Tereske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tereske
Tereske címere
Tereske címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Kistérség Rétsági
Jogállás község
Polgármester Urbán Pál (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2652
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség 714 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 42,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tereske  (Magyarország)
Tereske
Tereske
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 56′ 58″, k. h. 19° 11′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 58″, k. h. 19° 11′ 38″
Tereske  (Nógrád megye)
Tereske
Tereske
Pozíció Nógrád megye térképén

Tereske község Nógrád megyében, a Rétsági kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nógrád megyében a 2-es számú főútvonal Rétság után szakaszáról, egy 1 km-es bekötő úton érhető el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tereske (-monostor, Tót-) Árpád-kori település. Nevét 1219-ben említette először oklevél Triskai néven.

1255-ben Triske, Tottriske, 1274-ben Tottreske néven. Tereskének már a tatárjárás előtt is voltak lakosai. Erről tanuskodik az altemplommal és eredeti freskókkal rendelkező román kori templom is. E községben még a tatárjárás előtti korszakban, a Boldogasszonyhoz czímzett Benedek-rendű apátság állott fenn, melyről a váradi regestrum (1219-1239) is megemlékezik. E kolostor a XIII-XV. században még fennállott; nyomai a községhez tartozó Dennek-pusztai erdőben még ma is láthatók. Az Árpád-korban már a Boldogasszonyhoz címzett Benedek-rendű apátság állt itt, melynek apátja 1219-ben perelte a Heves vármegyében lévő poroszlai (Poroszló) apátot és kegyurát 20 M miatt.

A monostoros hely mellett Vadkerttel határosan terült el Tóttereske falu, melynek 5 és fél ekényi, a nógrádi vár alá tartozó földjét 1255-ben Sdelyn (Edelyn) fia Jób eladta a Vadkerten birtokos esztergomi érseknek.

A 16. század közepén a török hódoltsághoz tartozott:

1562-1563-ban Hasszán bég, Rusztem pasa helytartója, 1583-1584-ben pedig Musztafa bin Abdullah, esztergomi lovas vitéz, 1584-1585-ben Mohammed Juszuf, a nógrádi tüzérek főnöke, 1592-ben pedig Behrem bin Abdullah, nógrádi tüzértizedes hűbérbirtoka volt.

1593-ban szabadult fel a hódoltság alól. 1598-ban Kampor Ferenc özvegyének volt a birtoka.

1715-ben 14 magyar és 7 tót, 1720-ban 12 magyar és 4 tót háztartást írtak itt össze.

A 18. század első felében a Frideczky család birtoka volt, 1770-ben Frideczky Tádé, Frideczkyné szül. Farkas Anna, Frideczky Róza, Balczer József, Bory István és a Jeszenszky család volt a birtokosa, 1826-ban Jeszenszky István, Szmrecsányi István, Frideczky József, Bory János özvegye, továbbá a Szily, Kokovay családok, Angyal és a Pogány családok és Huszár Károly birtoka volt, majd az 1900-as évek elején Huszár László dr., Egresy Aladár, Pápa Zsigmond, a Szmrecsányi örökösök és özv. Keresztszeghy Lajosné szül. Angyal Hermin volt itt a nagyobb birtokos. A községbeli úrilakok közül a Pápa Zsigmond és Angyal Hermin házainak alapjai még a középkorból valók. Az előbbié az egykori Benedek-rendű kolostor, az utóbbié pedig azelőtt a Frideczky-kúria volt. Huszár László úrilaka pedig 1848-ban épült.

Az 1710 január 22-én Romhánynál lezajlott ütközet kiterjedt e község határára is. Az itt elesetteket a Dennek-pusztához tartozó erdőben hantolták el.

1866-ban nagy kolera járvány pusztított a településen.

A 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott.

1910-ben 867 lakosából 860 magyar volt, ebből 815 római katolikus, 19 evangélikus, 3 izraelita volt.

2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]


A községhez tartoztak Dennek-pusztán kívül Farkasvölgy-, Ilonka-, Károly-, Kormos és Ledér-puszták is.

Műemlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tereske bencés apátsága és román temploma a 11-12. században épült. Az északi falon látható Szent László-legenda falképsorának utolsó négy képe a 13. században, a felvonulás és ütközet a 14. század végén készült. 1467-ben még lakták a kolostort, ezután elnéptelenedett. Mátyás 1490-ben Bajoni Istvánnak adományozta, aki átépíttette a templomot. Valószínűleg ekkor helyezték el a pasztofóriumot (szentségtartó)is. A 16. század során belső bélésfalat emeltek, majd 1720 után barokk átépítés következett.

Templombelső
Tereske, Szent László legendája, falfreskó-részlet
Részlet a tereskei Szent László legendából, egy észak-magyarországi tájakat bemutató kiállítási füzetből.

A mai templom keletelt, egyhajós, homlokzati tornyos. Falai nagyobbrészt kváderkövekből épültek, így a főhomlokzat is, melyet később barokk stílusúra alakítottak. Tornya egy szinttel emelkedik a tetőszék fölé. A déli oldalfalban kis román és nagyméretű csúcsíves ablakok láthatók, valamint egy késő gótikus ajtókeret. Szentélye a hajóval azonos szélességű, az egyenesen záródó keleti falban a román szentély sarokkiképzése is megfigyelhető. A belső tér síkmennyezettel van fedve, a diadalív csúcsíves. A déli oldalon későbbi bélésfal részlete áll. Dongaboltozatos altemploma van, melyből földbe vájt alagút vezet a falon kívül, észak felé. A templomtól délre a középkori kolostor és torony alapfalai láthatók.

Volt Frideczky kúria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frideczky (Barcza)-kúria

A kúria a Frideczky családnak épült 18. században, barokk stílusban. A földszintes, téglalap alaprajzú épület kerti homlokzatát, mely előtt portikusz is áll, 1830-ban alakították át. A portikuszt szélein két-két téglából falazott oszlop támasztja, felette lesarkított, háromszögű oromzat áll. A főbejárat is innen nyílik, az előcsarnokhoz korábban kocsifelhajtó vezetett, ezt később lépcsőkkel helyettesítették. A homlokzatokat fejezetes falpillérek, vízszintes szemöldökpárkányok díszítik. Kontyolt nyeregtető fedi, a bejárati traktus boltozott. A portikusz két oldalán kőkeretes pinceajtók helyezkednek el a magas lábazatban. A teljes épület alatt boltozott, téglapadozatú pince helyezkedik el. Parkja gondozatlan, az utca vonalán lándzsás vaskerítés húzódik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Volt Huszár kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastélyt a Huszár család építtette klasszicista stílusban, 1848-ban. A főépület téglalap alaprajzú, földszintes. Utcai homlokzatán középrizalit, a kert felé négy oszlopos, kocsifelhajtós portikusz helyezkedik el, mindkettő timpanonnal van lezárva. A homlokzatot egyszerű fejezettel formált falpillérek tagolják. Az épület középfolyosós, belső előcsarnokos elrendezésű. A két oldalszárny különböző méretű, a bal oldali a terep lejtése miatt dél felől emeletes kialakítású. Homlokzatuk két-két féloszloppal díszített. A főépülethez négy-négy oszloppal tartott, eredetileg nyitott nyaktaggal kapcsolódnak. Ezeket újabban elfalazták, kis toldalékok is épültek. Új, magas kazánkéményével a műemlék összképét teljesen elrontották. Jelenleg a helyi nyolcosztályos általános iskola működik az épületben.

A Római katolikus templom és a volt Huszár kastély műemléki környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tereske, oltár, barokk díszítéssel
Tereske, oltár, középkori falfreskóval

A terület határa keleten a templomtelek vonala a plébánia telkéig, ahol nyugat felé fordul a Kossuth utcai telkek, majd a kúria parkjának végében. Nyugat és észak felől körülöleli a kastélyparkot, majd a takarékszövetkezettől északra elhaladva visszatér a Kossuth út északi beépítési vonalához.

A műemléki környezet a Huszár kastély és park, az értékes Római katolikus templom és kolostorrom, a Frideczky kúria és majorság, valamint a köztük lévő néhány fésűs beépítésű lakóház faluképet meghatározó együttesét van hivatva védeni. A kúria parkja elhanyagolt, kerítése romos, a majorsági épületeket részben lebontották, helyükre új, modern családi házak épültek.

Temetőkert[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temetőkertet a templomtól keletre találjuk. Kettéosztottsága szokatlan. Ez azt jelenti, hogy egyik felében a falusiak, a másikban a birtokos családok temetkeztek. Az elmúlt negyven évben sem szűnt meg ez a megosztottság.

A tereskei temetőkert eredetileg szépen tervezett, fákkal, bokrokkal telepített volt. A meglévő fák igényes kialakításáról tanúskodnak. Ezt a megállapítást igazolja a méretes fák egész sora, a 150 cm törzskerületű szomorú bükk, a két vérbükk, a pirosvirágú galagonya, a lucfenyő, az amári palósfa, az aranyvessző szép bokrai és a vörösmogyorók. Volt egy olyan elképzelés, hogy a megyéből összegyűjtik és megőrzik a régi fejfákat, erre még nem került sor.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Dercsényi D. (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tereske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]