Diósjenő
| Diósjenő | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség | Rétsági | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Tóth János (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Jegyző | Repiczki Zsuzsanna | ||
| Irányítószám | 2643 | ||
| Körzethívószám | 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2936 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 51,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 57,50 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Diósjenő
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Diósjenő
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| Diósjenő weboldala | |||
Diósjenő község Nógrád megyében, a Rétsági kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település megközelíthető közvetlenül a 2-es főútról, vagy szintén a 2-es útról Nógrádon keresztül, illetve vasúton a MÁV 75-ös számú (Vác–Balassagyarmat) és a 76-os számú (Diósjenő–Romhány) vonalain. (A romhányi vonalon 2007. március 4. óta a személyszállítás szünetel). A falu a Börzsöny lábánál fekszik, ez nagyban meghatározza a táj jellegét.
[szerkesztés] Szomszédos települések
[szerkesztés] Története
Diósjenő Jenő (vár) már a kőkor óta lakott hely lehetett, a környéken talált kőkorból származó leletek szerint.
Római történetírók szerint 173-ban a diósjenői tónál ütköztek meg Marcus Aurelius (filozófusként is ismert) császár légiói a Pannóniát fenyegető barbárokkal, és megsemmisítő csapást mértek rájuk. Erre a jenői tónál emléktábla hívja fel a figyelmet.
A település az egyik honfoglalás kori törzs, Jenő nevét viseli. Nevét 1274-ben a váci káptalan oklevele említette először Jenew néven.
1274-ben Thekus fiainak birtoka volt, akiknek itteni népei a falunagy vezetésével bérbe vették Tolmácsnak azt a részét, melyet a dömösi prépostság mondott magáénak jogtalanul. Ugyancsak 1274-ben Tekus fivére, Both comes berényi földjét bérbeadta Jenő település német jobbágyainak (köztük a bírónak, egy borkereskedőnek). 1282–1295 között IV. László és III. András király a Torna vármegyei Szárd váráért cserébe magához váltotta Jenőt a Tekus fiaktól.
1295-ben várát is említik, melynek királyi várnagya a Csák nemzetséghez tartozó Egyed fia Sándor comes volt.
1296 előtt a Bána nemzetséghez tartozó Cseszneki Jakab fiai Jenő várának tartozékait elpusztították, ezért a király a Hont vármegyei Visket a hozzá tartozó falvakkal elkobozta tőlük.
1299-ben Sebestyén fia Miklós jenei várnagyot a Hont-Pázmány nemzetségből származó Hont vármegyei Kovár birtokosai; Kovári Miklós fiai testvérükké fogadták és birtokaikban is részeltették.
Diósjenő a 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott.
1910-ben 2171 lakosából 2140 magyar volt. Ebből 824 római katolikus, 1265 református, 50 izraelita volt.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Látnivalói
- Római katolikus templom: A 15. század gótikus templom átépítései után, 1788–89-ben klasszicista-barokk stílusban építették újjá.
- Református templom: Késői klasszicista stílusú. Az 1850-es évek környékén építhették, a parókia is ebből a korból származik.
A Kápolna-hegyen az egykori körtemplom alapfalai is láthatók, melyeket a Kápolna-hegyi Kálvária-kápolna építésekor szétrombolták.
- Honti Károly operatőr által készített etűd a Diósjenői-tóról(Diósjenői-tóról készült etűd megtekintése)
[szerkesztés] Források
- Györffy György: Nógrádvármegye.
