Forrás (hidrológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajos-forrás - Szentendre, Izbég

A források a felszín alatt található vizek (talajvizek, rétegvizek és karsztvizek) rendszerint természetes felszínre törése, mely lehet állandó vagy időszakos jellegű. Ezek lehetnek természetesek, illetve foglaltak.

Források foglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy forrás foglalása többféle dolgot jelenthet.

  • Egyrészt a felszínre bukkanó víz foglalatba helyezését, amellyel egyszerre védjük, mint víztani és természetvédelmi értéket, de egyúttal emberi szempontból élvezhetőbbé is tesszük.
  • Másrészt a forrásfoglalás jelenthet olyan lefoglalást, amikor a vizét teljes egészében felhasználjuk, elvezetjük, és ezzel eredeti helyén megszüntetjük.

A foglalás háromféle célból történhet:

  1. Turisztikai, vagy esztétikai: legtöbbször nem fogja be az összes ágát az adott forráscsoportnak, elsősorban az a célja, hogy élvezhetővé, hozzáférhetővé tegye a forrásvizet, illetve megóvja a szennyeződésektől.
  2. Vízellátás-vízhasznosítás: ilyen célból foglalt forrásokat kétféleképp lehet csoportosítani: kisvízi forrásfoglalások illetve felszín alatti tározást megvalósító foglalások.
  3. Egyéb célból: ebbe a kategóriába tartoznak pl.: az ásványvíz nyerésére foglalt források, termálforrások (hő hasznosítása céljából), gyógyfürdők kialakításához foglalt források.

A forrásokra vonatkozó jogszabály[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint minden olyan forrás, mely „vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad” (23. § 2. és 3.b) külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is védettséget élvez, azaz ex lege védett.

A források csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A források csoportosítására több módszert is kidolgoztak, mivel számtalan eltérő tulajdonsággal rendelkeznek, és több szempontból is lehet vizsgálni őket.
Lehet osztályozni:

  • Geológiai szempontból: ez az osztályozás a felszín alatti vizek áramlásának végpontjaként tekinti a forrásokat.
    • Hidrogeológiai szempontok alapján: a forrást, vagyis a víz felszínre bukkanásának helyét, a vízszállítás útvonalát illetve a vízgyűjtő területet, valamint ezek térben egymáshoz viszonyított magassági helyzetét veszi figyelembe az osztályozásnál. Általában ezt az osztályozást használják, Déva illetve Léczfalvy is kidolgozott egy-egy ilyen rendszert.
  • Biológiai szempontból: főleg, mint különleges és ritka felszíni vizes élőhelyek.
  • Tájhasználati jellegzetességek alapján: igen sokfélék lehetnek (állatok itatása, turisztika, stb.).
  • Hőfok alapján: hidegvizű, melegvizű vagy termálforrások.
  • Állandóságuk alapján: a víz jelenléte vagy hiánya szerint állandó, időszakos, szakaszos, vagy hóolvadás idején megjelenő álforrások lehetnek.
  • Kémiai összetételük alapján: föld alatti útjuk sokrán sokféle kőzettel találkoznak, melyekből különféle ásványianyagokat oldhat ki, ezért oldott anyag tartalmuk változatos lehet (sótartalom, nátriumtartalom, egyéb ásványi anyag tartalom).

A források jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forrásoknak többféle jelentősége van: víznyerő helyei nem csak az embernek, de az állatvilágnak is, ezen kívül élőhelyi, kulturális, turisztikai és geológiai szempontból is igen fontosak.

A források élőhelyi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőhelyi jelentősége csak a nem foglalt, természetes forrásoknak van. Ezek többnyire turistautaktól távol esnek, ezért a turizmus számára nem jelentősek, ezért nem foglalják őket. Előfordul, hogy egy forrásnak több ága is van, és ezek felszínre is bukkanhatnak. A víz felbukkanásának helyén a folyamatos átmosásnak köszönhetően tápanyagban szegény környezet jön létre, melyre jellemző az ásványi talajfelszín. Az ilyen helyeken jöhetnek létre a forráslápok, melyeknek jellemző növényei a mézgás éger (Alnus glutinosa), keserű kakukktorma(Cardamine amara), pikkelyes sás (Carex leporina), tavaszi forrásfű (Montia fontana), illetve közönséges forrásmoha (Fontinalis antipyretica). Ezek speciális élőhelyek, melyekhez ritka, védett vagy fokozottan védett növényfajok is kötődhetnek (tőzegkáka (Rhynchospora alba)).

A források kulturális jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a források az emberiség korai szakaszában is fontos víznyerőhelyet biztosítottak, számos legenda, mítosz, vagy monda kapcsolódhat hozzájuk. Egyes helyek tradicionális zarándokhellyé váltak (pl. Pilisben található Szentkút, vagy a Dobogókőn található Nagyboldogasszony-forrás), mások a mai napig szertartások színhelyei. Vannak olyan források is, melyek a történelem során elszenvedett járványok alatt is megőrizték tiszta vizüket, ezt pedig nevükben is őrizték (pl. a Soproni-hegyvidéken található Természetbarát-forrás, mely korábban az Orvos-forrás nevet viselte).

Szent József forrás - Eger

A források turisztikai jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fentebb említett források itt is előtérbe kerülhetnek: a csodatévő, mitikus helyeket gyakran keresik fel turisták.
Jelentősek a turistautak mentén található, nagy vízhozamú, tiszta vizet adó források is, melyekből az erdőt járó ember is szomját olthatja. Főleg a gyógyturizmus szempontjából fontosak a termálforrások, a kénes források, a szénsavas források, vagy az egyéb, valamilyen gyógyhatással rendelkező vizet adó források.

Szikla forrás - Felsőtárkány, Szikla tó

A források geológiai jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg olyan források tartozhatnak ide, melyek geológiai szempontból különlegesek, vagy éppen tipikusak. A befogadó kőzet vagy kőzetek meghatározzák a forrás egyes tulajdonságait, de a felszínre bukkanás körülményeit is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Forrás (hidrológia) témájú médiaállományokat.
  • Dévai et. al. in Bőhm A., Szabó M.: Vizes élőhelyek: a természeti és társadalmi környezet kapcsolata. Budapest, 2001. ISBN 963 9256 32 3 ö; ISBN 963 9256 81 1
  • Gál E.: Források természetvédelmi szempontú vizsgálata és értékelése a Szentendrei Erdészet területén. Szakdolgozat, NYME, EMK GEVI, Sopron, 2009.
  • Gribovszki Z,: Víztani értékek. Oktatási segédlet, NYME, EMK GEVI, Sopron, 2007.
  • Juhász J,: Hidrológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. ISBN 963 05 7891 3
  • Léczfalvy S,: A források osztályozása. Hidrológiai Közlöny, 1963. 1. sz.
  • Vendl A.: A Szentendrei hegység forrásai. Hidrológiai Tájékoztató, 1966. 1. sz.
  • Veress M., Schäffer R., Gadányi P.: Forrástípusok a Kőszegi-hegységben. Hidrológiai Közlöny, 85. évf. 2005. 1. sz.
  • http://www.termeszetvedelem.hu
  • Sopron környékének forrásai
  • Élőhelyismereti útmutató, Forrásgyepek