Iszaphal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Iszaphal
Amia calva1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Rend: Iszaphalalakúak (Amiiformes)
Család: Iszaphalfélék (Amiidae)
Bonaparte 1766
Nem: Amia
Faj: A. calva
Tudományos név
Amia calva
Linnaeus 1766
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Iszaphal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaphal témájú kategóriát.

Az iszaphal (Amia calva) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjébe és az iszaphalfélék (Amiidae) családjába tartozó egyetlen ma élő nem egyetlen faja. Élő kövület, kialakulása a Jura időszakra tehető.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

100 centiméter hosszúra is megnőhet, testtömege 9 kilogramm is lehet. Teste hosszúkás, feje kúpszerű, szája nagy. Olívzöld testük háta sötétebb, hasrész világosabb árnyalatú. A hímek a nőstényeknél kisebbek és rövidebb életűek. [1]

Bowfin063007Coosa.jpg

Élőhely, táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iszaphal Kanada északkeleti, valamint Amerika északi részén honos, ahol a lassú folyású iszapos belső vizek lakója. [1]

Az iszaphal bélrendszeréhez kapcsolódó úszóhólyagja segítségével lélegezni is képes. Ez a kezdetleges tüdő lehetővé teszi, hogy a víz felhajtóerejét kihasználhassa.[2] Mivel a lélegzetvételhez fel kell jönnie a víz felszínére, ez korlátozza azt a mélységtartományt, ahol életképes. Ezek a helyek gyakran azok a part melletti területek, ahol más ragadozó hal nem él.

Mindenevő, halat, békát és rákokat egyaránt fogyaszt.[1]

Sporthorgászati értéke nincs.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c {{Fishbase}}
  2. Air breathing during activity in the fishes Amia calva and Lepisoseus Oculatus The Journal of Experimental Biology 201, 943–948 (1998)