Fokhagyma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fokhagyma
Allium sativum, azaz fokhagyma
Allium sativum, azaz fokhagyma
Garlic growing.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Hagymaformák (Allioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Allieae
Nemzetség: Hagyma (Allium)
Faj: A. sativum
Tudományos név
Allium sativum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fokhagyma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fokhagyma témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fokhagyma témájú kategóriát.

Fokhagymafüzér

A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Gyógy-, és fűszernövény, melynek hagymagumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.

Alfajai:

  • A. s. ophioscorodon (kemény szárú fokhagyma), ide tartozik az évelő fokhagyma vagy rocambol is
  • A. s. sativum (puha szárú fokhagyma).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.

Tárolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen után szárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.

A modern orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomás csökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal növények

Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítós kenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (például fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.

Francia különlegességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fokhagyma a francia konyha kiemelten fontos fűszere. Ezt nemcsak termesztett, illetve feldolgozott változatainak számán láthatjuk, de a tájjellegű szertartásokból és a sajátos, francia fokhagymaételekből is.

Észak-francia specialitás a tőzeggel füstölt fokhagyma,, az "Ail fumé d'Arleux" Ezt tavasszal ültetett rozé fokhagymából, július-augusztusban szüretelik. Szárítás után füstölik a helybéli lápokból vágott tőzegen. A téglából épített füstölőt rövidre vágott szalmával vagy válogatott fűrészporral takarják be, és a tőzeget tíz napig izzítják a fellógatott füzérek alatt. A tüzet nyolcóránként újraélesztik. Az így tartósított, barnára színeződött, füstös aromájú fokhagyma egész évben eláll.

Augusztusban, a fokhagyma ünnepén Arleux-ben fokhagymakirálynőt választanak (L' élection de la Reine de l'Ail), és minden látogató igyekszik megkóstolni a híres fokhagymaleveseket:

Fokhagymaleves "Soupe á l'ail á la mode d'Arleux":

Az aioli szósz a Marseille-i konyha fokhagymás majonéze.

Elnevezések, félreérthetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak nem egyértelmű kifejezések, ami a fokhagymát és annak mennyiségi jelzőit illetik. Habár Magyarországon gerezdnek nevezik a hagyma félhold alakú részeit, ugyanezt Erdélyben cikknek nevezik. Ugyanakkor a Magyarországon használatos füzért, ami a sorban felfont hagymafejeket jelenti, Erdélyben, gerezdnek nevezik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fokhagyma témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]