Berkenye (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berkenye
Berkenye falu látképe.JPG
Berkenye címere
Berkenye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Rétsági
Kistérség Rétsági
Jogállás község
Polgármester Schmidt Józsefné[1]
Irányítószám 2641
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség 599 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 49,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berkenye (Magyarország)
Berkenye
Berkenye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 39″, k. h. 19° 04′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 39″, k. h. 19° 04′ 51″
Berkenye (Nógrád megye)
Berkenye
Berkenye
Pozíció Nógrád megye térképén
Berkenye weboldala

Berkenye (németül Birkenheim/Berkina) község Nógrád megye Rétsági járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nógrád megye délnyugati részén található a Börzsöny szomszédságában.

A település megközelíthető a 2-es számú főútról, vagy vasúton a 75-ös számú (Vác-Balassagyarmat) vonalon.

Szomszédos települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nógrád, Nőtincs, Szendehely.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berkenyéről szóló írásokban feljegyezték, hogy 1717-ben a terület akkori birtokos, a váci püspök népesítette be Németországból származó telepesekkel, ezek a telepesek Frankóniából jöttek. Lakóinak nagy része ma is német anyanyelvű. A település német neve: Berkina.

Házai magukon viselik a német betelepülők stílusát. Az utóbbi évtizedekben Budapestről is többen vásároltak itt házat.

Sokáig közös tanácsú község volt a szomszédos Nógráddal, 1990-ben vált el tőle.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 60%-a magyar, 40%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község azon a vidéken fekszik, ahol hagyományosan fontos a málna (és egyéb gyümölcsök) termelése. Berkenyén 1996 óta magas minőségű biogyümölcstermeléssel is foglalkoznak és több európai országba exportálnak gyümölcsöt.

1992-ben a berkenyei málnatermelők szövetkezetet hoztak létre, 1994-ben 62 millió forint beruházással, állami támogatással hűtőházat építettek a volt baromfitelep helyén, ami biztonságosabbá tette a málnaüzletet, hiszen a feldolgozás is a termelők kezébe került. A hűtőház kezdetben 16, 2006-ra 47 berkenyei lakosnak adott munkát. A hűtőházat 1998-ban és 2005-ben is bővítették, gyümölcsfeldolgozó kapacitása 800 tonna fölé nőtt. A feldolgozott gyümölcs legnagyobb része málna, a többi szeder, ribizli, kajszibarack és szilva.

Ukrajna, Románia és Bulgária olcsó munkaereje miatt a málna termelői ára 1998 óta, és ennek következtében a magyar termelés is jelentősen csökkent az elmúlt években; és a viszonylag kis területen dolgozó málnatermelők pedig kimaradnak a hazai földalapú és egyéb támogatásokból.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nógrádi Főesperesség plébániái között Berkenyét 1629-ben említik először. A falu a török dúlás alatt teljesen elnéptelenedett, tönkrement, 1717-ben szervezik újjá a falut, németeket telepítenek le. Az 1700-as évek elején a községnek fatemploma volt. A ma is álló templomot 1777-ben Migazzi Kristóf váci püspök rendeletére építették. Szerkezete: egyhajós, homlokzati toronnyal, szentélye kosárívvel záródó. Főhomlokzatán Migazzi címer található.

Falumúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berkenyén egy, előzőleg az Engesdorf család tulajdonában lévő, faluházban megismerhetjük a hajdani svábok életviszonyait, kultúráját. [4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Berkenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Túraindex: Berkenye (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2013. január 9.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]