Csillóshasúak
 |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 egy csillóshasú mikroszkópos képe. |
||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
|
||||||||||
| Rendek | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csillóshasúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csillóshasúak témájú médiaállományokat. |
A csillóshasúak (Gastrotricha) a laposféregszerűek (Platyzoa) közé tartozó állatok.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Általános leírásuk
Kisméretű állatok, testnagyságuk 0,6 - 1,5 mm között váltakozik. Tengerekben és édesvizekben élnek, általában fenéklakók. Gyakoriak a tócsákban, keréknyomok vizében, mocsarakban, útszéli árkok vizében éppúgy, mint a nagyobb tavakban. A tengerekben is sok és érdekes fajuk él. Leginkább áprilistól novemberig találkozunk velük, ha az iszapból, vagy dús növényzetű tórészekből merítünk. Széles elterjedésű csoport, sok kozmopolita faj tartozik ide.
[szerkesztés] Testfelépítés
Testalakjuk megnyúlt, henger vagy palack alakú. Hasi oldaluk kissé lapos. Testükön fej, nyak és törzs többnyire jól elkülönült.
Testvégük változatos morfológiájú: lehet lekerekített vagy hegyes, rajta tapadómirigyekkel és az ezek nyílását viselő tapadócsövekkel. Az Euichthydina alrendbe tartozó fajok testvége villás, farkszerű, melyen tapadó mirigyváladék jut a szabadba. Az Apodina alrend fajainak testvége azonban nem villásan végződő, hanem lekerekített vagy beöblösödő.
A fejükön csomókba vagy sorokba rendezett csillók találhatók, amelyek a nyíláshoz sodorják a táplálékot.
Testüket rugalmas kutikula borítja, mely salétromsavban oldódik, de a lúgoknak ellenáll. A kutikula az Ichthydium nem fajain sima, míg a többi génusz esetében tüskékkel, pikkelyekkel borított. A tüskék némely esetben tekintélyes hosszúságot is elérhetnek. Az ún. homloksapka és a test két oldalán található oldalmezők felülete sima.
Izomzatuk hosszanti és körkörös és hát-hasi izmokból áll. A száj csúcsi helyzetű, de lehet a háti és a hasi oldalon is. A garat izmos, a bélcsatorna egyenes.
Az csillóshasúak hasi oldalán két párhuzamos hosszanti sávban csillókból álló szalag van, amelyek a helyváltoztatásban játszanak szerepet.
A kiválasztást egy pár elővesécske végzi (a tengeben élő fajokban hiányzik).
Lehetnek hímnősek, ritkán váltivarúak, gyakran csak a nőstények ismertek. Az édesvízi fajok kétféle petét termelnek: vastag burkú, kedvezőtlen körülmények között ellenálló tartós petét, és vékony burokkal ellátott petét. A peték rendkívül nagyok, olykor a test hosszának a felét is kiteszik. Fejlődésük közvetlen, a petéből kikelő fiatal állat nagyon hasonlít az ivarérettre.
Petéik lerakásához gondosan kiválasztott búvóhelyet használnak: algacsomókat, növényi törmeléket és főleg a kagylósrákok üres héjait. A petéket horgok, horgonyszerű képletek, tüskék borítják.
Az idegrendszerük a garat környéki páros idegdúcból és az innen kiinduló páros idegtörzsből áll. Érzékszerveik közül említést érdemel az elülső testvég két oldalán található csillós bemélyedés, amely valószínűleg a vízáramlást és a környezet kémiai viszonyait érzékeli.
Szerves törmelékkel, baktériumokkal, egysejtűekkel táplálkoznak.
[szerkesztés] Kárpát-medencei fajaik
Ismertebb Kárpát-medencei fajaik:
- Sünférgecske (Chaetonotus maximus): állóvizekben, mohában gyakori
- Chaetonotus larus – a Kárpát-medence minden vizében előfordul
- Ichthydium podura – teste csupasz
- Lepidoderma squamatum – testét tüske nélküli pikkelyek borítják
- A Dasydytidae-család tagjainak nincsen farokvillájuk, és testüket hosszú sörték díszítik
[szerkesztés] Forrás
Papp, L. (1997): Zootaxonómia (Egységes jegyzet).- MTM - Dabas-jegyzet pp. 382.
