Réti margitvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Réti margitvirág
Leucanthemum-vulgare01.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Leucanthemum
Faj: L. vulgare
Tudományos név
Leucanthemum vulgare
Lam.
Szinonimák

Chrysanthemum leucanthemum L.

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Réti margitvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti margitvirág témájú médiaállományokat.

A réti margitvirág vagy margaréta (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Európában és Ázsia mérsékelt égövi részein fordul elő, inváziós fajként Észak-Amerikába és Ausztráliába is behurcolták. Rétek, gyepek, útszélek növénye, a félárnyékos vagy napsütéses helyeket kedveli. A szelet jól tűri, a sós tengeri levegőt nem tolerálja.[1]

A Leucanthemum nemzetség nagy valószínűséggel Észak-Afrikából származik. Molekuláris genetikai vizsgálata folyamatban van. Az eddigi Leucanthemum vulgare/Leucanthemum atratum gyűjtőfajok leírása valószínűleg változni fog, a poliploidizáció és a hibridképződés miatt rendszertanilag különösen nehezen kezelhető növények.

Kerti dísznövényként gyakran más Leucanthemum-fajokat, illetve hibrideket használnak: Leucanthemum maximum, Leucanthemum lacustre × maximum vagy Leucanthemum superbum.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Jellemzői

Egy csöves és egy nyelves virág

Lágyszárú, évelő növény. Mélyen gyökerezik, 20–70 cm magasra nő meg, a szár egyszerű, néha elágazó. Alakgazdag faj. Az élénkzöld tőlevelek tojásdadok vagy lapát formájúak, csipkés szélűek; a szárlevelek ülők, ék alakúak, durván fogazottak, felfelé haladva csökkenő méretűek. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint protohemikriptofiton (H5). Májustól októberig virágzik. Hosszú kocsányain 4–6 cm széles, magánosan álló fészekvirágzat fejlődik. A 20-30 fehér színű, szétálló, legfeljebb 6 mm széles nyelves virág meddő. A hímnős csöves virágok aranysárgák. Képes a vegetatív szaporodásra, de az ivaros szaporodás a jellemzőbb. Az öntermékeny virágokat méhek, legyek, bogarak, lepkék porozzák.[1] Termése zöldesszürke vagy világosszürke, 4 mm hosszú, 10 bordás kaszattermés, a bordák közt fekete gyantamirigyekkel. A magok (kb. 200 db fészkenként) a széllel és a terméseket elfogyasztó állatok ürülékével terjednek.

[szerkesztés] Hatóanyagai

Poliacetiléneket, flavonoidokat, cikliteket tartalmaz.

[szerkesztés] Felhasználása

Kivonata a bőrfelülettel érintkezve erősen allergizál, valószínűleg poliacetilén-tartalma miatt. Virágát vagy virágos hajtását használják fel. Az orvostudomány nem használja, a népi gyógyászat belsőleg légúti megbetegedések vagy idegesség, külsőleg sebek kezelésére használja. A homeopátiában idegesség, álmatlanság ellen adják.

Bimbóit marinálva a százszorszéphez hasonlóan a kapribogyó pótlására is felhasználható.[2]

[szerkesztés] Kártevői

[szerkesztés] Margaréta a kultúrában

A „szeret, nem szeret” (franciául: effeuiller la marguerite) játékos mondókát ehhez a virághoz társítják.

[szerkesztés] Hasonló fajok

[szerkesztés] Képgaléria

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken