Erdei pele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erdei pele
Fán mászkáló erdei pele
Fán mászkáló erdei pele
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Pelefélék (Gliridae)
Alcsalád: Leithiinae
Nem: Dryomys
Thomas, 1906
Faj: D. nitedula
Tudományos név
Dryomys nitedula
Pallas, 1778
Szinonimák
  • Dryomys angelus (Thomas, 1906)
  • Dryomys aspromontis Lehmann, 1963
  • Dryomys bilkjewiczi Ognev & Heptner, 1928
  • Dryomys carpathicus Brohmer, 1927
  • Dryomys caucasicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys daghestanicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys diamesus Lehmann, 1959
  • Dryomys dryas (Schreber, 1782)
  • Dryomys intermedius (Nehring, 1902)
  • Dryomys kurdistanicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys milleri Thomas, 1912
  • Dryomys obolenskii Ognev & Worobiev, 1923
  • Dryomys ognevi Heptner & Formozov, 1928
  • Dryomys pallidus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys phrygius Thomas, 1907
  • Dryomys pictus (Blanford, 1875)
  • Dryomys ravijojla Paspalev et al., 1952
  • Dryomys robustus Miller, 1910
  • Dryomys saxatilis Rosanov, 1935
  • Dryomys tanaiticus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys tichomirowi Satunin, 1920
  • Dryomys wingei (Nehring, 1902)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erdei pele témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pele témájú kategóriát.

Az erdei pele (Dryomys nitedula) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) vagy (Myoxidae) családjába tartozó faj.

A Dryomys emlősnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600-1600 méter között (helyenként még magasabban is). Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka; 2012 óta fokozottan védett.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat életmódja hasonló a kerti pelééhez (Eliomys quercinus), de gömb alakú fészkét inkább (de legalábbis helyenként) szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is (Magyarországon például a Mátrában). A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.

Tápláléka rovarok és magvak; a madárfészkeket valószínűleg ritkán fosztja ki. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdei pele testhossza 8-10 centiméter, farokhossza körülbelül 8 centiméter és testtömege 30-70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől (az Alpokban) a vörhenyesbarnáig változhat. Füle viszonylag kicsi, csak alig ér ki a bundából. Lábai testéhez képest viszonylag hosszúak, véknyak és már kicsi koruktól kezdeve mászásra, csüngésre alkalmasak. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható. Színezetük fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó fekte (fokozatosan sötétedő) fekete sáv.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény évente egyszer, júniusban, 2-6 kölyköt ellik. A kicsinyek, akár a kerti pelénél, csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4-5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2-3 ellés lehetséges.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]