Ábelfalva
| Ábelfalva | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Losonci |
| Rang | község |
| Polgármester | Viliam Kőrösi |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 254 fő (2005) +/- |
| Népsűrűség | 5 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 596 m |
| Terület | 52,17 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ábelfalva
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Ábelfalva weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ábelfalva (1899-ig Abelova, szlovákul Ábelová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Losonci járásában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Losonctól 20 km-re északnyugatra fekszik.
[szerkesztés] Története
1275-ben említik először. 1700-ban és 1722-ben tűzvészek pusztítottak a faluban. 1742-ben különösen nagy tűzvész pusztított a településen, melyről Bél Mátyás is beszámol. A lángok pillanatok alatt minden elpusztítottak. Ugyancsak tűzvész pusztított 1824. május 17-én is, erről az 1838-as egyházi vizitáció számol be.
Vályi András szerint „ABELOVA. Tót falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Forgáts, és Gróf Zichy Uraságok, lakosai evangelikusok, fekszik Déventöl egy és 3/4 mértföldnyire, nevezetesíti e’ helyet, a’ híres vólt hazánkbéli földmérőnek Mikovinyinak, itten lett születése, a’ kinek némelly Vármegyékröl készített föld képei mind a’ Bél Mátyás munkáiban mind azon kivűl esméretesek, ’s nyilvanitóji a’ szerző vólt jeles tehetségjének. Határbéli földgye közép termékenységű, réttye, legelője, ’s fája elég; második Osztálybéli”.[1]
Fényes Elek szerint „Abelova, tót falu, Nógrád vármegyében, közép magas hegyháton, Losonczhoz 3, Gácshoz 2 mfd. Szántóföldjei, úgymint rétjei annyira kövesek, hogy a termőföldet rajtok csak egy negyed résznyire tehetni. Termesztetik búza, rozs, árpa, zab, burgonya, borsó, pohánka. Egyszer kaszálható rétjei jó hegyi szénát adnak. A határ kiterjedése 8000 hold, mellyből 2000 h. urbériség, 850 h. irtás, 5150 hold majorság. A föld sárgás agyag, fövennyel vegyitve, és köves. A lakosok nyáron át sok juhot tartanak, mellyeket őszszel eladnak, veszik pedig tavaszszal Erdélyben és a Bánságban. Továbbá magok készitik azon fekete és fehér posztót, mellyből a szinte maguk varrta kankó és kunya készül. Népessége 908 lélek, u. m. 894 evang., 8 r. kath., 6 zsidó. Az iskola jó állapotban. Evang. temploma új, mert a régi goth modorú paplakkal, iskolával és fél faluval együtt 1824. máj. 17-kén ismét leégett, mert 1722-ben a tűz már ezeket egyszer elemésztette. Anyakönyve kezdődik 1736-tól. Birtokosai: id. gr. Zichy Ferencz, mint a Zichy család legöregebbike és gr. Zichy Károly”.[2]
Az 1920-as trianoni békeszerződés előtt Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott.
1910-ben 966, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1991-ben 348 lakosa volt. 2001-ben 274 lakosából 272 szlovák volt.[3]
[szerkesztés] Híres emberek
- 1700-ban itt született Mikoviny Sámuel, mérnök, térképész.
- 1799-ben itt született Petényi János Salamon, ornitológus, A TIT tagja.
- 1909-1945 között itt élt és alkotott Božena Slančíková-Timrava szlovák írónő.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ [1]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||
