Medveállatkák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hypsibius dujardini
|
||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
|
||||||||
| Osztályok | ||||||||
|
Heterotardigrada |
A medveállatkák (Tardigrada) közeli rokonságban állnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságukban eltérnek. Testüket kemény kutikulapáncél fedi, melyet hidrosztatikus váz feszít ki. Ragadozó és növényevő fajokkal is találkozhatunk. Méretük 0,2-1 mm-ig terjed.
A medveállatkákról az első feljegyzéseket J.A. Goeze készítette 1773-ban és „kis vízimedvéknek” nevezte el őket. A Tardigrada tudományos nevet Spallanzani adta neki 1776-ban, a név jelentése „lassan lépkedő”.
Több mint 1000 fajuk ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulásuk
Világszerte előfordulnak, a Himalája 6000 m-es csúcsai fölött, a tengerek 4000 m-nél is mélyebb területein éppúgy megtalálhatók, mint a sarkvidékeken vagy az Egyenlítő környékén.
Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák alkotta életközösségek, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25 000 állat/liter sűrűséget is.
[szerkesztés] Testfelépítés
Hengeres, zömök testüket a fej és 4 törzsszelvény alkotja. A szelvényekhez 1-1 pár csonkláb tartozik, ezek végén 4-8 karom ül. A testüket borító kutikula kitint, mukopoliszacharidokat, fehérjéket és lipideket tartalmaz. Lehet sima felületű vagy mintázott, víz hatására könnyen megduzzad. Időről időre levedlik régi kutikulájukat, ilyenkor a szájukban található styleteket (állkapcsi mészszurony) és a lábaik végén ülő karmokat is elveszítik. A styleteket a nyálmirigy, a karmokat karommirigyek pótolják minden vedlés után. Izomzatuk egysejtű izomszálakból, idegrendszerük egy hátoldali agydúcból és az ehhez csatlakozó hasdúcláncból áll. Az első három pár lábukat járásra, az utolsó párt kapaszkodásra használják. Keringési és légző szervrendszerük nincs. Pseudocoel testüregüket színtelen folyadék tölti ki. Kiválasztásuk Malpighi-mirigyekkel történik.
[szerkesztés] Táplálkozás
Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de előfordulnak köztük baktériumokat zsákmányolók, és egyéb ragadozók is. A Milnesium tardigradum például ragadozó. A szájnyílásból kilökhető styletekkel szúrják föl a sejteket, ezek nedveit izmos garatjukkal szívják ki. A szuronyok valószínűleg az első szelvények karmaiból fejlődtek ki az evolúció során.
[szerkesztés] Szaporodás
A fajok többsége váltivarú, megtermékenyítésük belső, fejlődésük közvetlen (lárvaalak nincs). A hímek sokszor nem ismertek, gyakori a szűznemzés.
[szerkesztés] A medveállatkák és a szélsőséges környezet
Hihetetlen túlélők. Kedvezőtlen körülmények között anyagcseréjük leáll, és a kriptobiózis állapotába lépnek, cisztát képezhetnek. Testük víztartalmának 99%-át elveszíthetik ilyenkor, életműködéseik felfüggesztődnek, és ebben az alakban évekig (akár 100 évig is) életképesek maradnak. Ebben az állapotban sejtjeik membránrendszerét a magas trehalózkoncentráció védi.
Néhány példa:
- Hőmérséklet: 151 °C-ra felhevítést percekig is elviselik, napokig túlélik a −200 °C-os fagyasztást, és pár percig −272 °C-on is bírják (majdnem abszolút nulla fok!). [1]
- Sugárzás: Raul M. May, a Párizsi Egyetem dolgozója mutatta be, hogy az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad Röntgen-sugárzást. (Az emberi szervezet 500 rad sugárzás hatására halálos sérüléseket szenved.)
- Nyomás: A rendkívül alacsony nyomást (vákuum) és rendkívül magas nyomást (a földi légköri nyomás százszorosát) egyaránt eltűri szervezetük.
- Világűr: Túlélték a világűrbe való kibocsátást.[2][3]
[szerkesztés] Források és jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Brehm: Az állatok világa
- Medveállatkás hírlevél angolul
- Medveállatka képek és videok
- The Edinburgh Tardigrade project
- NJ Tardigrade Survey
- Tardigrade Appreciation Headquarters
- Medveállatkákról angolul/németül
- The incredible water bear - A hihetetlen medveállatka
- Medveállatka video
- Tardigrade Reference Center
- Medveállatkák az űrben
