Vitaminok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A gyümölcsök a vitaminok természetes forrásai az emberi szervezet számára

A vitamin olyan szerves vegyület, amely kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlen egy élőlény számára, viszont kellő mennyiségben az előállítására nem mindig képes, ezért tápanyag formájában kénytelen hozzájutni. A vitaminokat nem kémiai szerkezetük, hanem biokémiai aktivitásuk alapján osztályozzák, ezért egy bizonyos vitaminnak akár több, azonos hatású vegyületet is tekinthetünk, amire jó példa az A-vitamin hat vitamerje. Van olyan vitamin, amit bizonyos feltételek mellett képes a szervezet előállítani, példa erre ember esetében a D-vitamin és a napsütés kapcsolata. Van olyan anyag, amely az egyik élőlény számára vitamin, a másiknak pedig nem. Erre példa a C-vitamin, amelyet a legtöbb állat szervezete képes előállítani. Az esszenciális aminosavak, és az esszenciális zsírsavak nem számítanak vitaminnak, mert nagy mennyiségben van szükség rájuk. Mára tizenháromra csökkent a tudomány által elismert vitaminok száma.

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nem csak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

A vitaminok két fő csoportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:

  1. Zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
  2. Vízben oldódó vitaminok

A két csoport tagjai között aligha van vegyi rokonság, de a vízben oldódó B- és C-vitaminok között sem találunk ilyet. A szervezet számára azonban mindkettő szükséges, a szervezet védekező mechanizmusát erősítik. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő betegségekből következtethetünk.

Kísérletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.

Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak.

A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 °C-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (például: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B7-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.

Zsírban oldódó vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karotinoid származék retinol

Retinol. (régi nevén: axeroftol) A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. Mivel a karotinok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin.

Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén.

A túlzott A–vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz.

Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában farkasvakságot okoz, amely szürkületben, vagy gyenge világítás esetén bekövetkező látászavar. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szemideghártya (retina) fényérzékeny anyagának, a látóbíbornak a felépítésében. Nevét is innen kapta. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet.

A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg (más források szerint csupán 900 µg), terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.

A-vitamint a máj, vese, szív, tojássárgája, tengeri halak, spenót tartalmaz.

A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, sötétzöld leveles zöldségekben, pirospaprikában találunk.

Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • sajtos, túrós sütemények: 5-50 μg
  • vaj, margarinféleségek: 250-650 μg
  • húsok, húsipari termékek: 0,3-70 μg
  • májak, májkészítmények: 1500-1600 μg
  • szív, vese és készítmények: 5-500 μg
  • halak: 10-60 μg
  • tej: 30-100 μg
  • tojás: 350-600 μg

Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg
  • száraztésztákban: 0-0,04 mg
  • sajtos, túrós sütemények: 0 mg
  • zöldség, gyümölcs: 0,1–12 mg (felső érték a sárgarépa)
  • vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg
  • húsok, húsipari termékek: nem jellemző
  • halak: 0,5–2 mg
  • tej: 0,005-0,1 mg
  • tojás: 0,5-1,2 mg

D-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1,25-Dihidroxikolekalciferol

A kalciferol gyűjtőnév. Több azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző anyagot jelölnek vele. Először a csukamájolajról állapították meg, hogy gyógyítja az angolkórt, majd a napfénnyel besugárzott táplálékról is megállapították ugyanezt. Az utóbbiból kristály formájában előállított anyagot D1-vitaminnak nevezték el, amely kalciferolt és lumiszterint tartalmaz. Az erősebb hatású kalciferol a D2-vitamin nevet kapta. A további kutatások még egy anyagot fedeztek fel, a 7-dehidrokoleszterint, amely a bőrben ultraibolya sugárzás hatására, D3-vitaminná alakul. Az állati eredetű élelmiszerek D3- és D2-vitamint, a növényi eredetűek D2-vitamint tartalmaznak.

A D-vitamin-hatású vegyületek szteroidszármazékok. Táplálkozás-élettani szempontból a D2- (ergokalciferol) és a D3- (kolekalciferol) vitamin jelentős. Biológiai hatásukat tekintve aktívabb a D3-vitamin, amely a bőrben az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik, előanyagából, a 7-dehidrokoleszterinből. Ez előbb a májban, majd a vesében alakul tovább, az aktív 1,25-dihidroxi-D-vitaminná (kalcitriollá).

A D-vitamin elősegíti a kalcium és foszfor felszívódását a bélcsatornából, és közvetlenül befolyásolja a csontképződést.

A szervezetbe kerülő egyes idegen anyagok (ólom, kadmium), valamint egyes gyógyszerek növelik a vitaminszükségletet. A legbőségesebb kalciferol-források a halmájolajok, máj, virágpor, méz, méhpempő, tojás, tej és tejtermékek, de egyes élelmiszereket (például gyermektápszereket, tejtermékeket, margarinokat) is D-vitaminnal dúsítanak.

Hiánya gyermekekben angolkórt, felnőttekben csontlágyulást okozhat, de az általános tüneteken túl a vesekőképződés veszélye is fennáll. A szervezetben jelenlévő D-vitamin alacsony szintje pedig kedvezőtlenül befolyásol(hat)ja több betegség lefolyását, pl.: reumás ízületi gyulladás, cukorbetegség, sclerosis multiplex, emlőrák és vastagbéldaganat.[1]

Újabban vizsgálatok sugallják, hogy az elégtelen D-vitamin szint a bőr daganatos betegségei kialakulásának vagy kiújulásának kialakulását növelheti (egyes vizsgálatok szerint akár 60%-kal is).[2]

Hipervitaminózisa azt eredményezi, hogy megemelkedik a vér kalcium-szintje, túl sok épül be a csontokba, az érfalakba; növeli az érelmeszesedés kockázatát, növekedési zavarokat okozhat.

A D-vitamin (kalciferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: nem jellemző

[forrás?]

  • száraztésztákban: 0-0,4 μg
  • zöldség, gyümölcs: nem jellemző
  • vaj, margarinféleségek: 0,5-7,5 μg
  • húsok, húsipari termékek: 1-4 μg
  • halak: 0,5-10 μg
  • tej: 0,05-0,3 μg
  • tojás: 1 μg

A legjobban a bőrben képződik, ha azt elegendő napfény éri. Napfény hiányában (például télen) D-vitamin forrásaink a halmájolajok, a máj, a tojás, a tej és a tejtermékek, margarinok.

E-vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolc féle E-vitamin izomer kémiai szerkezete.
Tokoferol


Tokoferolok: Számos E-vitamin hatású vegyület ismert, így az alfa-, béta-, gamma-, és delta-tokoferol, valamint a szintetikus úton előállított észter-származékok, például tokeferol-acetát.

Legjobb E-vitamin forrásaink a növényi olajok, tehát a napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva-, kukoricaolaj, a búzacsíra és az egyéb gabonacsírák, a zöld növények, a hús, a máj és a tojás.

Az emberben a tokoferol hatása kevéssé ismert, hiánya nem okoz jellemző tüneteket. A tokoferolok könnyen oxidálódnak, miközben antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák a többszörösen telítetlen zsírsavak oxidációját. Biológiailag a D-alfa-tokoferol a leghatásosabb. Antisterilitás-vitaminnak is nevezik, gyulladásgátló hatása is ismert. Újabb kutatások szerint rákmegelőző ill. -gyógyító hatása is van. A vegyes táplálék E-vitamin tartalma nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyiségétől és minőségétől (állati zsír, vagy növényi olaj). A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend mellett nagyobb az E-vitamin-bevitel, pl. 1 g többszörösen telítetlen zsírsav 0,5-0,8 mg-mal növeli azt.

Újabb kutatási eredmények alapján jelentős különbség van az alfa- és a gamma-tokoferol között. Az önmagában szedett alfa-tokoferol kiüríti a szervezetből a gamma-tokoferolt és gátolja a K vitamin hatását. A gamma-tokoferol szedésének fontosságát viszont rengeteg vizsgálat igazolja, különösen, ha az alfa-tokoferol szintje magas. A gamma-tokoferolnak valóban van rákellenes és gyulladáscsökkentő hatása, míg az alfa-tokoferolnak igazából nincs. A mesterséges E-vitamin többnyire alfa-tokoferol. (Ellenőrizni kell a vitaminkészítmény apró betűs hatóanyag táblázatát!) (Forrás: Szendi Gábor; Az E vitamin fontosságáról)

Embernél nem fordulnak elő hiánytünetek, mert a normális vegyes étrend tartalmazza, illetve az egészséges szervezet ezekből képes előállítani a neki szükséges mennyiséget

Hiánya vérszegénységet, meddőséget, izomsorvadást okoz. Túladagolása nem ismert; bár zsírban oldódó vitamin, hipervitaminózist mégsem okoz akár napi 1,2 g bevitele sem.

Ajánlott napi adag: 10–15 mg, de terhesség, nehéz fizikai munka vagy aktív sport során az igény akár 100 mg is lehet. Az átlagos mennyiséget fedezi például 20 g zabpehely, vagy egy marék olajosmag.

Érdekesség: A szervetlen vas (vas II-szulfát) fogyasztásakor tönkremegy az E-vitamin, ezért ha lehet csak a szerves formát (vas II glukonát, citrát) szedjük!

E-vitaminban gazdagok a növényi olajok, zöldnövények, virágpor, méhpempő, méz, gabonamagvak, de főleg a csíráztatott magvakból nyert olajok.

Az E-vitamin (tokoferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben: [forrás?]

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0,1–12 mg
  • száraztésztákban: 0-0,6 mg
  • sajtos, túrós sütemények: 0,05–1 mg
  • diós, mákos sütemények: 0,3–3 mg
  • zöldség, gyümölcs: 0–3 mg
  • vaj, margarinféleségek, szalonna, növényi olaj: 0,5–84 mg
  • húsok, húsipari termékek: 0,5-2,5 mg
  • halak: 0,2-3,5 mg
  • tej: 0,1-1,6 mg
  • túrók, sajtok: 0–1 mg
  • tojás: 0,5-1,5 mg

F-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esszenciális zsírsavakat régen a vitaminok közé sorolták. Az emberi szervezet azonban nagy mennyiségben igényli ezeket az anyagokat, ami ellentmond a vitamin jelenleg érvényes definíciójának, ezért ez a vegyületcsoport már nem tartozik a vitaminok közé.

K-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

K1-vitamin = fillokinon.
 K2-vitamin = menakinon-n.
 K3-vitamin = menadion

A természetben két változata fordul elő: fillokinon (K1), amit a zöld növények, valamint a menakinon homológok (K2), amelyeket baktériumok szintetizálnak. A természetes K-vitaminok csak zsírban, a mesterségesen előállított származékok vízben is oldódhatnak. További változatai szintetikusan előállított vitaminhatású vegyületek, amelyek tulajdonképpen vitamin prekurzorok.[3] Ilyen a menadion (K3), menadiol (K4) és 2-metil-4-amino-1-hidroxinaftalin (K5). Az ember K-vitamin szükségletét a táplálék K1-vitaminja és a bélbaktériumok által előállított K2-vitamin kb. fele-fele arányban fedezi. Normális bélflóra és vegyes táplálkozás esetén a szervezet K-vitamin ellátottsága megfelelő. A K-vitamin 10-70%-a szívódik fel.

Felnőttekben a hosszantartó antibiotikus kezelés és a csökkent K-vitamin bevitel hiánytüneteket okozhat. Gyermekeknél és koraszülöttekben a bélbaktériumok csekély száma miatt előfordulhat K-vitamin hiányon alapuló vérzékenység.

Ajánlott napi adag: 50-65 µg. Ez a mennyiség megtalálható például 100 g savanyú káposztában, 250 g baromfimájban vagy 100 g spenótban.

K-vitaminforrások: brokkoli, fejes saláta, káposzta, paraj, tejtermékek, méz, virágpor, méhpempő, és máj.

Vízben oldódó vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B-komplex[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B-komplexnek nevezzük a teljes B-vitamincsoportot, amelybe az összes B-vitaminmódosulat beletartozik.

B1-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiamin

Tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.

A B1-vitamin hiánya okozza – főleg a keleti országokban – a beriberi nevű betegséget. Felfedezése és gyógyítása Christiaan Eijkmann malájföldi holland katonaorvos nevéhez fűződik.

A felfedezés története: Eijkmann idejében ezt a betegséget fertőző eredetűnek gondolták, mert a gyarmatokon tömegesen jelentkezett. A tünetek előterében a perifériás idegek gyulladása áll, amely izomsorvadáshoz, és bénuláshoz vezet. Eijkmann felfigyelt arra, hogy a fogház udvarán tartott tyúkok, amelyek a fogház lakóihoz hasonló tüneteket mutattak, egyik napról a másikra meggyógyultak. Az ok után kutatva kiderítette, hogy a tyúkok táplálkozását megváltoztatták. Addig a foglyok által is fogyasztott hántolt rizst ették, gyógyulásukat az idézte elő, hogy takarékossági okokból az olcsóbb hántolatlan rizst kapták. Eijkmann kísérletet végzett feltevése igazolására, és bebizonyította, hogy a rizs héjában levő anyag hiánya a felelős a beriberi kialakulásáért. Ezt az anyagot ellenméregnek gondolta. Eijkmann 30 évvel később Nobel-díjat kapott, amikor Funk felfedezése nyomán a vitamin fogalmát megismerte a világ.

Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barnakenyér, a hüvelyesek, az élesztő.

Az B1-vitamin (tiamin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg
  • zöldség, gyümölcs: 15-300 μg
  • dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)
  • vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg
  • húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg
  • halak: 20-100 μg
  • tej: 50-180 μg
  • tojás: 50-150 μg

B2-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riboflavin

Riboflavin. Az enzimek a piroszőlősav, zsírsavak és az aminosavak oxidatív lebontását végzik, fontos szerepet töltenek be a szöveti légzésben és méregtelenítésben. A szervezetünkben a tápanyagmolekulák végoxidációjában játszik szerepet, a lehasadó hidrogénatomokat felvevő és továbbvivő enzimek alkotó része. Az ember bélflórája is termel riboflavint, ezért hiánytünetek ritkán fordulnak elő. Hosszantartó, széles spektrumú antibiotikum-kezelés azonban elpusztítja a bélflórát, így riboflavin-hiányt idézhet elő. Hiánya az embernél bőrelváltozásokat, szemlencse-elváltozásokat, szemviszketést, szemégést, szemvörösödést, emésztési zavarokat és kirepedt ajkakat okoz. Közrejátszhat az ízületi gyulladás kialakulásában is. Életkortól függetlenül 0,15 mg/1000 kJ riboflavin bevitel ajánlott, idős korban nem lehet kevesebb, mint 1,2 mg/nap.

Főbb riboflavinforrások: tej és tejtermékek, máj, vese, tojás, hüvelyesek.

B3-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nikotinsav, niacin, PP-(Pellegra Preventív) faktor. A niacin a szöveti redoxi-folyamatokban résztvevő koenzimek alkotórésze. Az elfogyasztott táplálék minden 1 MJ energiájára 1,6 mg niacinekvivalens-bevitel ajánlott (felnőtteknek kb. 16 mg/nap). A szükségletek megállapításánál figyelembe kell venni a triptofánból történő képzést: 60 mg triptofánból 1 mg nikotinamid képződik, az átalakulás piridoxint, tiamint, riboflavint igényel. Ezért a niacin-szükségletet – a triptofánból történő átalakulást figyelembe véve – niacinekvivalensben szokták megadni: 1 mg niacinekvivalens = 1 mg nikotinsav = 60 mg triptofán. Megjegyzendő, hogy a legtöbb esetben a vitaminkészítményekben a niacin helyett niacin-amidot találunk, amely egyes vélemények szerint a szervezet számára nem kellően helyettesíti a vitamint. A niacin-amidot azért fejlesztették ki, hogy kiküszöböljék az allergén reakciónak hitt bőrvörösödést, amit a niacin okoz, de a niacinamid nem. Lásd a bővebb niacin cikket.

Hiányában bélrendszeri zavarok, fáradékonyság, depresszió, étvágytalanság, fejfájás alakulhat ki.

Niacinban gazdag a hús, máj, vese, zöldségfélék és a barnakenyér. Triptofán-forrás a hús és a növényi fehérjék, kivéve a kukoricát.

B4-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adenint ma már nem tekintik vitaminnak.

B5-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pantoténsav

Pantoténsav. A β-alanin 1,3-dihidroxi-2,2-dimetilvajsavval acilezett származéka, az intermedier anyagcserében kulcsfontosságú koenzim A alkotórésze. Szerepe van az energiahordozó szénhidrátok lebontásában, zsírsavak szintézisében és bontásában, a különböző szterolok, szteroid-hormonok, porfirinek szintézisében. Emberben valódi hiánytünetek vegyes táplálkozás mellett nem lépnek fel, bár a pantoténsav-szükséglet nem tisztázott kellőképpen. A fizikai erőkifejtés és a stresszhelyzetek növelik a szükségletet. Feltehetően a bélbaktériumok termelte pantoténsav is hasznosul a szervezetünkben. Az anyatejben kb. 2 mg/l pantoténsav van.

B6-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B6

Piridoxin. A piridoxin-koenzimek részt vesznek az aminosav anyagcserében, a zsírok lebontásában, bevitelük a fehérje-bevitellel arányos kell, hogy legyen, miután a legfőbb feladata az aminosavak átalakítása: 1 g fehérje mellé 0,015-0,02 mg B6-vitamint rendelnek. A piridoxinnál felszívódási veszteséggel nem kell számolni. Ajánlott napi bevitel felnőtteknek: 1,5 mg.

Hiánya ún. pellegrás nyelv- és bőrtüneteket, a perifériás idegek gyulladását, vérszegénységgel és idegrendszeri zavarokkal járó epilepsziás görcsöket okozhat, de az úgynevezett „fekete nyelv” kialakulásában is szerepet játszik. További hiánytünetek lehetnek: az ajkak nyálkahártyájának berepedezése, fokozott faggyúmirigy-működés, idegesség, álmatlanság, izomgyengeség, hajhullás, végtaggörcs. B6-vitamin adását javasolják migrénes fejfájás esetén, a terhesség alatt, de a röntgen-besugárzás és a narkózis után bekövetkező hányások csillapítására is.

Bőséges forrás a máj, hal, hús, tejtermékek, hüvelyesek, gabonafélék, spenót, banán, élesztő, kisebb mértékben a tej és a tojás.

Tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.

B7-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biotin

Biotin, H-vitamin, Koenzim-R.[4] Kéntartalmú vitamin.

Neve a német Haut szóból származik (jelentése bőr), mivel hiánya bőrbetegséget, bőrhámlást okoz. Számos karboxiláló enzim koenzimje, amelyeknek reguláló szerepük van a szénhidrát- és lipid-anyagcserében. A biotin jelenlegi ismereteink szerint a DNS replikációban és a transzkripcióban is részt vesz.

Az ajánlott napi bevitel felnőttek számára (RDA): 150 µg.[4] A biotinszükséglet és a javasolt bevitel megállapítását nehezíti, hogy az ember bélflórája is termeli.

Felszívódását segíti a B-vitamin-csoport többi tagja, a magnézium és a mangán. Felszívódási vesztesége 50% körül van. A biotin szabad és kötött formában is jelen lehet az élelmiszerekben. Jó biotinforrás a máj, a vese, a tojássárgája, és néhány zöldség, továbbá az olajos magvak közül elsősorban a pörkölt földimogyoró.[4] A búza is tartalmaz biotint, de kötött formában, ami felszívódásra nem alkalmas. A hús, a gyümölcsök biotinban szegények.

Hiányakor túlzott kimerültség, álmosság, izomfájdalmak, hajhullás, depresszió, és szürkés bőrszín jelentkezhet.

A biciklusos vegyületek csoportjába tartozik, telített imidazol és telített tiofén kondenzációjával vezethető le. A gyűrűkapcsolat cisz-konfigurációjú. Jobbra forgató, otikailag aktív molekula.

A biotin a tojásfehérje egyik fontos összetevője. A nyers tojásfehérje avidin glikoproteinje meggátolja a felszívódást, hiánytüneteket hozhat létre.

Vízoldékony, nem hőérzékeny vitamin. Szabad és kötött formában lehet jelen ételeinkben. Az avidin ellenáll a fehérjebontó enzimeknek, csak a denaturálás (így főzés) után emésztjük meg.

B8-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adenozin-monofoszfátot ma már nem tekintik vitaminnak.

B9-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folsav, M-vitamin. Nagyon fontos szerepe van a szervezetben, különösen a várandós édesanyáknál, mert a terhesség korai szakaszában a fejlődő embrió gerincét, a velőcsövet lezáró folyamat csak folsav jelenlétében megy végbe hibátlanul. Ezért várandós édesanyáknak mindenképpen ajánlott a folsav pótlása.

Szerepe van még a fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék képzésében, az aminosavak, és nukleinsavak anyagcseréjében, de hozzájárul a gyomor-bélrendszer, és a szájnyálkahártya épségéhez is.

Szükséglet

Érdekesség, hogy a mesterséges készítményekből felszívódása jobb, mint a természetes forrásokból. A szervezet jó folsav-ellátottsága mellett elfedheti a B12-vitamin hiányában kialakuló tüneteket. Ez vegetáriánus, különösen vegán táplálkozás esetén lehet veszélyes.

Legjobb folsavforrásaink a máj, a leveles zöldségek (különösen a paraj), a gyümölcsök, és az élesztő. A túl nagy folsavbevitel csökkentheti a cink hasznosulását.

Napi 0,15 mg szükséges.

B10-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4-amino-benzoesavat (más néven p-amino-benzoesavat, korábban Bx-vitaminnak is nevezték) ma már nem tekintik vitaminnak.

B12-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tetrapirrol gyűrű, amelyben kobalt található. Ha a kobaltot magnézium helyettesíti, akkor klorofillról, ha vas, akkor hem alegységről beszélünk

Kobalaminok, a gyomor és a vékonybél nyálkahártyája által kiválasztott glikoproteinhez (intrinsic faktor) kapcsolódva szívódnak fel. Az esetek többségében vitaminhiány akkor lép fel, ha nem képződik a kobalaminokat szállító intrinsic-faktor, így a táplálékban jelen lévő vitamin nem tud bejutni a szervezetbe. A kobalaminok koenzim formájában kapcsolódnak be a fehérjék, a szénhidrátok és más nitrogéntartalmú anyagok anyagcseréjébe. A kobalaminnak nevezett anyag 4,5%-ban tartalmaz kobaltot, innen származik a neve.

A kobalaminok felszívódási vesztesége elérheti a 75%-ot is. B12-vitamint a növények nem tartalmaznak, a szükségletet csak állati eredetű élelmiszerekkel lehet fedezni. Normális körülmények között a tápláléknak nem kell kobalamint tartalmaznia, mert a bélben naponta 20-szor annyi keletkezik, mint amennyi a táplálékkal kerül a szervezetbe. Innen rendkívül nehezen szívódik fel, a felszívódása csak belső faktor jelenlétében megy végbe, és a bélben képződő mennyiség tizede szívódik csak fel, a többi kiürül a szervezetből. Az ember évi szükséglete kb. 1 mg-ra tehető. Vészes vérszegénységben szenvedő betegnek havonta kb. 100 mg-ot kell kapnia.

A B12-vitamin részt vesz a nukleinsavak felépítésében, befolyásolja a szervezet fehérjeszintézisét, elősegíti az aminosavak fehérjékbe való beépülését és fokozza ezek hasznosítását, de az egész szervezetet érintő hatása van. Az orvosi gyakorlatban a vészes vérszegénység, általános testi leromlás, kimerültség, ideggyulladás, hosszabb betegség utáni lábadozás esetén használják. Az egész szervezetre kiterjedő erősítő, roboráló hatása van.

B13-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orotsav (antioxidáns). Ma már nem tekintik vitaminnak. Hatásai: megvéd bizonyos májműködési zavaroktól és a korai öregedéstől, elősegíti a szklerózis multiplex kezelését. A felnőttek ajánlott adagja 0,003 mg. Hiánytünet egyelőre nem ismert. Megtalálható a gyökérzöldségekben és a tejsavóban.

B15-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pangámsavat ma már nem tekintik vitaminnak.

B16-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az N,N-dimetilglicint ma már nem tekintik vitaminnak.

B17-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amigdalint ma már nem tekintik vitaminnak.

Bx-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4-amino-benzoesavat (más néven p-amino-benzoesavat, korábban B10-vitaminnak is nevezték) ma már nem tekintik vitaminnak.

C-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aszkorbinsav

Aszkorbinsav. Vízben jól oldódó, erősen redukáló vegyület. Képlete: C6H8O6. Teljesen eloxidált formájában elveszti vitaminhatását. Az aszkorbinsav a sejtek biokémiai folyamataiban mint hidrogén-donor vesz részt, ez adja meg elsőrendű biológiai jelentőségét. 85%-a szívódik fel. Elősegíti a vas felszívódását a bélrendszerből. Az aszkorbinsavat számos állatfaj szintetizálja, ugyanakkor az ember nem képes erre.

A környezeti stresszhatások, a dohányzás, egyes gyógyszerek, (például orális fogamzásgátlók), lázas állapot, műtéti beavatkozások növelik a szükséges adag mértékét. A C-vitaminnal jól ellátott anya tejének aszkorbinsav-tartalma 30…55 mg/l.

Szent-Györgyi Albert biokémikus az 1930-as években izolálta a C-vitamint, amelyet eredetileg hexuronsavnak nevezett el. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el.

A hivatalos álláspont szerint egészséges ember napi C-vitamin szükségletét a helyesen összeállított és jó konyhatechnikával elkészített ételekkel még a tél végi és tavaszi hónapokban is fedezni lehet.

Aszkorbinsavban gazdag zöldség- és főzelékfélék: a zöldpaprika, paradicsom, burgonya, fejes saláta, és a káposztafélék (káposzta, brokkoli, kelbimbó, karfiol), friss gyümölcsök (elsősorban áfonya, som, szeder, ribizli, hecsedli vagyis a csipkebogyó, narancs, citrom, grapefruit), télen ezek, vagy az ezekből úgynevezett „hideg” eljárással készült teák, szörpök, gyümölcsborok fogyasztását kell szorgalmazni. A zöldségféléket lehetőleg nyersen, salátának elkészítve, vagy pároltan célszerű fogyasztani. A hosszú áztatás, főzés, párolás, fagyasztás, kiolvasztás vagy a főzővíz kiöntése jelentős aszkorbinsav-veszteséget okoz, de kerülni kell a fémedények (ezüst, réz, alumínium, vas; kivétel az arany) használatát és az ételek ismételt felmelegítését is.

Az C-vitamin (aszkorbinsav formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 0–1 mg
  • zöldség, gyümölcs: 5–400 mg
  • vaj, margarinféleségek, zsír, olaj, szalonna: 0 mg
  • húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 0–30 mg
  • halak: 0 mg
  • tej: 0–5 mg
  • tojás: 0 mg

A napi szükséglet minimuma 45–80 mg/nap körül van.[5] Ajánlott mennyisége hivatalosan 60–90 mg, de erről viták a mai napig folynak. Több orvos szerint is érdemes túllépni az ajánlott bevitelt, akár 750 mg-ig, azonban efölött megnő a vesekő vagy a magas húgysavszint kialakulásának kockázata. Bár gyakran javallott (részben Linnus Pauling munkáinak eredményeként) megfázás esetén nagyobb adagok bevétele és anekdoták igen gyors gyógyulásról számolnak be, a megbízható kutatások[6] azt mutatják, hogy a megemelt dózisok hatása teljesen bizonytalan, és gyakran nincs több hatásuk, mint a placebónak.

Egyes vélemények szerint a túladagolás (bár a felesleg a vizelettel távozik) elsavanyítja a vizeletet, illetve megnövelheti a húgykő, pl. a vesekő kialakulásának esélyét és hasmenést is okozhat. A fölösleges C-vitamin oxálsav formájában ürül ki a szervezetből, ami alkotóeleme az egyik fajta húgykőnek.[5]

Nagy mennyiségű adagja a B12-vitamin felszívódását megnehezíti.

H-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már nem használatos név, kiderült hogy azonos a B7-vitaminnal.

P-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flavonoidok. Egyes vérzékenységgel járó, a skorbuthoz hasonló betegségek tiszta C-vitaminnal nem gyógyíthatók, de citromlé vagy paprikakivonat adására javulnak. A P-vitamint a paprikából sikerült kivonni. Ez az anyag csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét (permeabilitását), innen az elnevezése is. A P-vitamin segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól, ezenkívül erősíti a hajszálereket. A C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő. Legbővebben a citrusfélék, a csipkebogyó, az áfonya, a brokkoli, a paradicsom, valamint más gyümölcsök és zöldségek tartalmazzák – elsősorban a gyümölcs húsa gazdag ebben a vitaminban.

Emberben kifejezetten P-vitamin-hiánybetegség vagy túladagolás nem ismert, de feltételezhető, hogy hiányában a C-vitamin felszívódása és felhasználása zavart szenvedhet, éppen ezért tüneteik átfedhetik egymást. A vízben oldódó vitaminok esetében nem fordul elő túladagolás, mert a vízben oldódó vitaminokat nem tudja tárolni a szervezet.

Részleges vitaminhiány, hipovitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vitaminhiány, avitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vitaminról alkotott fogalmunk, az utóbbi évtizedek kutatásainak eredményeivel, tovább módosul. Kiderült egyes vitamin jellegű anyagokról, bár ennek ellenkezőjét gondolhatnánk, hogy más állatfajok számára egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Az emberben a B12- és K-vitamin vitaminhiányos állapotát hiányos étrenddel nem lehet létrehozni, mert a normális bélbaktérium-flóra ezeket képes előállítani. Ha azonban a szervezetben (pl. a tápcsatorna egy részének műtéti eltávolítása miatt) felszívódási zavarok lépnek fel, vagy antibiotikumos kezelés következtében elpusztul a bél baktériumflórája, kialakulhat a hiánybetegség.

Néhány hiánybetegség:

  • Zsibbadás (B12-vitamin hiánya)
  • Farkasvakság (A-vitamin hiánya)
  • Beri-beri (B1-vitamin hiánya)
  • Vészes vérszegénység (B12-vitamin hiánya)
  • Skorbut (C-vitamin hiánya)
  • Angolkór (D-vitamin hiánya)
  • Véralvadási zavar (K-vitamin hiánya)
  • Pellagra (niacin, azaz a B3-vitamin hiánya)

A C-vitamin hiánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esetében fellépő betegség a skorbut. Jellemzője a kiszáradt bőr, emésztési zavarok, fogínysorvadás (fogínyvérzés), következtében meglazult fogak.

Hosszabb időn, (éveken, évtizedeken) keresztül fennálló C-vitamin-hiány esetén rendkívüli mértékben megemelkednek a szív- és érrendszeri kockázatok vagy a rák kialakulásának veszélyei. Például az érelmeszesedés és a szívroham kialakulásának egyik közvetlenül visszavezethető oka lehet ennek a vitaminnak a hiánya.

Vitaminok túladagolása, hipervitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Léteznek dokumentációk arra, hogy egyes vitaminok nagy mennyiségű szedésének mellékhatásai vannak. Minél magasabb a túladagolás mértéke, annál erősebbek a mellékhatások.

Kizárólag természetes élelmiszer-fogyasztással általában nem érhető el a túladagolás.

A vitaminok túladagolása csak ritkán okoz maradandó megbetegedést. Gyakran a vitaminkészítmények adalékanyagai okozzák a mellékhatásokat – néhány esetben maradandót is.

A tolerált mennyiség személyfüggő, korreláció mutatkozik a kor, nem, egészségi terheltség és a vitaminszükséglet között.

Amerikában 2004-ben 62 562 esetet regisztráltak; a 80%-a 6 éven aluli gyermekeknél történt, 53 súlyos megbetegedés volt, de 3 halálozás is bekövetkezett. (vö. ismeretlen mérgezéssel csupán 19 250 főt kezeltek) [forrás?]

Mindez vezetett oda, hogy megállapították a „tolerable upper intake level”t (UL), azt az adagot, amelyet a lakosság még a mellékhatások jelentkezése nélkül elfogyaszthat egy nap.

Megavitamin-terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az alternatív gyógymód a vitaminokat és ásványi anyagokat nem úgy tekinti, mint olyan anyagokat, melyekből egy minimális mennyiségre szükség van a szervezet rendellenes működésének elkerülésére, hanem úgy tekinti őket, mint a szervezet optimális működéséhez nagy mennyiségben szükséges anyagokat, melyekhez természetes forrásokból a civilizációs körülmények között nem lehet elegendő mennyiségben hozzájutni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tízszeresére emelik a D-vitamin-ajánlást a magyar orvosok http://www.origo.hu/egeszseg/20120223-tizszer-tobb-dvitamint-javasol-az-uj-magyar-ajanlas.html
  2. Szendi Gábor - A D vitamin és a rák. http://www.tenyek-tevhitek.hu/d-vitamin-es-a-rak.htm
  3. Vitamin K. umm.edu, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
  4. ^ a b c Amanda Ursel: Vitaminok és ásványi anyagok kézikönyve, Budapest, Mérték Kiadó, 2004 ISBN 963-9519-57-X
  5. ^ a b Dr. Csapó János előadása a 2006-os székesfehérvári Országos Szkeptikus Konferencián
  6. Hemilä H, Chalker E, Treacy B, Douglas B. Vitamin C for preventing and treating the common cold. Cochrane Database of Systematic Reviews 2007, Issue 3. Art. No.: CD000980. DOI: 10.1002/14651858.CD000980.pub3. Hozzáférhető: http://mrw.interscience.wiley.com/cochrane/clsysrev/articles/CD000980/frame.html

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitaminok témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]