Ipolykér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolykér (Kiarov)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagykürtösi
Rang község
Első írásos említés 1271
Polgármester Pavol Suchánsky
Irányítószám 991 06
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 308 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 182 m
Terület 9,00 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolykér (Szlovákia)
Ipolykér
Ipolykér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolykér (szlovákul: Kiarov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban, az Ipoly folyó mellett. Kis- és Nagykér egyesítése. 2011-ben 308 lakosából 176 magyar és 112 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg. Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban, más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb (szlovákul Hragyiste) nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek szerint „Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak.”[2]

„Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.”[2]

1910-ben 340, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették.

2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népviselete az Ipoly-menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
  • Oroszlányi László 19. századi neoklasszicista kúriája.
  • A Hétfájdalmú Szűzanya barokk kápolnája (18. század).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]