Mezei iringó

Mezei iringó
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales) Család: Zellerfélék (Apiaceae) Nemzetség: Eryngium Faj: E. campestre
Tudományos név
Eryngium campestre L.
Hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei iringó témájú médiaállományokat.

A mezei iringó (Eryngium campestre) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjéhez, ezen belül az zellerfélék (Apiaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

A mezei iringó elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugaton Észak-Németországig, Franciaországig és Dél-Angliáig. De megtalálható Észak illetve Közép-Amerika sivatagos területein is.

Megjelenése

A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20–60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos zellerféléktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéres-zöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják.

Életmódja

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncs”-nak is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.

Forrás

• Nagy Európai Természetkalauz. Officina Nova, Szlovákia. ISBN 963 8185 40 6 (1993)