Zöld gyík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zöld gyík
Lacerta viridis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyík-félék (Lacertidae)
Nem: Lacerta
Faj: L. viridis
Tudományos név
Lacerta viridis
Laurenti, 1768
Elterjedés
A zöld gyík elterjedési területe(Lacerta viridis: kék, Lacerta bilineata: zöld)A zöld gyík elterjedési területe
(Lacerta viridis: kék, Lacerta bilineata: zöld)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld gyík témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld gyík témájú kategóriát.

A hím példány látványos, kék színt öltő nyaka nászidőszakban.(Magyarország)
Nászruhás hím zöld gyík (Ausztria)
Hím zöld gyík
Az újabban külön fajként kezelt Lacerta bilineata hímje (Gy, Franciaország)

A zöld gyík (Lacerta viridis) egy európai elterjedésű gyíkfaj, ami nevét feltűnő világosszöld pikkelyeiről kapta. A hím emellett nászidőszakban szája körül és a torkán látványos kék színezetet kap.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zömmel európai elterjedésű faj, bár a Fekete-tenger anatóliai partján is honos. Az öreg kontinensen kb. a 41-50° szélességi kör között és az Atlanti-óceántól nagyjából a Donig terjedő területen fordul elő. Az Ibériai-félsziget nagyobbik részéről így hiányzik, és Franciaország valamint Németország északi területein sem találkozhatunk vele. Újabb kutatások Lacerta bilineata (Daudin, 1802) néven külön fajként kezelik a nyugati állományt, bár a több esetben komplexet alkotó két faj elkülönítésére egyelőre nincs elég genetikai bizonyíték. A Balkánon fordul elő a balkáni zöld gyík (Lacerta trilineata, Bedriaga, 1886), melynek génállománya szintén kevéssé tér el a zöld gyíkétól.

Élőhelyét tekintve nem válogatós: erdőszéleket, 1800 méteres magasságig bezárólag hegyvidéki, sziklás területeket, nedves kaszálókat egyaránt benépesít. Nem kerüli az emberi településeket sem. Kedvenc élőhelytípusa a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldal.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zöld gyík elterjedési területének nagy részén, így Magyarországon is, a legnagyobb gyíkfaj. Testhossza akár 40 centiméteres is lehet, amelyből 60%-ot a fokozatosan elvékonyodó farok tesz ki. Feje és végtagjai szélesek, viszonylag nagyok. A nőstények rendszerint kisebbek a hímeknél, és színük is sötétebb.

Nászidőszakon kívül mindkét nem zöld pikkelytakarót visel, amely a barnástól a fűzöldig bármilyen árnyalatú lehet, amit kisebb fekete pettyek vagy foltok tarkítanak, illetve az idősebb hímeken fehér oldalpontok sora alakul ki. A hasi rész egyszínű kékes- vagy sárgásfehér.

Nászidőszakban és az ezt követő időszakban (kb. áprilistól júliusig) az állatok színe élénkebb lesz, és a hímek feje és torokrésze világos kobaltkék színt ölt fel.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áprilistól október közepéig aktív, először a hímek bújnak elő a fagymentes helyen (faodú, talajban lévő üreg) töltött telelésből. Ragadozó állat, elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, de adott esetben kisebb madárfiókákat és kisebb rágcsálókat is elejt. Ügyes famászó, bár ideje nagy részét a talajszinten tölti, ahol könnyen elrejtőzhet az esetleges fenyegetés elől. Mind vadászatkor előfordul, hogy rovaráldozatát egy ugrással kapja el a lágyszárú növények virágjáról, de megfigyelték már a fákon, bokrokon az ágról-ágra történő ugrását is menekülésekor. A zöld gyík alapvetően ragaszkodik lakhelyéhez, amelyet csak táplálkozni hagy el egy kb. 20–80 m²-es körben. Ezért nem ritka, hogy a párok évekig együtt maradnak. Ha fenyegetve érzi magát,teljesen kinyitja a száját és a macskákhoz hasonló fújtató,sziszegő hangot ad ki támadás elött .

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május elején kezdődik a párzási időszak. Ilyenkor a hímek súlyos harcokat vívnak a nőstényekért, amit számos feji és nyaki harapásnyom, vagy levetett farok is bizonyít. A nőstény a párzást követően júniusban rakja le puha, fehér tojásait. A 6-14 kis gyík mintegy 80 nap után kel ki, általában augusztus és szeptember fordulóján, de fejlődésük időtartamát nagyban befolyásolja az időjárás. A kis gyíkok azonnal önállóan kezdenek vadászni.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az egyes párok relatíve nagy területen élnek, állománysűrűsége sehol sem nagy, de ettől eltekintve élőhelyei többségén általánosan elterjedtnek mondható, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a L. viriatis és a L. bilienata egyaránt a nem veszélyeztetett kategóriába tartozik. Elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti.

Számos természetes ellensége van, így a rézsikló, a különféle menyétfélék, gólyák, vágómadarak, gébicsek és az elkóborolt házimacskák és kutyák. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják. Mint minden magyarországi kétéltű és hüllő, a zöld gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Zöld gyík témájú rendszertani információt.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld gyík témájú médiaállományokat.

Forrás:A rovarok ugrással való elkapásához: KARDOS ÁRPÁD, A zöldgyík budapesti fajváltozatai (Természetrajzi füzetek, 1885, 89–91; idézet 90. oldalról). BREHM, ALFRED, A zöld gyík. Lacerta viridis (In. UŐ, Az állatok világa egy kötetben Budapest, [1926], Rapaics Raymund átdolgozásával; 154–159; 156. oldal); SCHMIDT EGON–BÉCSY LÁSZLÓ, Ezer ágán ezer fészek (Bp., 1986, 60–62: Zöld gyík; idézet a 62. oldal); A zöld gyík ágról ágra történő ugrásához: SZABÓ ISTVÁN, Zöld gyík. Lacerta viridis Laur. (In: Akvárium és Terrárium 1959, IV. évf./1. szám:40–41, 41. oldal); VÁSÁRHELYI ISTVÁN, Zöld gyík. Lacerta viridis Laur. (In: UŐ., A kétéltűek és hüllők hasznáról, káráról. Bp. 1965, 174–179; 176. oldal); DR. LÁNYI GYÖRGY, Magyarország védett gerinces állatai [poszter-sorozat]. Zöld gyík. Lacerta viridis (Búvár, 1983, 9:409. oldal; poszter a zöld gyíkról Magyar Ferenc fotójával); Valamint orosz világhálós oldalakon például: ru.wikipedia.org/wiki/Зелёная_ящерица