Fokhagyma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fokhagyma
Allium sativum, azaz fokhagyma
Allium sativum, azaz fokhagyma
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Hagymaformák (Allioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Allieae
Nemzetség: Hagyma (Allium)
Faj: A. sativum
Tudományos név
Allium sativum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fokhagyma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fokhagyma témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fokhagyma témájú kategóriát.

Fokhagymafüzér

A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Gyógy- és fűszernövény, melynek hagymája fogyasztható; felvágva erőteljes aromát (egyesek szerint illatot, mások szerint szagot) bocsát ki. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.

Termesztésben gyakori változatai:

  • A. sativum cv. ophioscorodon (kemény szárú fokhagyma), ide tartozik az évelő fokhagyma vagy rocambol is
  • A. sativum cv. sativum (puha szárú fokhagyma).[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerezdjeiről szaporítják; ősszel vagy tavasszal 20 × 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.

Tárolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen után szárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás) felfüggesztve tárolják.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit, az alliint és az abból kialakuló allicint. Kínai kutatók által in vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejtellenes tulajdonsággal is bír. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer-erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.

A modern orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomáscsökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterinszint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal növények

Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt pirítós vagy lángos ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (például fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.

Francia különlegességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fokhagyma a francia konyha kiemelten fontos fűszere. Ezt nemcsak termesztett, illetve feldolgozott változatainak számán láthatjuk, de a tájjellegű szertartásokból és a sajátos, francia fokhagymaételekből is.

Észak-francia specialitás a tőzeggel füstölt fokhagyma,, az "Ail fumé d'Arleux". Ezt tavasszal ültetett rozé fokhagymából készítik, melynek szüretelése július-augusztusban történik. Szárítás után füstölik a helybéli lápokból vágott tőzegen. A téglából épített füstölőt rövidre vágott szalmával vagy válogatott fűrészporral takarják be, és a tőzeget tíz napig izzítják a fellógatott füzérek alatt. A tüzet nyolcóránként újraélesztik. Az így tartósított, barnára színeződött, füstös aromájú fokhagyma egész évben eláll.

Augusztusban, a fokhagyma ünnepén Arleux-ben fokhagymakirálynőt választanak (L' élection de la Reine de l'Ail), és minden látogató igyekszik megkóstolni a híres fokhagymaleveseket:

Fokhagymaleves "Soupe á l'ail á la mode d'Arleux":

Az aioli szósz a marseille-i konyha fokhagymás majonéze.

Elnevezések, félreérthetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak nem egyértelmű kifejezések, ami a fokhagymát és annak mennyiségi jelzőit illetik. Habár Magyarországon gerezdnek nevezik a hagyma félhold alakú részeit, ugyanezt Erdélyben cikknek nevezik. Ugyanakkor a Magyarországon használatos füzért, ami a sorban felfont hagymafejeket jelenti, Erdélyben, gerezdnek nevezik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]