Burgess-pala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Burgess-pala a Sziklás-hegységben

A Burgess-pala a Sziklás-hegység kanadai részén Field városának közelében található a Yoho Nemzeti Park területén. Híressé a benne megőrződött fosszíliák tették. Charles Doolittle Walcott amerikai geológus 1909-ben véletlenül talált rá az érdekes ősmaradvány-lelőhelyre. Igazán jelentőssé azonban csak jóval később vált.

Walcott nem csupán begyűjtötte a fosszíliákat, hanem megpróbálta besorolni – természetesen – a ma élő csoportokba.[1] Ennélfogva sokáig nem is keltette fel senki figyelmét, mígnem 1962-ben újravizsgálták a gyűjteményt, s hovatartozásukról új nézet alakult ki: lehet, hogy nem rokoníthatóak a mai modern élővilággal. Felbuzdulva e megállapításon, az úgynevezett „cambridge-i csoport”, Harry Blackmore Whittington paleontológus, trilobita-szakértő és két cambridge-i egyetemi hallgató, Derek Briggs és Simon Conway Morris további leleteket gyűjtött. Már a kutatások megkezdésekor kiderült, amint újabb rétegeket tártak fel az eredeti lelőhely fölött 20 méterrel, hogy egy sokkal gazdagabb fosszilis faunáról van szó annál, mint amilyennek Walcott egykor leírta.

A Burgess-pala faunáját Stephen Jay Gould 1989-ben megjelent könyve, a Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History (Csodálatos élet) helyezte újra a figyelem középpontjába. Gould Conway Morrissal ellentétben e fosszíliákat önálló törzsekbe sorolja, melyek a kambrium végére kihaltak. Gould nézete abból a szempontból vitatott leginkább, hogy a kambriumi állattörzsek diverzitása álláspontja szerint szerteágazóbb volt a maiakénál. Ez a törzsfa „feje tetejére állítása”, vagyis inkább „gyökereztetése”, amely Morrist is írásra sarkallta, 1998-ban jelent meg The Crucible of Creation: The Burgess Shale and the Rise of Animals (A teremtés olvasztótégelye) c. könyve. Evolúciós szempontból mindenképpen zsákutcának tekinthető a Burgess-pala faunája, ennek ellenére minden kétségen felül a kambriumi robbanást kiválóan reprezentáló ősmaradvány-együttesről van szó. Nemcsak a szilárd vázak, hanem a lágy részek lenyomatai is fennmaradtak. A számtalan kísérleti életforma megjelenésével egy rendkívül változatos és a maitól teljesen eltérő élővilág népesítette be egykor a Földet.

Földtani jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Burgess-pala faunája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Walcott, 1911