Sóshartyán
| Sóshartyán | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Kistérség | Salgótarjáni |
| Rang | község |
| Polgármester | Tóth Gabriella Julianna[1] |
| Irányítószám | 3131 |
| Körzethívószám | 32 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 946 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 77,92 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 12,14 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Sóshartyán
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Sóshartyán
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|
Sóshartyán község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szécsénytől keletre, Kishartyán, Nógrádmegyer ésa Lucfalva közt fekvő település.
[szerkesztés] Története
Sóshartyán a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartott. 1227-ben a Záh nemzetségből származó Tardos fiainak, Andrásnak és Erasmusnak voltak itt birtokrészei, de rajtuk kívül a Karancskeszi ágból származó I. Záh is birtokos volt itt, aki azonban 1244-ben eladta itteni birtokrészeit.
1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, és említve volt plébániája is.
1332-ben, Zách Felicián visegrádi merénylete után Károly Róbert király a nemzetség itteni javait az Ákos nemzetségbeli Cselen fia Sándor fia János királyi étekfogónak és testvérének Jakabnak adta.
Később János, királyi étekfogó utóda, a Méhi család is birtokos volt itt, de 1374-ben és 1383-ban itteni birtokait az Osgyáni Bakos család szerezte meg.
1398-ban ismét a Méhi családé volt a helység, de később a Palásthi Radó család birtokába került.
Radó Sámuel utód nélküli halála után Hunyadi János kormányzó 1447-ben Vingárti Geréb Jánosnak adományozta.
1548-ban Balassa Zsigmond, 1598-ban Pásztohi Gergely volt a birtokosa.
1608-1609-ben már a török volt itt az úr: Hasszán Dzsafar és Hüsszein bin Mohammed, a Rimaszombat melleti szabadkai várbeli gyalogság tizedese bírta a helységet zsoldhűbér címén, 1633-1634-ben pedig a váci nahije községei között találjuk, 10 adóköteles házzal.
1715-ben 16 magyar és öt tót, 1720-ban 25 magyar háztartást vettek itt fel az összeírásba.
1740-ben a Vay és a Koháry családok, 1770-ben Szerémy András, Gyürky Pál, Darvas Ferenc, Muslay Gábor, Lipthay János, Klobusitzky István és Almássy Pál voltak a földesurai, 1826-ban pedig Gyürky Pál, majd a báró Prónay, a Szent-Ivány, a Luczkovich családok és a zirczi apátság birtoka lett. Az 1900-as évek elején pedig az Irsay és a báró Podmaniczky családok voltak a nagyobb birtokosai.
A 20. század elején Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott.
1910-ben 884 lakosából 877 magyar volt. Ebből 864 római katolikus, 10 evangélikus volt.
2001-ben a település lakosságának 54%-a magyar, 46%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
A községhez tartozott Kisfalud-puszta és Krakkó-puszta is.
[szerkesztés] Kisfalud-puszta
Kisfalud-pusztát már 1335-ben is említettek az oklevelek. Az 1900-as évek elején Irsay György birtoka volt.
[szerkesztés] Krakkó-puszta
Krakkó-puszta 1413-ban a Derencsényi család birtokai között szerepelt és később a báró Podmaniczkyaké lett.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||
