Buzogányfejű férgek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Buzogányfejűek
Corynosoma wegeneri
Corynosoma wegeneri
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetesek (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Laposféregszerűek (Platyzoa)
Törzs: Acanthocephala
Kohlreuther, 1771
Osztályok

Archiacanthocephala
Palaeacanthocephala
Eoacanthocephala

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Buzogányfejűek témájú kategóriát.

A buzogányfejűek (Acanthocephala) az állatvilág egyik törzse, amely a laposféregszerűek (Platyzoa) főtörzsébe tartozik.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buzogányfejűek valamennyi faja közvetett fejlődési ciklust mutató endoparazita. Lárváik ízeltlábúak (Arthropoda) testüregeiben fejlődnek, a kifejlett állatok gerincesek (Vertebrata) bélcsatornájában élnek. A fertőzés a ragadozó-zsákmány kapcsolatban jön létre, tehát a végleges gazdának zsákmányul kell ejtenie, és el kell fogyasztania egy fertőzött köztigazdát. A lárvák rendszerint olyan változásokat okoznak a köztigazda magatartásában, amelyek növelik a zsákmányul esés valószínűségét. Egyes fajaik azonban a köztigazdából először paratenikus gazdába, például csigákba, gyűrűsférgekbe, halakba vagy emlősökbe jutnak, majd ezeknek zsákmányul esése esetén jutnak a végleges gazdába. Különösen jelentős ez olyan fajok esetében, melyek végleges gazdái ízeltlábúakkal nem táplálkozó ragadozók, például fókák, sasok stb.

Testfelépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rhadinorhynchus sp. rögzítőszerve

Nincs szájnyílásuk, sem bélcsatornájuk, a teljes testfelületen át, diffúzan táplálkoznak. Váltivarúak, kizárólag ivarosan szaporodnak, a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. A hímek sajátos szerve a cementmirigy, párzás után ennek váladékával elzárják a nőstény ivarnyílását, nehogy más hímmel is pározzon. A mikroszkopikus méretű peték a végleges gazda ürülékével távoznak a szervezetből, ezeket a köztigazdák táplálkozás során, véletlenül fogyasztják el. A kifejlett állat feji végén egy kiölthető és visszahúzható, horgokkal borított ormány (proboscis) biztosítja a bélcsatorna falán való rögzülést. Idegrendszerük központja az ormányban lévő idegdúc. Testüket vastag, gyakran gyűrűsen redőzött kültakaró borítja, ez alatt hosszanti és körkörös izomnyalábok futnak. A kültakarót és az izomzatot egy elágazó csatornarendszer hálózza be, melynek a kültakarón át felvett táplálék szállításában van szerepe. Légzőszerveik nincsenek.

Ismertebb csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Archiacanthocephala osztály fajai elsősorban szárazföldi állatokban élnek, jellemző köztigazdáik rovarok, végleges gazdáik madarak és emlősök. A sertés buzogányfejű férge (Macracanthorhynchus hirudinaceus) petéit a trágyában vagy a talajban fejlődő bogarak, például cserebogarak lárvái veszik fel, a házisertések és vaddisznók a fertőzött bogár fogyasztásakor fertőződnek.

A Palaeacanthocephala osztály elsősorban vízi állatokban él, jellemző köztigazdái rákok, végleges gazdái főként halak, kétéltűek és vízimadarak. Az Acanthocephalus ranae például víziászkákban és a Rana nemhez tartozó békákban fejlődik.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1. Babos S 1955. Buzogányfejű férgek – Acanthocephala. Magyarország Állatvilága, Fauna Hungariae III: 6.
  • 2. Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
  • 3. Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • 4. Moore J. 1984. Altered behavioural responses in intermediate hosts: an acanthocephalan parasite strategy. American Naturalist, 123, 572-577.
  • 5. Papp L (szerk.) 1996. Zootaxonómia – egységes jegyzet. Budapest.
  • 6. Poulin R, Morand S 2000. Testis size, body size and male-male competition in acanthocephalan parasites. Journal of Zoology, London, 250, 551–558.
  • 7. Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.