Őszi vérfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rózsaalakúak (Rosoideae)
Nemzetség: Vérfű (Sanguisorba)
Faj: S. officinalis
Tudományos név
Sanguisorba officinalis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Őszi vérfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszi vérfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszi vérfű témájú kategóriát.

Az őszi vérfű vagy orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjának vérfű (Sanguisorba) nemzetségébe tartozó növényfaj.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toten 2.jpg

Lágy szárú, évelő növény, 30–100 cm magas. Tőlevélrózsát alkotó levelei páratlanul szárnyasak, a 7-15 levélszárny mindkét oldalán kb. 12 foggal, fonákjuk kékeszöld. A hajtások csúcsán többnyire kétivarú, karmazsinvörös virágok, melyeknek 4 cimpájú csészéjük van, de nincs sziromlevelük, tömött, fejecskeszerű virágzatot alkotnak. Júliustól szeptemberig virágzik, a virágok kétivarúak, 4 porzóval, 1 bibével.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző. Szinte egész Európában, de Észak-Ázsiában és Észak-Amerika északi részén is megtalálható.

Magyarországi előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon elég gyakori. Találkozhatunk vele még a Mecsekalján is, míg az Alföldön ritkább, a Tiszántúlról hiányzik. Alföldi lelőhelyei például a Dorozsma-Majsai-homokhát semlyékeiben túlélt kiszáradó kékperjés láprétek, ahol számos veszélyeztetett növényritkasággal együtt élnek. Ritka, érzékeny és védendő növénytársulások kísérőfajai.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseranyagokat (ellagitanninok), triterpén-glikozidokat (pl. szangviszorbin), flavonoidokat tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, hasmenés ellen, erős menstruációs panaszokra alkalmazták. A homeopátiában görcsoldásra, a menopauza beálltakori köztes vérzések és hasmenéses megbetegedések ellen alkalmazza. A zsenge levelek fűszerként is használhatók, bár erre a kis vérfű levele alkalmasabb.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schauer-Caspari: Kirándulók növényhatározója M-érték Kiadó, Budapest ISBN 978-963-9693-23-4
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója, Budapest 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2000 ISBN 963-19-5309-2