Réti margitvirág
|
|
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Leucanthemum vulgare Lam. |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Chrysanthemum leucanthemum L. |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Réti margitvirág témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Réti margitvirág témájú médiaállományokat. |
A réti margitvirág vagy margaréta (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Európában és Ázsia mérsékelt égövi részein fordul elő, inváziós fajként Észak-Amerikába és Ausztráliába is behurcolták. Rétek, gyepek, útszélek növénye, a félárnyékos vagy napsütéses helyeket kedveli. A szelet jól tűri, a sós tengeri levegőt nem tolerálja.[1]
A Leucanthemum nemzetség nagy valószínűséggel Észak-Afrikából származik. Molekuláris genetikai vizsgálata folyamatban van. Az eddigi Leucanthemum vulgare/Leucanthemum atratum gyűjtőfajok leírása valószínűleg változni fog, a poliploidizáció és a hibridképződés miatt rendszertanilag különösen nehezen kezelhető növények.
Kerti dísznövényként gyakran más Leucanthemum-fajokat, illetve hibrideket használnak: Leucanthemum maximum, Leucanthemum lacustre × maximum vagy Leucanthemum superbum.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői
Lágyszárú, évelő növény. Mélyen gyökerezik, 20–70 cm magasra nő meg, a szár egyszerű, néha elágazó. Alakgazdag faj. Az élénkzöld tőlevelek tojásdadok vagy lapát formájúak, csipkés szélűek; a szárlevelek ülők, ék alakúak, durván fogazottak, felfelé haladva csökkenő méretűek. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint protohemikriptofiton (H5). Májustól októberig virágzik. Hosszú kocsányain 4–6 cm széles, magánosan álló fészekvirágzat fejlődik. A 20-30 fehér színű, szétálló, legfeljebb 6 mm széles nyelves virág meddő. A hímnős csöves virágok aranysárgák. Képes a vegetatív szaporodásra, de az ivaros szaporodás a jellemzőbb. Az öntermékeny virágokat méhek, legyek, bogarak, lepkék porozzák.[1] Termése zöldesszürke vagy világosszürke, 4 mm hosszú, 10 bordás kaszattermés, a bordák közt fekete gyantamirigyekkel. A magok (kb. 200 db fészkenként) a széllel és a terméseket elfogyasztó állatok ürülékével terjednek.
[szerkesztés] Hatóanyagai
Poliacetiléneket, flavonoidokat, cikliteket tartalmaz.
[szerkesztés] Felhasználása
Kivonata a bőrfelülettel érintkezve erősen allergizál, valószínűleg poliacetilén-tartalma miatt. Virágát vagy virágos hajtását használják fel. Az orvostudomány nem használja, a népi gyógyászat belsőleg légúti megbetegedések vagy idegesség, külsőleg sebek kezelésére használja. A homeopátiában idegesség, álmatlanság ellen adják.
Bimbóit marinálva a százszorszéphez hasonlóan a kapribogyó pótlására is felhasználható.[2]
[szerkesztés] Kártevői
[szerkesztés] Margaréta a kultúrában
A „szeret, nem szeret” (franciául: effeuiller la marguerite) játékos mondókát ehhez a virághoz társítják.
[szerkesztés] Hasonló fajok
- százszorszép – kisebb termetű
- székfű, ebszékfű – levelei szárnyaltak
[szerkesztés] Képgaléria
-
Réti margitvirágok Isle of Wighton
-
Közeli felvétel egy tajtékoskabócával
[szerkesztés] Források
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349
- Plants for a Future: Leucanthemum vulgare
- [1]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leucanthemum vulgare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Margerite című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Youtube.com - videó (HD) a fajról.
- University of California: Leucanthemum vulgare
- Mycorrhiza and vitality structure of cenopopulation in Leucanthemum vulgare Lam. (doi:10.1134/S1067413608050111)
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Plants for a Future: Leucanthemum vulgare
- ↑ Ox-eye Daisy Capers at Forbes wild foods. Retrieved December 12, 2006.
|
|||||||

