Kétoldali szimmetriájú állatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kétoldali szimmetriájú állatok
Evolúciós időszak: Ediakara - Jelenkor
Iszaphal (Amia calva)
Iszaphal (Amia calva)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok
(Bilateria)
Hatschek, 1888
Törzsek
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kétoldali szimmetriájú állatok témájú kategóriát.

Különböző szimmetriájú földi életformák. A kép a chicagói Field Museumban található. A kétoldali szimmetriájú formáknak van feje, a más szimmetriával bíróknak legfeljebb hasonló szerveik.

A kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé a kétoldali vagy bilaterális szimmetriával rendelkező állatok tartoznak; ezeknek az állatoknak a teste általában a mediánszagittális sík mentén két azonos félre bontható, így beszélhetünk elülső és hátulsó, valamint felső és alsó részéről is. A sugaras szimmetriájú állatoknak, mint például a kehelyállatoknak alsó és felső részük van, de első és hátsó részüket nem különböztethetjük meg. A kétoldali szimmetriát a házas puhatestűek többsége is elvesztette másodlagosan, legjobban a csigák és kagylók között figyelhető meg. Még a halak között is van (félszegúszó halak) másodlagosan szimmetriatengely nélküli forma.

A Bilateria az állatok alországa, ahová a legtöbb törzs tartozik; a legfontosabb kivételek a szivacsok és a csalánozók. Általában elmondható, hogy a kétoldali szimmetriájú állatok teste három különböző csíralemezből fejlődik ki (triploblasztikus), ezek az ektoderma, mezoderma és endoderma. Csaknem mindegyik ténylegesen kétoldalian szimmetrikus vagy megközelítőleg az. A legfontosabb kivétel a tüskésbőrűek taxonja, aminek egyedei lárvaformájukban kétoldalian szimmetrikusak, de kifejlett korukban sugaras szimmetriát mutatnak.

Néhány ősi forma kivételével a kétoldali szimmetriájú állatoknak kifejlett emésztőrendszerük van, különálló szájjal és végbélnyílással. A legtöbb Bilateriának a mezodermán belül másodlagos testürege (deuterocoeloma, röviden coeloma) is van. Korábban úgy gondolták, hogy az elsődleges testüregű állatokból fejlődtek ki a másodlagos testüreggel bírók, de újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a laposférgek és a csillóshasúak utólag veszíthették el coelomájukat. Az indirekt bizonyíték a coeloma ősi voltára az, hogy a legrégebbi ismert bilaterális szimmetriát mutató állat (a Vernanimalcula) egy testi képlete értelmezhető másodlagos testüregként is.

A kétoldali szimmetriájú állatokat két vagy több főtörzsre (superphyla) szokás osztani. Az újszájúak (Deuterostomia) közé tartoznak a tüskésbőrűek, félgerinchúrosok, gerinchúrosok és valószínűleg még néhány kisebb törzs. Az ősszájúak (Protostomia) tartalmazza a többi törzset, például az ízeltlábúakat, puhatestűeket, laposférgeket stb. A különbségek leginkább az embrió kifejlődésében mutatkoznak. Az embrionális fejlődés során elsőként kialakuló testnyílás az ősszájúak esetében a száj, az újszájúaknál pedig a végbélnyílás lesz. A legtöbb rendszertanász manapság megkülönböztet legalább két további főtörzset az ősszájúak között, a vedlő állatokat (Ecdysozoa) és a tapogatós-csillókoszorús állatokat (Lophotrochozoa). Egyesek ősszájú főtörzsként kezelik a laposféregszerűek (Platyzoa) taxont, mások a tapogatós-csillókoszorúsok közé sorolnák őket[1] vagy nem sorolnák őket egyik főtörzshöz sem. A nyílférgek (Chaetognatha) osztályozása különösen nehéznek bizonyult, egyesek az újszájúak, mások az ősszájúak közé sorolták őket. Két újabb, a nyílférgek eredetét vizsgáló kutatás az ősszájú eredetet látszik igazolni.[2]

A kétoldali szimmetriájú állatok feltételezett közös ősét néha Urbilateria néven említik.[3][4] Maga a név csupán egy ősi Bilateria feltételezésére utal, amit nem támasztanak alá fosszíliák, és ez rendszertanilag nem is érvényes elnevezés. Egyéb elnevezések lehetnek: a „kétoldali szimmetriájú állatok közös őse”, vagy „Protostoma-Deuterostoma közös ős”. A Vernanimalcula fosszíliáját tartják az eddigi legősibb ismert kétoldali szimmetriájú állatnak.

Filogenezis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bilateria Nielsen által javasolt filogenezise alább látható.[5] Egy másik filogenezis egy alapi helyzetű csoport, a vedlő állatok (ecdysozoa) bevezetését javasolja.


Protostomia
Spiralia
Schizocoelia

Sipuncula


Articulata

Mollusca


Euarticulata

Annelida


Panarthropoda

Onychophora




Tardigrada



Arthropoda







Bryozoa

Ectoprocta



Entoprocta



Parenchymia

Platyhelminthes



Nemertini



Gnathifera

Chaetognatha




Gnathostomulida



Rotifera





Cycloneuralia

Gastrotricha


Introverta

Nematoda



Nematomorpha



Cephalorhyncha

Priapulida




Kinorhyncha



Loricifera






Deuterostomia


Phoronida



Brachiopoda





Echinodermata



Pterobranchia




Enteropneusta



Chordata






További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bilateria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Invertebrate Animals
  2. Helfenbein et al. 2004, illetve Papillon et al. 2004
  3. Knoll, Andrew H. and Sean B. Carroll. (1999) Early Animal Evolution: Emerging Views from Comparative Biology and Geology. Science. 25 June 1999: Vol. 284. no. 5423, pp. 2129 - 2137. Found at [1] - Hozzáférés 2006. november 15.,
  4. Balavoine, Guillaume, & Adoutte, Andre. 2003. The segmented Urbilateria: A testable scenario. Integrative & Comparative Biology 43: 137-147. Found at [2] - Hozzáférés 2006. november 15.
  5. Nielsen, C. 2001. Animal Evolution: Interrelationships of the Living Phyla. Second Edition. Oxford University Press, Oxford.