Ipolykér
| Ipolykér (Kiarov) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1271 |
| Polgármester | Pavol Suchánsky |
| Irányítószám | 991 31 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 317 fő (2006) +/- |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 182 m |
| Terület | 9,00 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ipolykér
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolykér (szlovákul Kiarov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban, az Ipoly folyó mellett. Kis- és Nagykér egyesítése. 2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár.
[szerkesztés] Története
Területén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg. Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban, más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb (szlovákul Hragyiste) nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek szerint „Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak.”[1]
„Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.”[1]
1910-ben 340, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Népviselete az Ipoly-menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
- Oroszlányi László 19. századi neoklasszicista kúriája.
- A Hétfájdalmú Szűzanya barokk kápolnája (18. század).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851)
|
|||||||||||
