Tövises kapri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tövises kapri
Capparis zoharyi 4.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Alosztály: Rosidae
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Kaprifélék (Capparaceae)
Nemzetség: Capparis
Faj: C. spinosa
Tudományos név
Capparis spinosa
L., 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tövises kapri témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tövises kapri témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tövises kapri témájú kategóriát.

A tövises kapri, vagy egyszerűen kapri (Capparis spinosa) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, a kaprifélék (Capparaceae) családjába tartozó Capparis nemzetség legismertebb képviselője. Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó cserje; Görögországban már az ókorban is termesztették. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lecsüngő ágrendszerű cserje, levelei átellenesek, kissé húsosak, fényesek, alakjuk kerek vagy ovális, alapjuknál két horgas tövissel. A virágok kétivarúak, édes illatúak, látványosak, négy csészelevéllel és négytagú, fehéres-rózsaszínes pártával. Az 5–7 cm széles virágban számos kékes színű porzószál nő, az egyetlen bibe pedig általában jóval túlnyúlik a porzószálakon.[1]

A természetben a Capparis spinosa általában a közeli rokon C. sicula, C. orientalis és C. aegyptia fajokkal együtt fordul elő. Az egyes fajok előfordulási arányából meg lehet határozni a kereskedelemben kapható kapribogyó származási helyét.[2][3]

Kapribogyó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapribogyó üvegben

A kapribogyó a kapricserje ecetben, sóban, olajban tartósított, még ki nem nyílott, fonnyasztott bimbója.

A sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbót (Capparis flos) begyűjtik, mielőtt felnyílna, majd sós ecettel és gyakran olívaolajjal tartósítják. A zöld, nem túlságosan puha, zárt bimbó kellemesen kesernyés és csípős, jellegzetesen fanyar fűszer.

Gyakran hamisítják más növények, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával. Mexikóban a nyílmérget adó kreozotcserje (Larrea tridentata) ártalmatlan, ecetben elrakott bimbóival helyettesítik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételekhez, húskocsonyák és a szoljánka leves egyes változatainak ízesítésére használható fel.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő. Hatóanyaga, a sárga rutinglikozid egy természetes flavonoid, ami a C-vitaminnal karöltve erősíti az immunrendszert.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Watson, L.; MJ Dallwitz: The Families of Flowering Plants (1992). (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  2. Fici, S (2014. október 31.). „Intraspecific variation and evolutionary trends in Capparis spinosa L. (Capparaceae)”. Plant Systematics and Evolution 228 (3-4), 123–141. o, Kiadó: Springer Wien. DOI:10.1007/s006060170024. Hozzáférés ideje: 2006. november 21.  
  3. Inocencio, C, F Alcaraz, F Calderón, C Obón, D Rivera (2014. május 1.). „The use of floral characters in Capparis sect. Capparis' to determine the botanical and geographical origin of capers”. European Food Research and Technology 214 (4), 335–339. o, Kiadó: Springer. DOI:10.1007/200217-001-1465-7. Hozzáférés ideje: 2006. november 21.