Karmos féreglábúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karmos féreglábúak
Evolúciós időszak: 540–0 Ma
Onycophora.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok
(Bilateria)
Törzs: Karmos féreglábúak
(Onychophora)
Grube, 1853
Osztályok
Elterjedés
Onychophora dis.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmos féreglábúak témájú kategóriát.

A karmos féreglábúak vagy őslégcsövesek (Onychophora) az ősszájúak (Protostomia), azon belül a vedlő állatok (Ecdysozoa) egyik törzse. A karmos féreglábúak a legutóbbi időkig egy törzsben szerepeltek a medveállatkákkal (Tardigrada) és a féregatkákkal (Pentastomida). Az újabb kladisztikai kutatások eredményeként a három osztályt három különálló törzsbe sorolják (karmos féreglábúak, medveállatkák, illetve az ízeltlábúakon belül a rákok egy osztálya), bár ez a felvetés, már a kladisztikus rendszerek kora előtt is felvetődött (pl. Urania Állatvilág). Találtak egy kihalt, anatómiailag a karmos féreglábúakhoz rendkívül közel fosszilis fajt a földtörténeti ókorból (Devon), ami arra enged következtetni, hogy ősi lényekről lehet szó, igazi élő kövületek.

Anatómiai jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karmos féreglábúak szárazföldi, hernyószerű állatok, testméretük 15 cm-ig terjed. Testük homonóm (egynemű) szelvényességet mutat. A fej 3 vagy 4, a törzs fajra jellemzően 14–44 szelvényből épül fel. A szelvények között olykor másodlagos gyűrűk fejlődnek. A fejülön egy pár gyűrűzött csáp található, mely mozgékony és összehúzékony. Minden szelvényükön 1 pár féregláb van. A féregláb emlékeztet a soksertéjű gyűrűsférgek (Polychaeta) csonklábára. Az alábbiak jellemzőek a féreglábra:

  • a törzzsel nem ízület kapcsolja össze, hanem széles talppal ül azon;
  • nem ízelt;
  • nincs saját izomzata, hanem izmai a törzs izmaiból származnak.

Ezek jellemzőek a medveállatkák és féregatkák végtagjaira is, azok is hasonlóan féreglábak. Ezért vonták a három csoportot korábban egybe féreglábúak törzseként. A karmos féreglábúak féreglába külsőleg gyűrűzött, a végén kemény, izmokkal mozgatható karmot viselnek (innen nevük).

Kültakaró és mozgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testüket vékony kutikula borítja, amely nemigen véd a kiszáradástól, így a karmosak nedves területeken élnek. Testfaluk háromrétegű bőrizomtömlő, amelynek izomelemei simák (simaizomszövet). Ha futnak, menekülnek testük a bőrizomtömlővel hullámzó mozgást végez, miközben féreglábaikat pakolgatják.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szájuk egy mély előtér, az átrium (atrium) mélyén foglal helyet. Itt két állkapocs vagy rágó található. Két nyálmirigyük egy vezetéken át torkollik a szájüregbe. Az átriumban van a szájszemölcs, melynek váladékát az áldozatra fecskendezik, és támadójukat is megtorpanthatják vele. Az emésztőnedvet a zsákmányra bocsátják, az elkezdi lebontani a testet. Tehát a karmosak testen kívül emésztő állatok. Az elfolyósodott részeket az izmos garat szívja fel. Gyomruk hosszú, utóbelük rövid.

Légzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légcsőrendszerrel (trachearendszer) lélegeznek, hasonlóan, mint a rovarok. A trachearendszer a külső csíralemezből (ektoderma) származik. Ez egy elágazó csőrendszer, melynek nyílásai a kültakarón vannak. A nyílást belülről kutikula béleli, kitinlemezek, záróbillentyűk borítják el. A gázcsere a csőrendszer végágaiban megy végbe, a legvékonyabb légcsöveskékben. A testben a vastagság szerint különféle légcsövek vannak (primer, szekunder, tercier stb.), melyek végül a fő légcsövekbe, légcsőtörzsekbe vezetnek.

Anyagszállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erősen redukált testüregben az anyagszállítást a testüregfolyadék végzi, véredényrendszerük nincs. Szívük hosszú cső, melyen szelvényenként egy billentyű (ostium) van. Ez a szív mozgatja a testüregfolyadékot.

Kiválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiválasztószerveik kétfélék. Mezodermális eredetű, szelvényenkénti módosult vesécske, és ektodermális eredetű csípőmirigyek. A csípőmirigyek is szelvényszervek, a korábban említett szájszemölcs is tulajdonképpen csípőmirigy. A csípőmirigy hasonló felépítésű a nefridiumokhoz (vesécskék) tölcsére, csillós nefridiális csöve, valamint a féregláb alapjánál váladéktartálya van. A tartály kivezetőcsövének nyílása a féregláb tövében van.

Szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegrendszerük primitív. A fejben található az agyuk, mely három dúcból áll. A leghátsó dúcból két erőteljes idegtörzs indul a törzs hosszában, az oldalsó testüregben fut végig. A két idegtörzset keresztben idegrostkötegek kötik össze. Gyűrűs csápjuk és pár hólyagszemük, valamint bőrérzéksejtjeik vannak.

Szaporodás és egyedfejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Váltivarúak, az ivari dimorfizmus gyenge. Ivarnyílásuk elhelyezkedése rendszertani bélyeg. Egyes fajok petéi az anyaméhben fejlődnek, mások peterakók. Ezeknek tojócsövük van. Posztembrionális fejlődésük közvetlen.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

80 fajuk ismeretes, a déli félteke trópusain elterjedtek. Nedves avarban, fakéreg alatt élnek, nappal rejtőzködnek, éjjel vadásznak. Ragadozó állatok, kisebb rovarokat, férgeket zsákmányolnak. Az átrium körüli szálszemölcs által termelt ragacsos anyagot fecskendezik az áldozatra, mely a levegőn azonnal megköt, és összeragasztja az áldozatot, mozgásképtelenné téve ezáltal. Színük változatos: szürke, barna, zöld, kék, narancs, tarka stb.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törzsnek egyetlen ma élő osztálya van, az Onychophorida. Ennek egyetlen ma élő rendje az Euonychophora két családdal, amelyeket az ivarnyílások helyzete különböztet meg egymástól:

Peripatidae család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarnyílásuk az utolsó előtti lábpár között van. Lábpárjaik száma 22–43. Ismert faj az antillai őslégcsöves (Peripatus juliformis).

Peripatopsidae család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarnyílásuk az utolsó előtti lábpár mögött található. Lábpárjaik száma 13–25. Anatómiailag legtöbbet vizsgált faj a fokföldi őslégcsöves.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan
  • Urania Állatvilág I. – Alsóbbrendű állatok
  • Fazekas György–Szerényi Gábor: Biológia I. – Molekulák, élőlények, életműködések
  • A. E. Brehm: Az állatok világa
  • Géczy Barnabás: Ősállattan I. – Invertebrata paleontologia