Szuha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szuha
Szuha címere
Szuha címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Bátonyterenyei
Kistérség Bátonyterenyei
Jogállás község
Polgármester Tóth Zoltán István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 3154
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 585 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 36,90 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 260-370 m
Terület 17,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szuha  (Magyarország)
Szuha
Szuha
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 30″, k. h. 19° 54′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 30″, k. h. 19° 54′ 51″
Szuha  (Nógrád megye)
Szuha
Szuha
Pozíció Nógrád megye térképén
Szuha weboldala

Szuha község Nógrád megyében, a Bátonyterenyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú útra, arról pedig Kisterenyénél kelet felé fordulva érjük el a Szuhára vezető utat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1441-ben, „Zoha” alakban fordult elő; 1463-ban „Zwha”-nak írták. Régebben a mai helyétől északra volt a falu, csak a török hódoltság idején települtek át lakói a Mátra biztonságot nyújtó erdőségeinek közelébe. Az 1552. évi összeírások szerint nemes falu volt, lakói nem fizettek adót. Az egri vár 1589-90-ben kelt számadáskönyvei szerint a falu lakói az erődítmény fenntartásának céljaira szolgáltatták be a főpapi tizedet. A 19. század elején húsz családnak voltak itt földesúri jogai.

A rendszerváltás óta közigazgatásilag Szuhához tartozik a Galyatető északi lábánál, sűrű erdők és hegyek ölelésében megbúvó Mátraalmás is. A településrész régen Szuhahutaként volt ismert, jelenlegi nevét 1962-ben kapta. A hegyvidéki község kialakulása és fejlődése is eltér Szuháétól. Míg Szuha egy tradicionális, egyutcás palóc település, addig Szuhahuta telepes falu, valójában ipari kolónia volt. A falu alapítói a 18. század elején itt letelepedő felvidéki szlovák és lengyel családok voltak, akik kezdetben faszénégetéssel és hamuzsírkészítéssel foglalkoztak. A 18-19. században üveghuta működött itt, majd ezt követően a faeszközök és bútorok készítése biztosította a helyi lakosság mindennapi megélhetését.[3]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harangtorony

Az egyemeletes, zömök, négyzet alaprajzú torony a 18. században épült, barokk stílusban. Alacsony gúlatető fedi. Két harang van benne. A Kossuth Lajos u. 87. sz. előtt található.

Bükkfa forrás

A természetvédelmi területen található Bükkfa-forrás egy idős bükk gyökerei közül tör a felszínre. Védett terület a környező, 14 hektáros erdőrész.

Tájház

A tájház 2003 szeptemberében nyílt meg. A tisztaszobában és a konyhában régi palóc bútorok találhatók. Egy másik helyiségben szövő- és fonóeszközöket állítottak ki, ezeket akár ki is lehet próbálni. Címe: Szuha, Kossuth u. 79.

Római katolikus templom (Kisboldogasszony)

A település 15. századi, gótikus jellegű temploma 1688-ban leromlott állapotban volt. A dorogházi, 1811-es Canonica Visitatió szerint a mai, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, barokk stílusú templomot a régi felhasználásával építették 1768-ban. Címe: Szuha, Kossuth u. 82.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szuha települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Cs. Sebestén Kálmán (1990): A falu története Szuhahuta emlékezetében. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XVI. kötet http://www.matraalmas.hu/telepulesunkrol/falu_tortenete_cs_sebestyen.pdf
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]