Tibor, Akadémiai Kiadó, 2010, 157-169.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balassi Bálint témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Balassi Bálint témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Balassi Bálint témában.