Baglyasalja
| Baglyasalja | |
 | |
| Egyéb elnevezés: Baglyas | |
| Közigazgatás | |
| Település | Salgótarján |
| Irányítószám | 3102 |
| Körzethívószám | 32 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 4 km |
| Elhelyezkedése | |
 Baglyasalja
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 06′ 02″, k. h. 19° 44′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 02″, k. h. 19° 44′ 30″ | |
| Baglyasalja weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baglyasalja témájú médiaállományokat. | |
Baglyasalja Salgótarján egyik városrésze. 1950-ben csatolták a városhoz.
Földrajza[szerkesztés]
Tömegközlekedése[szerkesztés]
Helyközi autóbuszvonalakː 1010, 1020, 1021, 1305, 1307, 1351, 1384, 1447, 3052, 3055, 3064, 3070, 3080, 3126[1]
Helyi autóbuszvonalak: 4, 4A, 14, 46, 3C. [2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Baglyasalja egy szűk V alakban mélyedő völgyben helyezkedik el. Ezt a völgyet a Baglyas-patak mélyítette ki. A kimélyítés következtében alakult ki ez a 6 kilométer hosszú és 100 méter mély völgy. A völgy a Cserhátba fúródik bele. Az etesi völgykatlantól egy kisebb vízválasztó hegy tagolja. Ez a völgyzáró gát feltöltődéssel keletkezett. Viszonylag közel helyezkedik el hozzá Etes és Karancsalja, bár e két községgel nincs közúti kapcsolata.
Éghajlata és vízrajza[szerkesztés]
A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1800.
A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. Baglysalja Salgótarján elhelyezkedésének okából vízválasztó szerepet is betölt. Igaz Bagylasalja völgykatlanban helyezkedik el, így vízelvezető szerepben is részt vesz, mivel a Baglyas-patak vizét vezeti le a völgyben.
Növény- és állatvilág[szerkesztés]
A településrész állat és növényvilága megegyezik a Mátráéval. Főleg a tölgy és a bükk a jellemző fafajta. A betelepített fafajok a juharfa és az erdeifenyő.
Az állatvilág a környékre a legjellemzőbb. Főleg a vaddisznó a róka a főbb emlősök, de előfordul az őz is. A madarak közül az énekesmadarak a legelterjedtebbek. Itt is jellemző a madarak hajnali 4-től reggel 9-ig tartó csiripelése.
Története[szerkesztés]
A középkorban is létező település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja).
Baglyasalja eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. A vár alatt elterülő helységet először 1341-ben említették az oklevelek Bagloch alakban.
A Kacsics nemzetség hollókői (Illés) ága építette a falu felett magasodó ősi várat, amely a 14. század elején Péter fiai Mihály, Péter, Leusták, Mikó és Jákó birtoka volt, de ők Csák Máté pártjára álltak, és a várat 1310-ben neki átadták.
1324-ben, Csák Máté hatalmának megtörése után Károly Róbert király a várat Szécsényi Tamás vajdának adományozta.
E várról már az 1327-ben és 1341-ben kelt oklevelek is megemlékeztek.
A vár a 15. században 1455-ben elpusztult, de romjai máig is láthatók. 1455-ben, a vár elpusztulásakor a helység Somoskő várához tartozott és ekkor is a Szécsényi család volt a földesura.
Szécsényi László halála után, 1461-1481-ben Guthi Országh Mihály és Lossonczy Albert nyerték adományul.
1548-ban Lipthay János és Perkedy Mátyás, 1598-ban Forgách Zsigmond volt a helység birtokosa.
A török hódoltság alatt nagyon elnéptelenedett. 1715-ben már csak két, 1720-ban pedig hat háztartást írtak benne össze. A 18. század közepén a Fáy és a Ráday családok voltak a helység birtokosai.
Az 1770-es úrbéri rendezés alkalmával pedig báró Péterffy János, Kubinyi Gáspár és Gömöry János, de 1826-ban gróf Stahremberg Antal volt a birtokosa.
Az 1900-as évek elejének adatai szerint a határbeli kőszénbányatelepeket az Egyesült Kőszénbánya Részvénytársulat aknázta ki.
E helységhez tartoztak: Baglyasalja és Kővár bányatelep, Baglyasalja, Sóslápa, Szurdokalja és Krocsák-puszta, mely Dugdel-puszta néven is ismeretes volt.
A település komoly fejlődése akkor indult meg, amikor környékén szénlelőhelyekre bukkantak. Megépítették az óvodát és az iskolát, valamint a bányászok szórakoztatását szolgáló kaszinót és kultúrházat. Sorra épültek fel a bányászlakások (kolóniák). 1950 óta tartozik Salgótarjánhoz. A városrész a bányászat idejéig fontos iparvidék volt. Ma már eléggé lepusztult a városrész. Itt található a Ezüstfenyő Idősek Otthona.
Látnivalók[szerkesztés]
- Szoborpark
- Bányakaszinó
- Katolikus templom
Sportintézmények[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.google.com/maps/place/Salg%C3%B3tarj%C3%A1n,+baglyasaljai+fel%C3%BClj%C3%A1r%C3%B3/@48.0857416,19.7852802,17z/data=!4m12!1m6!3m5!1s0x47401329b7c658c5:0xff60b82fbf9ecc43!2zU2FsZ8OzdGFyasOhbiwgYmFnbHlhc2FsamFpIGZlbMO8bGrDoXLDsw!8m2!3d48.085738!4d19.7874689!3m4!1s0x47401329b7c658c5:0xff60b82fbf9ecc43!8m2!3d48.085738!4d19.7874689?hl=hu
- ↑ Salgótarján - Menetrendek (magyar nyelven). Volánbusz. (Hozzáférés: 2021. március 10.)
- ↑ Baglyasalja Sportélete. [2009. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 27.)
Források[szerkesztés]
- Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
