Etes
| Etes | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség 2012-ig | Salgótarjáni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Lénárt Dezső[1] | ||
| Irányítószám | 3136 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1447 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 91,58 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 15,80 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Etes
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Etes
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| é. sz. 48,11018°, k. h. 19,71606° | |||
Etes község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Nógrád megye északkeleti részén, Salgótarjántól 10 km-re nyugatra fekvõ község
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét egyes vélemények szerint – Ond vezér fia, Ete után kapta – az ősi Etü- ből – nevezték el. A szájhagyomány azonban élteti az "etess" verziót is; az egykor vizenyős, mocsaras területeket a dombok lábainál fakadó bővizű források tartották állandóan nedvesen. A falu közepén ma is ontja vizét az a "Csurgó", amelynek első csövét még a törökök helyezték el. A forrás mellett kocsma állt már a település kialakulása előtt is. A fogadó homlokzatán ez a felirat figyelmeztette a Losonc – Pásztó - Gyöngyös kereskedelmi útvonalon haladó fáradt utast: ÉTESS! E szóból alakult ki az Etes helynév.
Ma is ismert a mondás: "Etes, itt etess!" A néphagyomány szerint ehhez az országúthoz fűződik a község neve is, az itt átvonuló fuvarosok ugyanis mindig itt etettek (Etess) és e célra szolgálhatott a község másfél katasztrális hold kiterjedésű köztere is.
Története[szerkesztés]
Etes egykor a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartozott, de Záh Felicián merénylete után a nemzetség ősi javai elkobozták és 1335-ben Károly Róbert király az Ákos nemzetségbeli Cselen fia Sándor fia Jánosnak, a Karancssághi és a Méhi család ősének, valamint testvérének, Jakabnak, adományozta.
1374-ben és 1383-ban a Méhi család itteni birtokrészeit az Osgyáni Bakosok nyerték adományként, de azért 1398-ban mégis Méhi Jakab fia János volt a falu birtokosa.
1448-1481-ben a Karancssághi Sághy család birtokában volt, majd 1548-ban Balassa Zsigmond, 1598-ban Szentmariay György voltak az urai, 1660-ban pedig a divényi uradalomhoz tartozott.
1715-ben 11, 1720-ban 15 magyar háztartást írtak itt össze.
1740-ben a gróf Koháryak, 1770-ben Szent-Ivány Ferenc, 1826-ban pedig Szent-Ivány Ferenc, az országbíró († 1823 ápr. 15.) leánya, Szent-Ivány Anna, férj. özvegy Kapyné volt Etes földesura, majd az 1900-as évek elején gróf Forgách Ilona örökösei, Coburg Fülöp herceg és Winter Simon dr. a nagyobb birtokosai.
1873-ban nagy kolera járvány pusztított a helységben.
A palóc település fafaragóiról a 19. század végétől szénbányászatáról volt nevezetes.
A 20. század elején Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott.
1910-ben 2611 lakosából 2364 magyar, 224 szlovák volt. Ebből 2500 római katolikus, 64 evangélikus, 38 izraelita volt.
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Községünkben 1992-től kezdődően minden közmű kiépült (ivóvíz hálózat, gázvezeték, szennyvízcsatorna és tisztítómű). Az utak helyreállítása és felújítása folyamatosan történik. Jelentős idegenforgalmi vonzerőt eredményező fejlesztési elképzeléseinket pályázatok útján kívánjuk megvalósítani.
Egykori települések[szerkesztés]
Eteshez tartoztak: Albert-akna, Etesi-akna, Kotorcó-puszta, Mikó-telek, Alsószánás-puszta, Felsőszánás-puszta, Katalin-puszta és Verőalja is. E puszták közül a mai Mikótelek helyén a középkorban Bénatelek nevű falu terült el.
Ez a falu, továbbá Kotorcó és Szánás eredetileg ugyancsak a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartozott, melyet Károly Róbert király 1335-ben az Ákos nemzetségbeli Cselen fia Sándor fia Jánosnak adományozott.
Kotrocó[szerkesztés]
1335-1423-ban ugyancsak önálló helység volt és 1398-ban Méhi Sándor birtoka volt.
Az 1548. évi adóösszeírásban Kis-Kotorczó és Nagy-Kotorczó helységek szerepeltek, az előbbi ekkor Kisfaludy Sebestyéné, az utóbbi Balassa Zsigmondé volt. Később elpusztultak. A 19. század első felében már pusztaként herceg Koháry Ferenc birtoka volt.
Felső-Szánás és Mikó-telep[szerkesztés]
1335-1398 között itt feküdt Felső-Szánás község is. Mikó-telep 1548-ban a teljesen elpusztult helységek közé van felvéve és többé nem is épült fel.
A török időkig a község a mintegy másfél kilométerre lévő Kotroczó és Mikótelek pusztán terült el. Az egyik török támadás során leégett, s lakói ekkor költöztek át mai helyére.
Földrajza[szerkesztés]
A falu központi része egy völgykatlanban terül el, amit kellemes hajlású dombok és kisebb hegyek szegélyeznek. Keleti és déli irányból ide csatlakoznak a szénbányász múlt emlékeit őrző bánya-telepek, melyek a település szerves részét képezik.Etes több egymástól elkülönülő lakott részből: a Faluból, illetve Öregetesből; Amália-aknából; Albert-aknából; Rau-aknából, valamint Kotrocópusztából áll. Egykor több kőszénbánya is működött a környéken. Erre utalnak az aknanevek, és a bányató is.
A falutól északnyugatra húzódik a Kotroczói völgy, melyből Kotroczó pusztán keresztül juthatunk át Karancslapújtőre. A községtől északkeletre, a karancsaljai összekötő műúton, a Szőlőhegy dűlőn át érünk a Bénavölgybe, ahol a völgy - erős kanyarral délkeleti irányt véve mintegy 2 km-es távolságra – a Bénaárnyék dűlőrésszel záródik. A völgy másik része északi irányban Karancsalja község határán keresztül húzódik. A völgykatlan zárt része a falutól keletre lévő András völgy, melyet a Gedeztető zár be, ami egyben válaszfala a Zagyvapálfalvával határos Szánas völgynek is. A faluból az András völgyön haladva jobbra Etes legmagasabb hegye a 399 méter magas Óriáshegy található, közben az Öregetesi völgyeléssel.
A településtől délnyugatra a 313 méter magas Várhegy teszi festőivé a falu határának ezt a részét, melyen át a Szurdoktetőn vezet az összekötő út Ságújfaluba. A település nem esik a forgalmas főútvonalak nyomvonalába, de azoktól való kis távolsága miatt gépkocsival jól megközelíthető. Salgótarjánnal csaknem óránkénti autóbuszjárat köti össze.
Híres Etesiek[szerkesztés]
Nevezetességei[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Etes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
|||||
