Őrhalom
| Őrhalom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Járás 2013-tól | Balassagyarmati | ||
| Kistérség 2012-ig | Balassagyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Farkas Egon[1] | ||
| Irányítószám | 2671 | ||
| Körzethívószám | 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1071 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 61,34 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,46 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Őrhalom
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Őrhalom
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| é. sz. 48° 4′ 34,07″, k. h. 19° 24′ 15,23″ | |||
Őrhalom község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Balassagyarmat keleti szomszédjában, Balassagyarmat és Hugyag között fekvő település.
Megközelíthetősége [szerkesztés]
- Vonattal a MÁV 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalán közelíthető meg. A megállóhely Balassagyarmat és Hugyag között található.
- Autóbuszjárat köti össze a 22-es főúton több településsel.
Története [szerkesztés]
Őrhalom nevét már a középkorban is említették az oklevelek Stras és Zthras néven.
A 14. század elején Varbóky Márton fia Mihály birtoka volt, akitől a falut hűtlensége miatt Károly Róbert király elvette és Szécsényi Tamásnak adományozta.
1461-1481 között a szécsényi uradalomhoz tartozott.
1486-ban Óbudai Kálmán Péter vette zálogba Guthi Országh Lászlótól.
A 16. század közepén a török hódoltsághoz tartozott és 1562-1563-ban a nógrádi szandzsák községei között sorolták fel, 21 adóköteles házzal, majd 1579-ben 12 adóköteles házat vettek fel itt.
1598-ban (II.) Forgách Zsigmond volt a földesura.
1635-ben Bosnyák Tamás örökösei osztozkodnak rajta. 1665-ben Koháry István özvegye Balassa Judit birtokában volt.
1715-ben 10, 1720-ban 23 magyar háztartást írtak itt össze.
1740-ban a gróf Forgách család, 1770-ben e családon kívül még Bossányi Ferenc is birtokos volt itt, 1826-ban pedig gróf Forgách János és Szent-Ivány Ferenc volt országbíró, majd a 20. század elején gróf Mailáth István Gézának és gróf Forgách József örököseinek volt itt nagyobb birtoka. Az itteni két úrilak közül az egyiket Koltay Ernő, a másikat Kürti Jakab építették.
1873-ban nagy kolera járvány pusztította lakosait.
A községhez tartozott Máriamajor (azelőtt Drahi-puszta) is:
Drahi [szerkesztés]
E puszta a középkorban önálló helység volt, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is előfordult, tehát ekkor már plebániája is volt.
1461-1481 között a szécsényi uradalomhoz tartozott.
1598-ban Forgách Zsigmond birtoka volt. A 17. században pusztult el.
Máriamajortól kb. 500-600 méter távolságban állt egy dombon a régi község temploma, melynek nyomai még az 1900-as évek elején is láthatók voltak. Innen az Ipolyvölgyön keletre és nyugatra messze lehetett ellátni, ettől kapta a község a Strázsa nevet.
A templom déli oldalán volt egy tó, mely már teljesen betömődött, de a helyét ma is feneketlen tónak nevezik.
Az Ipolytól határolt félszigetszerű rész (ma Badószög) a régi község egyik utcája lehetett. A 17. században, amikor a törökök feldulták, a lakosság a falu mai helyén ütött tanyát, melyet három oldalról mocsár és bozót vett körül, ahol a nép alkalmas búvóhelyet talált.
A 18. században a község a Trázs nevet vette föl. Ekkor épült a római katolikus templom is, melynek főoltárában az 1757-es évszám olvasható.
Őrhalomhoz tartoztak még: Kisszállásoki-puszta (azelőtt Forgách-puszta), Ligeti-puszta (azelőtt Nispuszta), Ligeti szőlőtelep, Lívia-major és Drahi-puszta (azelőtt Szállások).
A 20. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
1910-ben 1118 lakosából 1112 magyar volt. Ebből 1079 római katolikus, 22 evangélikus, 16 izraelita volt.
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent István szobor a Millenniumi emlékparkban (2000): Szécsény felől a falu szélén kialakított emlékparkban áll Szent István szobra, Szpisják Pál 1999-ben készült alkotása.
- Szent István kápolna (1888): A népies, eklektikus stílusú kápolnát 1888. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén szentelték fel.
- Római Katolikus Templom (1937-ben épült újjá): A mai, Szent István király tiszteletére szentelt templom 1937-ben épült. A berendezés egy része, így a tölgyfa padsorok is a régi barokk templomból maradtak meg. A templom a település határában domboldalon, szabadon áll. Közelében található a Szent István szobor ( a település védőszentje) is mely az augusztus 20.-i körmenet egyik állomása.
- Hősök keresztje (1920) és a Szentháromság szobor (1908), melyek az ófaluban találhatók.
- Mária kápolna: jelenlegi helyére, a falu nyugati végére 2006-ban került.
- Rokkant pusztai kápolna (1920-as évek): Az Őrhalom határában lévő kápolna 1992. szeptember 13-án lett felújítva.
- Trianon kereszt (2008) az Ipoly folyó partján, Ipolyvarbó község alatt.
- Kövecses és Új-árok horgász tavak
- Horgásztó és camping
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
- ↑ Őrhalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
