Börzsöny (hegység)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Börzsöny
Okt 22.jpg
A Börzsöny a nógrádi vár irányából

Hely  Magyarország, Pest megye és Nógrád megye
Hegység Északi-középhegység, Északnyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont Csóványos (938 m)
Típus vulkanikus
Terület 600[1] km2
Elhelyezkedése
Börzsöny (Magyarország)
Börzsöny
Börzsöny
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′, k. h. 19° 00′Koordináták: é. sz. 47° 55′, k. h. 19° 00′
Börzsöny (Pest megye)
Börzsöny
Börzsöny
Pozíció Pest megye térképén
Térkép
Börzsöny OSM map 2.png

A Börzsöny hegység Magyarország északi részén, Pest és Nógrád megyében fekszik. A Kárpátok belső vulkáni övezetében található; az Északi-középhegység legnyugatibb tagja. A mintegy 600 km² területű hegységet északról és nyugatról az Ipoly, délről a Duna, keletről a Nógrádi-medence határolja.[1] Egy kis része, a Kovácspataki-hegyek az Ipolyon túl, Szlovákiában található.

Földrajzi szempontból Magyarország egyik középtájának minősül az Északi-középhegységen mint nagytájon belül. Kistájai

Az egykori kráter pereme alkotja a Börzsöny legmagasabb csúcsait. Legmagasabb csúcsa a Csóványos (938 m). Magyarország 3. legmagasabb átlagmagasságú hegysége,[forrás?] a 100 legmagasabb magyar hegycsúcs közül 9 található a Börzsönyben.

A változatos táj remek túrázási lehetőségeket kínál. A Börzsöny nagy része nemzeti park. A Csóványosról tárul elénk az ország egyik legszebb panorámája a Dunakanyarral. A hegyen több emléket találhatunk a már évezredekkel ezelőtt letelepedett ősemberekkel kapcsolatban.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Börzsöny látképe Perőcsénytől dél felé nézve
A Börzsöny Zebegénynél

A Börzsöny aljzatát északon kristályos pala és gránit délen triász mészkő és dolomit alkotja. Ezekre több rétegben harmadidőszaki üledékes kőzetek rakódtak a vulkanikus tevékenység előtt.[3] A Börzsöny kialakulása 15-18 millió évvel ezelőttre tehető, ezzel fiatal hegységnek számít. Nagyrészt vulkáni kőzetek (andezit, dácit) alkotják.

A Börzsöny alapját egy a miocén korban működő ősvulkán alkotja. Egykori formája a pliocén végére jelentősen lekopott, köszönhetően az egykor a területen uralkodó szubtrópusi éghajlatnak. A pleisztocénben periglaciális kőtengerek, kőfolyások képződtek, az alacsonyabb területeken lösz rakódott le.[4]

Az emberek már évezredekkel ezelőtt letelepedtek a hegységben, a jelenlétüket a mai napig több emlék őrzi, ugyanis számos vár található a környéken, például Drégelyvár, Hont vára, Ipolydamásdi vár, Nógrádi vár.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Börzsöny legmagasabb csúcsa a Csóványos (938 m). Magyarország 3. legmagasabb átlagmagasságú hegysége. A 100 legmagasabb magyar hegycsúcs közül 8 található a Börzsönyben:[5]

Sorszám Hegycsúcs neve Magasság (m) Megjegyzés
19. Csóványos 938 A Börzsöny legmagasabb csúcsa
27. Magos-fa 916
54. Nagy-Hideg-hegy 864
55. Hangyás-bérc (1) 863
60. Hangyás-bérc (2) 854
71. Nagy-Inóc 826
72. Korom-bérc 825
75. Pogányvár 823

A hegység szerkezetileg négy részre tagolható: Magas-Börzsöny, Észak-Börzsöny, Nyugat-Börzsöny és Dél-Börzsöny.[1]

Dél-Börzsöny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi kistájai:
11 – Központi-Börzsöny
12 – Börzsönyi-kismedencék
13 – Börzsönyi-peremhegység

A Dél-Börzsöny a hegységnek Bőszobi- és a Medres-patak, a kóspallagi és a márianosztrai kismedencék, a Katalin-völgy, illetve a Duna által körülhatárolt területe.[1] Üledékes kőzetek alkotják.

Magas-Börzsöny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magas-Börzsöny hegység központi része. Határait a Kemence-patak, az Ipoly völgye, a nagybörzsönyi Hosszú-völgy, illetve a Kóspallag-Szokolya vonal jelöli ki.[1] Észak-dél irányú gerincén találhatók a legmagasabb csúcsok: a Csóványos (938 m), Magos-fa (916 m), Nagy-Hideg-hegy (864 m) és Nagy-Inóc (826 m). Az ősvulkán legaktívabb időszakában keletkezett.

Észak-Börzsöny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység északi területét a Kemence-patak határolja el a Magas-Börzsönytől.[1] Keletkezése nem annyira egyértelmű, mint a Magas-Börzsöny esetében, eltérő felépítésű hegycsoportok alkotják. Két fő részre osztható, melyeket egy völgy határol el egymástól. Az északi részt nagyrészt üledékes kőzetek alkotják, melyek még a vulkáni tevékenység előtt keletkeztek. A völgytől délre lávakőzetek a meghatározó építő anyagok.

Nyugat-Börzsöny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat-Börzsöny a Nagybörzsöny-Márianosztra vonaltól nyugatra húzódik. Csúcsainak magassága a Nagy-Sas-hegy kivételével nem éri el a 600 métert.[1] Lepusztult réteg- és kürtővulkánok alkotják.

Borzsony, Hungary, landscape, panorama.jpg

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évi mintegy 6–800 mm csapadék földrajzi megoszlása egyenlőtlen: a Nyugat-Börzsönyben viszonylag kevés hullik, míg a legtöbb a Királyháza - Csóványos - Királyrét - Kis-Inóc vonulatra jut. A bőséges csapadéknak köszönhetően a hegység vízviszonyai jók. Természetes eredetű állóvizei nincsenek, de területén mintegy 350 (erősen változó vízhozamú) forrás fakad, 40 közülük 600 m feletti magasságban. A Börzsöny peremein rétegvízforrások is előfordulnak, de a hegységben a résvízforrások a jellemzőek. A források nagy részének vize tiszta.[6]

A terület vízrajzi (hidrogeográfiai) centruma a legmagasabbra kiemelkedő Csóványos tömbje, ahová a legjelentősebb vízhozamú és hosszúságú patakok és völgyeik (például Kemence-patak, Fekete-patak, Szén-patak) hátravágódnak. A hegység felszíni vízfolyásai a vulkanikus földtani adottságok és az ezzel járó tagolt felszín nyomán, általában rövidek és kis vízhozamúak. Ráadásul az országos szinten is jelentős arányú erdőborítottság miatt az éves csapadékösszeg, majd 60%-át elpárologtatja az erdő. A vízfolyások nagy része nem a szép számmal előforduló, de nagy részt rendkívül ingadozó és csekély vízhozamú résvízforrásokból, hanem a hóolvadásból, a tartósabb időintervallumú esőzések, nyári heves záporok, zivatarok csapadékából táplálkozik. A patakok gyors és gyakran látványos vízszintváltozásai a vulkanikus eredetű kőzetek – töredezettségük ellenére – csekély vízáteresztő képességéből adódik. A karsztos mészkőhegységekkel ellentétben a lehulló csapadék nagy része nem szivárog el az anyakőzet mélyebb részeibe.

A hegység leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása a Kemence-patak, (neve a szláv „kamenica” szóból ered és „köves medrűt” jelent) a Csóványos keleti oldalába vágódott völgyfőben felfakadó források vízéből születik. A patak hossza 25,6 km, teljes vízgyüjtő területe 107 km², átlagos vízhozama 294 l/sec.

A hegység geológiai adottságainak is köszönhetően, összesen 427 természetesen feltörő forrást tartanak nyilván a kataszterek. Ebből mintegy 350 mondható jelentősebb vízhozammal rendelkezőnek. Ezeket három fő típusba sorolhatjuk: a hegylábi területek üledékes kőzeteiből feltörő talajvízforrások, a hegységperem lealacsonyodó oldalain kibukkanó rétegforrások, és a hegység belsejében található résvízforrások. Az állandó résvízforrások közül mintegy 40 forrás 600 m tszf.-i magasságban fakad, míg a legmagasabban fekvő forrást a Csóványos keleti oldalában, 850-900 méterrel a tengerszint felett találjuk.

A hegyvidéken nincsenek természetes eredetű nagyobb állóvizek. A belső területekről kilépő patakokat a lankásodó hegylábfelszínek kisebb esésű völgyeiben, néhány településen mesterséges gátakkal zárták el, így alakítva ki különböző funkciók ellátására szolgáló duzzasztott, mesterséges tavakat. A néhány természetes eredetű, kisebb léptékű állóvíz közül – a nagyobb hóolvadások és csapadékosabb periódusok idején – a lefolyástalan területeken megjelenő időszakos tavakat érdemes megemlíteni. Ilyen található például a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben, a Nagy-réten. Emellett fontos, de antropogén eredetű vizes élőhelyet jelentenek a világháborús cselekmények nyomán kialakult bombatölcsérek is.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őszi kikerics (Colchicum autumnale) a Szén-patak völgyében

Növényvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli Börzsöny a hegység fő tömege között húzódik a közép-dunai flóraválasztó: a Dél-Börzsönyt a Bakonyicum flóravidék visegrádi flórajárásához soroljuk, a hegység többi részét pedig a Matricum flóravidék nógrádi flórajárásához.

A Börzsöny nagy részét tölgyesek és bükkösök borítják. Az erdőterület százalékában:

Állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madarak közül legértékesebb az uhu (2 pár+2 revír), a vándorsólyom (3 pár), a kígyászölyv (2 pár), a darázsölyv, a fekete gólya, a holló, a keresztcsőrű, a csíz, a kormosfejű cinege, hegyi billegető, a hamvas küllő, a lappantyú és a bajszos sármány költőállománya. Kiemelkedő számban költ a hegység területén a fehérhátú fakopáncs (legnagyobb hazai állománya itt található) és a kis légykapó. A területen megtelepedett az uráli bagoly is, legalább két párban költ[forrás?]. Egész évben felbukkanhat a szirti sas, késő nyártól-tavaszig a fenyőszajkó, havasi szürkebegy, hajnalmadár. Sajnos a parlagi sas (az utolsó börzsönyi pár átköltözött az Ipoly szlovák oldalára), a kerecsensólyom (gallyfészkes költése már rég nem ismert, egykori sziklai költőhelyein ma a hegységbe a 90' években visszatelepült vándorsólyom fészkel), a törpesas (jelenleg nem ismert bizonyított költése az ország területéről), a barna kánya (az utolsó pár a Szent-Mihály hegyen költött egykor) és a vízirigó már nem költ a Börzsönyben, bár ez utóbbi télen még ritkán fölbukkan.

Emlősök közül legértékesebb a területen bizonyítottan egész évben jelen lévő hiúz (1-2 pld.), és a patakok, horgásztavak mellett megtelepedett vidra.

A kétéltűek közül a leglátványosabb a foltos szalamandra.

Nem fokozottan védett, de jelentős indikátor faj a kövi rák (Astacus torrentium). Ez a faj rendkívül érzékeny az élővíz tisztaságára, ezért a Börzsöny egyes patakjaiból kipusztult.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység több irányból megközelíthető. Verőcéről két irányból, délről és nyugatról is megközelíthetjük a kedvelt túraútvonalakat. Kismarosról erdei vasúttal kapaszkodhatunk fel Királyrétre, keleti irányból pedig a Verőce-Magyarkúton áthaladó balassagyarmati vonattal érdemes elmenni Diósjenőig, innen néhány óra alatt fel lehet érni a Csóványosra. A területen több kulcsos- illetve turistaház is található (néhol étkezési lehetőség is van). A Nagy-Hideg-hegyen sípálya is található; Magyarországon itt marad meg legtovább a hó a Bükkben található Bánkút után.[forrás?]

A Szobon található Börzsöny Múzeum további érdekességekkel szolgál a régészet, a néprajz és a természettudomány terén: a folyamatosan bővülő gyűjtemény több mint 24 ezer tárgyat ölel fel. Az újkőkortól a török időkig nyerhetünk bepillantást Szob és a környező falvak történetébe az 1960-ban megnyílt állandó kiállítás régészeti részén belül. A kis hegyi falvak, így Nagybörzsöny szintén bővelkedik a látnivalókban. Itt található a 13. században épült Szent István-templom, melyet az egyik legszebb Árpád-kori falusi templomként tartanak számon, valamint az 1700-as években épült bányásztemplom. Ugyancsak érdemes felkeresni a 19. századi vízimalmot, amelynek lapátjait a Börzsöny-patak vize forgatja, és ahol a malomipar történetét bemutató kiállítás kapott helyet. Látogatásunkat színesítheti a Zebegényben található trianoni emlékmű és a Szőnyi István Emlékmúzeum is. Nem hagyható ki Márianosztra sem a helyi nevezetességek sorából, ahol a híres Magyarok Nagyasszonya búcsújáróhely július és december első hétvégéjén, valamint szeptember elején várja a zarándokokat.

A börzsönyi kisvasutak: Kemencei Erdei Múzeumvasút, Királyréti Erdei Vasút, Nagybörzsönyi Erdei Vasút, Börzsöny Kisvasút.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernecebaráti, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Kemence, Kismaros, Kóspallag, Letkés, Márianosztra, Nagybörzsöny, Nagymaros, Nógrád, Nőtincs, Perőcsény, Rétság, Szob, Szokolya, Tésa, Verőce, Vác, Vámosmikola, Zebegény[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Torma (2008), i. m. 
  2. szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  3. Dr. Torma István: A Börzsöny földtani múltja (magyar nyelven). Börzsöny és Ipoly völgye turistakalauz. Cartographia / Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  4. Magyarország földrajza. Szerk.: Frisnyák Sándor. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 224.
  5. legmagasabb hegycsúcsok Magyarországon (magyar nyelven). TuraBázis.hu. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  6. Dr. Torma István: A Börzsöny éghajlata és vízrajza (magyar nyelven). Börzsöny és Ipoly völgye turistakalauz. Cartographia / Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Torma (2008): Dr. Torma István: Börzsöny földrajzi helyzete (magyar nyelven). Börzsöny és Ipoly völgye turistakalauz. Cartographia / Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  • Saskó: Saskó István. Börzsönyi Tájvédelmi Körzet (magyar nyelven). Budapest: OKTH Budapesti felügyelősége (évszám nélkül) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Börzsöny témájú médiaállományokat.