Ipolymagyari
| Ipolymagyari (Uhorské) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Poltári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1332 |
| Polgármester | Jozef Sakala |
| Irányítószám | 985 25 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 564 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 251 m |
| Terület | 24,48 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ipolymagyari
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 28′ 16″, k. h. 19° 45′ 00″ | |
| Ipolymagyari weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolymagyari (1899-ig Uhorszka, szlovákul Uhorské) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban. 2011-ben 564 lakosából 527 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Losonctól 20 km-re északkeletre az Ipoly bal partján fekszik. Egykor Kiskorna és Várkút tartozott hozzá.
Története [szerkesztés]
A falu valószínűleg még a 11. században keletkezett, eredeti neve Ugra volt. Első lakói a gyepüt őrző katonai segédnépek, határőrök voltak. Területén egykor kisebb vár is állott, melyet még környék első szláv lakói emeltek az ellenséges támadások ellen. Ezt a várat a tatárok elpusztították, írott forrásban nem történik róla említés. A falut 1332-ben a pápai tizedjegyzékben "Vsgra" alakban említik először. Ekkor a községnek már önálló plébániája volt. 1435-ben Perényi István birtoka. 1454-ben a tizedjegyzék "Wgerska" alakban említi. 1490-ben Ráskay Balázs királyi tárnokmester birtoka. 1517-ben 10 jobbágytelekkel, 1 új és 1 romos házzal Ráskay István királyi tárnokmester a földesura. 1548-ban a Pethő család szerzi meg. 1554 és 1593 között az egész akkori Nógrád vármegyével együtt török uralom alatt állt. Lakói a század közepén a terjedő reformáció hatására felvették az evangélikus vallást. 1570-ben 4 jobbágytelek, 3 zsellérház és malom állt a faluban. 1588-ban 2 és 3/4 portával a Radvánszky család lett a birtokosa. 1625-ben mindössze 1 és 1/4 adózó portája volt. 1635-ben Bosnyák Tamás vásárol itt birtokot, majd a füleki uradalommal együtt 3/4 részben a Koháry és 1/4 részben a Szentiványi családé lesz. 1700-ban 19 jobbágy, 13 zsellércsalád él itt emellett 7 elhagyott jobbágytelek áll a községben. A 18. században megindul a vas és rézbányászat és a fémfeldolgozás a területen. 1828-ban 94 házában 841 lakos élt. 1831-ben és 1873-ban kolera pusztított.
Vályi András szerint "UHORSZKA. Tót falu Nógrád Várm. földes Urai Szent-Iványi, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, és annak filiája; határja középszerû. " [2]
Fényes Elek szerint "Uhorszka, Nógrád m. tót falu, 90 kath., 796 evang., 9 zsidó lak. Evang. anyatemplom. Határa hegyes, völgyes és sovány. F. u. a Szentiványi család. Ut. p. Losoncz. " [3]
1910-ben 798, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.
2001-ben 577 lakosából 561 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Evangélikus temploma a 17. századi régi templom helyén 1781-ben épült klasszicista stílusban, 1906-ban új boltozatot kapott.
- Klasszicista kúria a 19. század elejéről.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||
