Balassagyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balassagyarmat
Balassagyarmat - Megyeháza.jpg
Az egykori Vármegyeháza és a Balassagyarmati Fegyház és Börtön
Balassagyarmat címere
Balassagyarmat címere
Becenév: A legbátrabb város (Civitas Fortissima)
Közigazgatás
Ország Magyarország Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Kistérség Balassagyarmati
Rang város
Polgármester Medvácz Lajos Ferenc (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2660
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség 16 520 fő (2010. január 1.)[2] +/-
Népsűrűség 695,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balassagyarmat  (Magyarország)
Balassagyarmat
Balassagyarmat
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 48° 4′ 43″, k. h. 19° 17′ 39″
Balassagyarmat  (Nógrád megye)
Balassagyarmat
Balassagyarmat
Pozíció Nógrád megye térképén
é. sz. 48° 4′ 43″, k. h. 19° 17′ 39″
Balassagyarmat weboldala

Balassagyarmat (szlovákul Balašské Ďarmoty, németül Jahrmarkt) város Nógrád megyében, az Ipoly folyó bal partján. Állandó lakossága 17 704 fő (2005). 2007-ig határátkelőhely volt Szlovákia felé. A Balassagyarmati kistérség központja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Balassagyarmat Észak-Magyarországon, Nógrád megye észak-nyugati szegletében, a szlovák-magyar államhatár mentén, az Ipoly folyó bal partján, a Nógrádi-medencében fekszik. Az egykoron a városhoz tartozó jobbparti rész ma a Szlovákiához tartozó Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty). A város nyugati bejáratánál terül el az ún. Égerláp nevű természetvédelmi terület.

A város a palóc nyelvjárás egyik kitüntetett helyén fekszik, a palóc kultúra számos emlékét őrzi.

[szerkesztés] Megközelíthetősége

[szerkesztés] Története

Balassagyarmat területének eddigi legrégebbi régészeti leletei a középső rézkorból származnak (badeni kultúra). A római korban (1–4. sz.) a kvádok telepedtek itt meg, az Ipoly mentén vezető kereskedelmi utat kialakítva. A honfoglaló magyarok Gyarmat nevű törzsének megtelepedésére utal a név utótagja. A név előtagját pedig a legfontosabb birtokosairól, a Balassa családról kapta a 15. században. Gyarmat az Ipoly folyó átkelőhelyét védte. Vára a tatárjárás után létesült őrhelyből fejlődött ki. Első írásos említése 1244-ből származik. Mezővárosi jogot 1437-ben kapott.

A török 1552-től 1593-ig tartotta megszállva. A tizenötéves háború elején 1593 őszén Gyarmatról a török őrség megszökött és felgyújtotta a várat. A törököket végleg Forgách Ádám érsekújvári főkapitány felmentőserege űzte el a környékről 1648-ban. 1652-től Balassa Ferenc és Imre lettek a vár főkapitányai. Az 1663-ban vagy talán 1665-ben foglalták el ismét a törökök, akik ez alkalommal fel is robbantották. A település ezzel elveszítette jelentőségét. A hódoltsági harcok során a környék elnéptelenedett. A lakosság visszatelepítése csak a 17. század második felében kezdődött meg. Az ekkor épült várfal maradványa a Bástya utcában látható.

A török kiűzése után gyorsan benépesült, köszönhetően a kedvező földrajzi fekvésének: a Felső-Magyarországon található bányavárosokat és az Alföld településeit összekötő kereskedelmi út csomópontján feküdt. Ennek hatására nagyszámú kereskedelemmel foglalkozó csoport, pl. szerbek, zsidók, németek telepedtek meg itt. Emléküket őrzi a ma is meglévő Szerbtemplom, illetve a zsidótemető. Az itteni zsidóságból került ki Rózsavölgyi Márk, a verbunkos zene nagy alakja, a „csárdás atyja”, akinek nevét a helyi művészeti iskola őrzi.

Többszöri sikertelen próbálkozás után sikerült 1790-ben felépíteni a jelenleg polgármesteri hivatalként működő vármegyeházát. 1835. október 19-én avatták föl a ma is álló új vármegyeházát. Balassagyarmat jelentős kereskedelmi csomópont volt végig a reformkorban, emiatt a reformkor végére már 7529 fős lakossága volt. 1845-ben épült a megyei börtön, mely a legrégibb működő börtön Magyarországon. Petőfi Sándor kétszer is megfordult Balassagyarmaton felvidéki útja során. Madách Imre vármegyei aljegyző volt 1842 és 1848 között, és itt tanított Komjáthy Jenő.

Az 1848-as forradalom idején a forradalmi közigazgatás szervét, a városi választmányt igen korán, 1848. március 25-én létrehozták. Ezen a napon került sor nemzetőr csapatok toborzásának megkezdésére is.

A dualizmuskori Balassagyarmat előrehaladt a városiasodásban, de mivel a mezővárosi rangot az 1871. évi községi törvény megszüntette (1886-tól címként is megszűnt), a rendezett tanácsú városi ranghoz szükséges feltételek biztosítását és a többletadót pedig nem vállalta a település, ezért nagyközséggé alakult és 1923-ig így működött.

A dualizmus idején alakultak ki a település mai szerkezetének alapjai: a főutcán (ma: Rákóczi fejedelem útja) emelt középületek (megyei és járásbíróság, vármegyeháza stb.) mellett új telepszerű építkezések (Otthontelep, Tisztviselő- és Vasutas-telep) jöttek létre. Ekkor épült a Nógrád vármegyei Mária Valéria közkórház (ma Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet). Balassagyarmat arculatának kialakításában nagy szerepet játszott Wälder Gyula építész, későbbi műegyetemi tanár. A strandot Hajós Alfréd tervezte.

A dualizmus korának végén Balassagyarmat megyeszékhelyként elsősorban közigazgatási központ, kereskedő- és tisztviselőváros. Mikszáth Kálmán vármegyei hivatalnok volt itt 1871 és 1873 között.

A település az első világháború és az azt követő forradalmak idején fontos szerepet játszott. A 16. gyalogezredbe besorozott balassagyarmati és környékbeli katonák elsősorban az orosz frontra kerültek, különösen a mai Lengyelország területén harcoltak sokat. Nekik állít emléket a 16-os honvéd szobra a Hősök terén. 1919-ben (január 29-én) a megszálló cseh helyőrséget bátor önkéntesekből álló fegyveresek (vasutasok, katonák, börtönőrök, ipari munkások) visszaszorították az Ipoly túlpartjára, ezt nevezi a helyi köznyelv csehkiverésnek. Az eseménynek emléktörvény állít emléket, mellyel a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) kitüntető elnevezést adományozták a városnak, 2009 novemberében pedig a helyi születésű Matúz Gábor filmet készített róla.

A Tanácsköztársaság alatt a vörösök által véghezvitt atrocitások hatására írta meg az akkor Balassagyarmaton élő Tormay Cécile a Bujdosó könyv című művének egyes fejezeteit.

Az új Ipoly-híd

Balassagyarmat a trianoni békeszerződéssel határvárossá vált. Régi Ipoly-hídját fölrobbantották, csonkjai ma is láthatók, azóta új híd épült. A folyó folyásának megváltozása miatt 2000 után módosítani kellett a határokról szóló szlovák–magyar államközi egyezményt, mivel az államhatár a meder közepén húzódik.

A település rangja 1923-ig nagyközség, 1923–1929 között rendezett tanácsú város, majd 1929–1950 között megyei város volt.

A két világháború között a városban töltötte gyermekkorát Tildy Zoltán, és itt élt egy ideig Szabó Lőrinc a Templom utca 10. szám alatt[3]. 1926-ban idecsatolták a Kóvár Magyarországon maradt határrészéből alakult Újkóvár községet.

1945 februárjában Földosztó bizottság alakult, amely több mint 11000 családnak osztott földet.

1950-ben Salgótarján vette át a megyeszékhely szerepét, bár a megyei tanács Balassagyarmaton alakult meg és átmenetileg itt is működött 1952-ig, amíg az új székhelyen megteremtették a működési feltételeket. Egyes megyei szervek később is a régi helyükön maradtak, a megyei bíróság és ügyészség ma is itt működik. A megyeszékhely áthelyezését Balassagyarmaton pusztán ideológiailag motiváltnak szokás tekinteni, valójában azonban Salgótarján vetélytársánál egy évvel korábban, 1922-ben alakult várossá, és a 20. század közepén már jóval iparosodottabb volt, népessége kétszerese volt Balassagyarmaténak és városias jellege sem maradt el azétól. Emellett az 1950-es megyerendezés során Nógrád megye jelentős területeket vesztett nyugaton és nyert keleten, így földrajzi és még inkább népességi súlypontja is kelet felé tolódott, emiatt a két város hasonlóan excentrikus elhelyezkedésűvé vált a megyén belül.

Balassagyarmat rangja 1950 és 1954 között közvetlenül a járási tanács alá rendelt város, majd 1971-ig járási jogú város volt, azóta pedig város. Noha korábbi közigazgatási fontosságát elveszítette, kulturális ereje továbbra is nagy, amit a városban működő, a népességhez képest nagy számú és kapacitású oktatási intézmények biztosítanak.

1973-ban itt történt az egész országot megrázó túszdráma, melynek során két fiatalember az egyik leánykollégium (az Angolkisasszonyok egykori intézete) lakóit túszul ejtve megpróbált külföldre jutni.[4]

1973-tól Balassagyarmat-hoz tartozott Patvarc és Ipolyszög, az előbbi azonban 1992-ben, az utóbbi pedig 2006-ban ismét önálló községgé alakult. A város 1994 óta a Balassagyarmati kistérség központja, tagja az Ipoly Eurorégiónak is[5].

2009 szeptemberében a helyi képviselő-testület – a Sólyom Lászlót a komáromi hídon ért atrocitásra válaszul – nemkívánatosnak nyilvánította a városon áthaladó Robert Fico szlovák kormányfőt. A hazai sajtóban botrányt kavart, hogy Fico ezt követően géppisztolyos őrök kíséretében hajtott át a városon. A 2011. január 31-én aláírt szlovák–magyar államközi szerződés értelmében a szlovák–magyar gázvezeték Balassagyarmatnál lépi át az államhatárt.

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

[szerkesztés] A balasssagyarmati zsidóság

A zsidók jelenléte mintegy hat évszázadra tekint vissza a városban, közösségük az egyik legjelentősebb volt az országban a 18. század óta. Kezdetben főleg kereskedelemmel foglalkoztak, ennek a város életében kiemelkedő jelentőségével függ össze, hogy a 19. század közepén a népesség közel 40%-a volt izraelita vallású. A kiegyezés utáni emancipációs törvény (1868) hatására a megyeszékhely szerteágazó életének minden területén megjelentek a közösség tagjai.

Több kisebb és korábbi mellett 1868-ban építették fel a nagy zsinagógát, mely az egyik legnagyobb és legdíszesebb ortodox zsinagóga volt az országban, mintegy négyezer hívőt volt képes befogadni.

A második világháború végén a nagy zsinagógában és közvetlen környékén jelölték ki a gettót, ahonnan a város és a környék zsidóságát deportálták. Balassagyarmat akkor mintegy 2000 fős, a lakosság egyhatodát kitevő zsidó közösségéből mindössze 136-an tértek vissza. A visszavonuló németek a zsinagógát felrobbantották, kiégett romjai hosszú évtizedekig álltak még. Ma piactér található a helyén.[7]

[szerkesztés] Balassagyarmaton született híres személyek

[szerkesztés] Balassagyarmaton élő vagy élt híres személyek

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Nevezetességei

A volt vármegyeháza épületében (Civitas Fortissima tér 1.) turista-információs szolgálat működik.

Balassagyarmat vázlatos térképe
Balassagyarmat vasútállomása fontos közlekedési gócpont
  • Palóc Múzeum és skanzen (néprajzi gyűjtemény) (Palóc liget 1.)
  • Képtár - kortárs képzőművészeti gyűjtemény (Civitas fortissima tér 1.)
  • Szerb templom - időszaki kiállítások (Szerb utca 5.)
  • Horváth Endre Galéria - időszaki kiállítások (Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, Rákóczi fejedelem útja 50.)
  • Csillagház - klasszicista épület, helytörténeti gyűjtemény (Rákóczi fejedelem útja 107.)
  • Egykori vármegyeháza - klasszicista, Kasselik Ferenc tervei alapján 1832–1835 között épült épület (Civitas Fortissima tér 1.)
  • Mikszáth Kálmán lakóháza (Madách utca 8.)
  • Szabó Lőrinc lakóháza (Szabó Lőrinc utca 10.)
  • Római katolikus Szentháromság-templom (barokk, 1740–1746 között épült; Rákóczi fejedelem útja 22.)
  • Az angolkisasszonyok zárdája (Civitas Fortissima tér 7.)
  • Bosco Szent János szalézi rendház és templom (1935; Kossuth Lajos utca 41.)
  • Balassagyarmati evangélikus templom (barokk, 1785–1786 között, tornya 1793–1794 között épült; Kossuth Lajos utca 36–38.)
  • Egykori Balassa Szálloda (klasszicista, Petőfi Sándor kétszer is megszállt itt; Rákóczi fejedelem útja 39.)
  • Pannonia Motorkerékpár Múzeum (Kossuth Lajos utca 1.)
  • Műemlék ortodox zsidó temető (Temető utca 6.)
  • Civitas Fortissima múzeum (Bajcsy-Zsilinszky utca 8.)
  • A volt Pénzügyi Palota épülete (Bajcsy-Zsilinszky utca 6.)
  • A megyei bíróság épülete (Köztársaság tér 2.)
  • A Városháza épülete (Rákóczi fejedelem útja 12.)
  • A református templom (Ady Endre utca 10.)
  • Szabadtéri képzőművészeti alkotások

[szerkesztés] Rendezvények

  • Minden évben Anna napján tartják az Anna napi palóc búcsút, mely egyben alkalmat szolgáltat a palóc kultúra népszerűsítésére is.
  • A Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rendszeresen szervez koncerteket az év folyamán. Nemzetközi hírű a több, mint egy évtizede minden nyáron megrendezésre kerülő "Zene határok nélkül" című rendezvény, melyen számos ország fiatal zenésze vesz részt.
  • Minden év januárjában a csehkiverés emlékére felvonulást tart a Civitas Fortissima Egyesület
  • A szlovák-magyar együttélés, a csehkiverés és a helyi zsidó közösség deportálása kapcsán, évfordulók alkalmával történész-konferenciákra is sor kerül.
  • Évente a tanév utolsó napján a város középiskolái által választott képviselők egy napra átveszik jelképesen a város irányítását (Diákjuniális).
  • 1986 óta minden évben Budapesten a BM Duna Palotájában találkozót rendez a Balassagyarmat Barátai társaság a Balassagyarmatról, illetve annak környékéről elszármazóknak.
  • A városhoz tartozó Nyírjes üdülőtelepen kerül megrendezésre évente a Palóc Triatlon nevű sportgála.
  • Az utóbbi két évben a város felelevenítette a 70-es évek végéig évi rendszerességgel megrendezett motorversenyek hagyományát.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Balassagyarmat települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  3. Szabó Lőrinc:Balassagyarmat című verse
  4. Túszdráma Balassagyarmaton Egy szemtanú visszaemlékezése. A megtörtént esetet feldolgozta: Finta Kata
  5. Az Ipoly Eurorégió honlapja
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. balassagyarmatizsidosag.hu A balassagyarmati zsidósággal és történetével foglalkozó honlap.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken