Zsinórférgek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zsinórférgek
Parborlasia corrugatus a Ross-tengerben
Parborlasia corrugatus a Ross-tengerben
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Homonóm szelvényezettek
Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)
Törzs: Zsinórférgek (Nemertea)
Schultze, 1851
Szinonimák
  • Rhyncocoela
Osztályok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Zsinórférgek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zsinórférgek témájú kategóriát.

A zsinórférgek (Nemertea) az állatok (Regnum Animalia) egyik törzse.

Testfelépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinórférgek teste fonálhoz, zsinórhoz hasonló. Legtöbb fajuk kis és közepes testméretű állat, hosszuk a néhány mm és az 1 m közé esik. Belső szerveiket bőrizomtömlő veszi körül. A külső hámréteg csillós, alatta az izomréteg hosszanti és keresztirányú rostokból áll.

A szájnyílásuk rendszerint testük elülső végén, hasoldalon van, amely az izmos garatba nyílik. Bélcsatornájuk háromszakaszos, a középbélhez számos kitüremkedés csatlakozik. A végbélnyílás a test végén található. Az előbél előtt, a testüreg többi részétől elválasztott üregben jellegzetes szervük az ektodermális eredetű kiölthető ormány (proboscis) nyugszik. Ez a szerv gyakran hosszabb, mint maga a test, rajta méregmirigyekkel összekötött szúróserték (stylet) vannak. Ezek a függelékek segítik a zsákmány megragadását.

Kiválasztószervük zárt, rendszerint 2 vagy 3 hosszanti edény alkotja. A kiválasztást elővesécskék (protonephridium) szolgálják, amelyek összeköttetésben vannak a zárt keringési rendszerrel oly módon, hogy a lángsejtek a véredények falába ágyazottak.

Idegrendszerük 2 pár – hasi és háti – idegdúcból, garatideggyűrűből és hosszanti idegtörzsből áll. Érzékszerveik közül a szemek (egyszerű szemek) és oldalszervek (kemoreceptorokkal) a legfontosabbak.

A zsinórférgek szinte kivétel nélkül váltivarúak, ivarszerveik felépítése egyszerű. Külső megtermékenyítéssel szaporodnak. Posztembrionális fejlődésük nagyrészt közvetlen, egyes csoportoknál azonban csillós (pilidium) vagy Desor-féle lárvák jelennek meg.

Elterjedés, életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajok nagy része tengerekben él, vannak azonban édesvízi és szárazföldi fajok is. Szinte kivétel nélkül ragadozók. Egyes fajaik tengeri gazdaállatokhoz, például csalánozókhoz, rákokhoz, kagylókhoz vagy zsákállatokhoz kötődnek. Így például az élősdi zsinórféreg (Malacobdella grossa) nevű faj, mely a Zirfea crispata kagylófaj köpenyüregében élnek. Nem a kagyló szöveteivel, hanem a vízárammal érkező planktonikus szervezetekkel táplálkozik. Mintegy 850 fajuk ismert (1997-ben).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp L 1997. Zootaxonómia (Egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet p. 382.
  • Rózsa L 2005. Élősködés - az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina Könyvkiadó Rt. p. 318.