Vitaminok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A friss gyümölcsök a vitaminok természetes forrásai az emberi szervezet számára

A vitamin olyan szerves vegyület, amely kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, viszont kellő mennyiségben az előállítására nem mindig képes, ezért tápanyag formájában kénytelen hozzájutni.

A vitaminokat nem kémiai szerkezetük, hanem biokémiai aktivitásuk alapján osztályozzák, ezért egy bizonyos vitaminnak akár több, azonos hatású vegyületet is tekinthetünk, amire jó példa az A-vitamin hat vitamerje. Van olyan vitamin, amit bizonyos feltételek mellett képes a szervezet előállítani, példa erre ember esetében a D-vitamin és a napsütés kapcsolata. Van olyan anyag, amely az egyik élőlény számára vitamin, a másiknak pedig nem. Erre példa a C-vitamin, amelyet a legtöbb állat szervezete képes előállítani, de az ember nem. Az esszenciális aminosavak, és az esszenciális zsírsavak nem számítanak vitaminnak, mert nagy mennyiségben van szükség rájuk. Mára tizenháromra csökkent a tudomány által elismert vitaminok száma.

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nem csak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vízben oldódó vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

A vitaminok két fő csoportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:

  1. Zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
  2. Vízben oldódó vitaminok

A két csoport tagjai között aligha van vegyi rokonság, de a vízben oldódó B- és C-vitaminok között sem találunk ilyet. A szervezet számára azonban mindkettő szükséges, a szervezet védekező mechanizmusát erősítik. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő betegségekből következtethetünk.

Kísérletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.

Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak.

A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 °C-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (például: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B7-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.

Zsírban oldódó vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsírban oldódó vitaminokat a szervezet tárolni tudja, főleg a zsírszövetekben és a májban, ezért normál, egészséges étkezés mellett (pl. teljes kiőrlésű gabona, friss gyümölcsök, zöldségek) nem feltétlenül szükséges a napi pótlásuk. Ilyen vitamintabletta rendszeres szedése esetén elvileg fennáll a túladagolás veszélye. Ugyanakkor ezek a vitaminok (konkrétan: A-, D-, E-, K-vitamin) vízben nem oldódnak.

A-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karotinoid származék retinol

Az A-vitamin egy általános kifejezés, ami a retinol biológiai aktivitására vonatkozik (régi neve: axeroftol).

Hatásai:

A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. Mivel a karotinok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin.

Hiánya:

Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában farkasvakságot okoz, amely szürkületben, vagy gyenge világítás esetén bekövetkező látászavar. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szemideghártya (retina) fényérzékeny anyagának, a látóbíbornak a felépítésében. Nevét is innen kapta. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a szaruhártya és a kötőhártya elváltozása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet. A páciens könnyebben elkap olyan fertőzést, ami hasmenéshez vezet, illetve hajlamosabbá válik a légzőrendszer megbetegedéseire.

Az A-vitamin hiánya gyakori Latin-Amerika, Afrika, Ázsia gyermekkorú lakosságánál. Ennek közvetlen oka a gabonafélék, tej, tojás, zöldségfélék elégtelen fogyasztása.

Túladagolás:

200 mg súlyos toxikus tüneteket okoz (hányás, zavart idegállapot, fejfájás, az emésztőrendszer fájdalmai, homályos látás). Már napi 10 mg egy hónapig tartó szedése is hasonló tüneteket vált ki. A túladagolás először sarkkutatók esetén fordult elő, akik jegesmedve máját fogyasztották, ami nagy mennyiségben tartalmaz A-vitamint. Ez egyes esetekben halálhoz vezetett. A túladagolás hatásainak csökkentésére nincs mód, az A-vitamin szintje csak lassan csökken a szervezetben. Béta-karotin szedése esetén túladagolás veszélye nem áll fenn, ezért ez az ajánlott A-vitamin szedési forma.

Ajánlott napi adag:

A felnőtt ember napi szükséglete kb. 700-900 µg, terhesség és a szoptatás ideje alatt 1200 µg (=1,2 mg), de ilyenkor közvetlen A-vitamin bevitele tilos (a túladagolás veszélye miatt)! Ajánlott a béta-karotin szedése. Terhesség alatt máj fogyasztása ellenjavallt. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.

  • Gyermekek 1-8 év között: 300-400 µg
  • Fiúk 9-18 év között: 600-900 µg
  • Felnőtt férfiak: 900 µg
  • Lányok 9-18 év között: 600-700 µg
  • Felnőtt nők: 700 µg
  • Terhesség alatt: 750-770 µg
  • Szoptatás alatt: 1200-1300 µg

A-vitamin források:

A-vitamint a máj, vese, belsőségek, tojássárgája, tengeri halak tartalmaz.

Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén.

A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, sötétzöld leveles zöldségekben, pirospaprikában, spenótban találunk.

Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
(A mennyiségek átlagértékek, ami nagyban függ az alapanyagtól és feldolgozás módjától. Az itt feltüntetett értékek Magyarországra vonatkoznak)

  • sajtos, túrós sütemények: 5-50 μg
  • vaj, margarinféleségek: 250-650 μg
  • húsok, húsipari termékek: 0,3-70 μg
  • májak, májkészítmények: 1500-1600 μg
  • szív, vese és készítmények: 5-500 μg
  • halak: 10-60 μg
  • tej: 30-100 μg
  • tojás: 350-600 μg

Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg
  • száraztésztákban: 0-0,04 mg
  • sajtos, túrós sütemények: 0 mg
  • zöldség, gyümölcs: 0,1–12 mg (felső érték a sárgarépa)
  • vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg
  • húsok, húsipari termékek: nem jellemző
  • halak: 0,5–2 mg
  • tej: 0,005-0,1 mg
  • tojás: 0,5-1,2 mg

Története:

Az 1900-as évek elején fedezte fel két kutatócsoport, egymástól függetlenül, akik tisztított fehérje és szénhidrátok adagolását (kazein, rizsliszt) vizsgálták fiatal patkányok esetén. Azt tapasztalták, hogy a növekedés megállt, majd halálhoz vezetett, ha nem adtak vajat, halolajat, tejet, vagy húsokat a kísérleti állatoknak. Az ismeretlen anyagot kezdetben „zsírban oldódó A”-nak nevezték, későbbi neve lett az A-vitamin.

Érdekes megjegyezni, hogy az ókori Egyiptomban i.e. 1500 körül az orvosok a ma farkasvakságnak nevezett betegségre ökör májának fogyasztását rendelték (ami sok A-vitamint tartalmaz).

Egységek

1967-ben a Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO)/FAO ajánlására bevezették a biológiai aktivitást jelző „retinol egyenérték” (RE) fogalmát az addig használt „nemzetközi egység”, NE (IU=international unit) helyett.

1 RE a definíció szerint egyenlő 1 mg all-trans-retinol vagy 6 mg béta-karotin hatásával. 2001-ben a U.S. Institute of Medicine a meghatározás finomítását ajánlotta, az RE helyett a „retinol aktivitás egyenérték”-et (RAE). Ez az átlagolt egyenérték helyett az ételben található karotenoidokat hasonlítja össze a retinollal.

1 mg RAE a meghatározás szerint egyenlő 1 mg all-trans-retinol hatásával, így ugyanaz, mint 1 mg RE. Mindkettő egyenlő 3,3 NE retinollal.

Létezik még egy egység, amit a kereskedelemben kapható étrendkiegészítők általánosan feltüntetnek, ez a napi ajánlott bevitel százalékában mutatja az adott adag hatását. Jelölése többnyire %DV (=daily value). Ez a Recommended Dietary Allowances (RDA) értékéhez viszonyítva adja meg a százalékos arányt.

D-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1,25-Dihidroxikolekalciferol

A kalciferol gyűjtőnév. Több azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző anyagot jelölnek vele. A D-vitamin kifejezés két molekulára vonatkozik: az egyik az ergokalciferol (D2-vitamin), a másik a kolekalciferol (D3-vitamin). A kolekalciferol (D3-vitamin) az erősebb hatású, ez a bőrben keletkezik ultraibolya sugárzás hatására, 7-dehidrokoleszterin jelenlétében. Ez előbb a májban lesz 25-hidroxi-D-vitamin, majd a vesében alakul biológiailag aktív anyaggá, 1,25-dihidroxi-D-vitaminná (kalcitriol). A D-vitamin-hatású vegyületek szteroidszármazékok.

Története:

Először a csukamájolajról állapították meg, hogy gyógyítja az angolkórt, majd a napfénnyel besugárzott bőrről is megállapították ugyanezt.

Hatásai:

  • a 1,25-dihidroxi-D-vitamin a vérben szabályozza a kalcium (Ca) mennyiségét
  • befolyásolja a csontosodási folyamatot
  • blokkolja a sejtburjánzást a rákbetegség egyes formáinál

Mérése:

A 25-hidroxi-D-vitamin normál értéke a vérplazmában 27,5 nml/l. Értéke évszakos változást mutat, nyáron nagyobb, télen kisebb, a napfény mennyiségével arányosan. Erős D-vitamin hiány esetén a vérplazma kevés kalciumot és foszfátot tartalmaz, az alkalin-foszfát viszont emelkedett értéket mutat.

Hiánya:

Gyermekekben angolkór („csontlágyulás”) lép fel, ami abból ered, hogy a csontokba nem épül be megfelelő mennyiségű kalcium. Súlyosabb esetben a csontváz deformálódik, ami csontfájdalommal és izomgyengeséggel jár. Felnőttekben a betegség orvosi neve: Osteomalacia. Csonttöréssel is járhat. Állandóan zárt helyen tartózkodó felnőttek, vagy azok, akik a szabadban a testüket teljesen elfedik (például a muszlim nők, lásd: csador) ki vannak téve D-vitamin hiánynak, illetve az abból eredő következményeknek.

A szervezetben jelenlévő D-vitamin alacsony szintje kedvezőtlenül befolyásol(hat)ja több betegség lefolyását, pl.: reumás ízületi gyulladás, cukorbetegség, sclerosis multiplex, emlőrák és vastagbéldaganat.[1]

Újabban vizsgálatok sugallják, hogy az elégtelen D-vitamin szint a bőr daganatos betegségei kialakulásának vagy kiújulásának kialakulását növelheti (egyes vizsgálatok szerint akár 60%-kal is).[2]

D-vitamin források:

Túladagolás:

Túlzott bevitele hiperkalcémiát okoz, ez szájszárazsággal és étvágytalansággal jár (anorexia), továbbá vesekő alakulhat ki. Napfénynek való túlzott kitettség nem okoz D-vitamin mérgezést, mert a szervezet számára fölös D3-vitamin mennyiség közömbös anyaggá alakul.

Hipervitaminózisa azt eredményezi, hogy megemelkedik a vér kalcium-szintje, túl sok épül be a csontokba, az érfalakba; növeli az érelmeszesedés kockázatát, növekedési zavarokat okozhat.

Ajánlott napi adag:

Európában, Magyarország földrajzi szélességén nyáron elegendő napi 15 perc, szabadban töltött idő a szükséges D-vitamin mennyiség kialakulásához. Ősztől tavaszig felnőtteknek napi 2000 NE bevitele ajánlott.

A szervezetbe kerülő egyes idegen anyagok (ólom, kadmium), valamint egyes gyógyszerek növelik a vitaminszükségletet.

A D-vitamin (kalciferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: nem jellemző
  • száraztésztákban: 0-0,4 μg
  • zöldség, gyümölcs: nem jellemző
  • vaj, margarinféleségek: 0,5-7,5 μg
  • húsok, húsipari termékek: 1-4 μg
  • halak: 0,5-10 μg
  • tej: 0,05-0,3 μg
  • tojás: 1 μg

E-vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolc féle E-vitamin izomer kémiai szerkezete
Tokoferol

Tokoferolok: Nyolc E-vitamin hatású természetes vegyület ismert, amiket növények állítanak elő, ezek az alfa-, béta-, gamma- és delta-tokoferol, és az A-, B-, D- és G-tokotrienol. Szintetikus úton előállított észter-származék például a tokeferol-acetát. Az alfa-tokoferol biológiai hatása a legnagyobb, ezt használják standardnak a többi vegyület hatásának mérésére. A szintetikus E-vitamin izomerek keverékéből áll, aminek biológiai hatása 20%-80% közötti.

Hatásai:

A tokoferolok könnyen oxidálódnak, miközben antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák a többszörösen telítetlen zsírsavak oxidációját. Biológiailag a D-alfa-tokoferol a leghatásosabb. Antisterilitás-vitaminnak is nevezik, gyulladásgátló hatása is ismert. Újabb kutatások szerint rákmegelőző ill. -gyógyító hatása is van.

E-vitamin források: a növényi olajok, tehát a napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva-, sáfrányos szeklice-, kukoricaolaj, az egyéb gabonacsírák, mandula.

A vegyes táplálék E-vitamin tartalma nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyiségétől és minőségétől (állati zsír, vagy növényi olaj). A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend mellett nagyobb az E-vitamin-bevitel, pl. 1 g többszörösen telítetlen zsírsav 0,5-0,8 mg-mal növeli azt.

Újabb kutatási eredmények alapján jelentős különbség van az alfa- és a gamma-tokoferol között. Az önmagában szedett alfa-tokoferol kiüríti a szervezetből a gamma-tokoferolt és gátolja a K-vitamin hatását. A gamma-tokoferol szedésének fontosságát viszont rengeteg vizsgálat igazolja, különösen, ha az alfa-tokoferol szintje magas. A gamma-tokoferolnak valóban van rákellenes és gyulladáscsökkentő hatása, míg az alfa-tokoferolnak igazából nincs. A mesterséges E-vitamin többnyire alfa-tokoferol. (Ellenőrizni kell a vitaminkészítmény apró betűs hatóanyag táblázatát!) (Forrás: Szendi Gábor; Az E-vitamin fontosságáról).

Hiánya:

Mérsékelt hiánya nem okoz jellemző tüneteket. Létezik egy genetikailag öröklődő betegség (FIVE), aminek révén az E-vitamin fontosságát felfedezték. Nagyobb mértékű hiánya vérszegénységet, meddőséget, izomsorvadást okoz. 3-4 éves gyermekeknél az ín-reflex az átlagnál gyengébb. Fiatal felnőtteknél az idegrendszerre gyakorolt hatás miatt a tapintás- és fájdalomérzet gyengül, a járás bizonytalanná válik, koordinációs zavar lép fel, és gyenge szemmozgás. Krónikus szírfelszívódási zavar, vagy cisztás fibrózis, májbetegség, abetalipoproteinémia esetén E-vitamin szedésével (5–25 IU/d) a tünetek enyhíthetők.

Túladagolás:

Tünetei: fejfájás, szédülés, izomgyengeség, kettős látás, a kreatin nagyobb mennyisége a vizeletben, emésztési zavarok. Túladagolásnak számít az elfogyasztott táplálék 1 kg-jára eső 900 mg bevitele. Túlzott bevitele csökkenti az A-, D- és K-vitamin felszívódását.

Ajánlott napi adag: Az elfogyasztott többszörösen telítetlen zsírsavak mennyiségétől függően nőknél 6 mg, férfiaknál 8 mg (1 gramm többszörösen telítetlen zsírsavhoz 0,4 mg alfa-tokoferolt számítanak). Az átlagos mennyiséget fedezi például 20 g zabpehely, vagy egy marék olajos mag.

Érdekesség: A szervetlen vas (vas II-szulfát) fogyasztásakor tönkremegy az E-vitamin, ezért ha lehet, csak a szerves formát (vas II glukonát, citrát) szedjük!

Az E-vitamin (tokoferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0,1–12 mg
  • száraztésztákban: 0-0,6 mg
  • sajtos, túrós sütemények: 0,05–1 mg
  • diós, mákos sütemények: 0,3–3 mg
  • zöldség, gyümölcs: 0–3 mg
  • vaj, margarinféleségek, szalonna, növényi olaj: 0,5–84 mg
  • húsok, húsipari termékek: 0,5-2,5 mg
  • halak: 0,2-3,5 mg
  • tej: 0,1-1,6 mg
  • túrók, sajtok: 0–1 mg
  • tojás: 0,5-1,5 mg

F-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esszenciális zsírsavakat régen a vitaminok közé sorolták. Az emberi szervezet azonban nagy mennyiségben igényli ezeket az anyagokat, ami ellentmond a vitamin jelenleg érvényes definíciójának, ezért ez a vegyületcsoport már nem tartozik a vitaminok közé.

K-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

K1-vitamin = fillokinon
 K2-vitamin = menakinonok

A természetben két változata fordul elő: fillokinon (K1), amit a zöld növények, valamint a menakinon homológok (K2), amelyeket a bélbaktériumok szintetizálnak. További változatai szintetikusan előállított vitaminhatású vegyületek, amelyek tulajdonképpen vitamin prekurzorok.[3] Ilyen a menadion (K3), menadiol (K4) és 2-metil-4-amino-1-hidroxinaftalin (K5).

Hatásai:

  • A K-vitamin segíti a gamma-karboxi-glutaminsav (Gla) előállítását a májban. A Gla alapvető összetevője a prothrombin-nak (faktor II) és más, véralvadásban szerepet játszó tényezőknek (VII, IX és X).
  • A K-vitamin a véralvadáshoz nélkülözhetetlen összetevő.
  • Gla-t tartalmazó egyéb proteinek előállításához is K-vitamin szükséges. Ezek között van a csontmész (osteocalcin).

K-vitamin források:

Zöld leveles zöldségek, például spenót, brokkoli, fejes saláta, fejes káposzta, kelkáposzta, növényi olajok (különösen a szójaolaj), tojás, tejtermékek és a hús.

Hiánya:

K-vitamin hiányára utal a lassú véralvadás és az alacsony prothrombin aktivitás. Az újszülöttek bélrendszere steril, szervezetük kevés K-vitamint tárol, ezért születés után K-vitamin injekciót kapnak a vérzékenység elkerülésére. Felnőttekben ritka a K-vitamin hiány, de sárgaságban az epehiány miatt előfordul. A véralvadás gátlására szedett warfarin és dikumarol blokkol néhány enzimet, amik a májban a K-vitamin előállítását végzik.

Túladagolás:

K-vitamin túlzott bevitele általában nem jár mérgezési tünetekkel. Szintetikusan előállított K3-vitamint (menadion) használnak koponyán belüli és tüdővérzés esetén koraszülötteknél, ilyen esetekben előfordulhat, hogy a túladagolás a máj és az agy mérgezésével jár.

A véralvadás gátlására szedett warfarin és egyéb gyógyszerek mellett nem szabad K-vitamint tartalmazó kiegészítőket szedni!

Ajánlott napi adag:

Nincs egyetértés a mennyiséget illetően, mert a hiányát nehéz előidézni. A javasolt adag 0,5 és 1,0 μg per kg/d közötti. Amerikai tanulmányok alapján az ajánlott mennyiség 30...100 μg/d.

Az ember K-vitamin szükségletét a táplálék K1-vitaminja és a bélbaktériumok által előállított K2-vitamin kb. fele-fele arányban fedezi. Normális bélflóra és vegyes táplálkozás esetén a szervezet K-vitamin ellátottsága megfelelő. A K-vitamin 10-70%-a szívódik fel.

Vízben oldódó vitaminok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízben oldódó vitaminok közös jellemzője, hogy az emberi szervezet nem képes őket sokáig tárolni, ezért gyakorlatilag minden nap pótolni kell őket. A vitamin nem hasznosuló része a vizelettel távozik. Ugyanebből az okból a túladagolás veszélye nem áll fenn, azonban hiánybetegség kialakulhat.

B-komplex[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B-komplexnek nevezzük a teljes B-vitamincsoportot, amelybe az összes B-vitaminmódosulat beletartozik.

B1-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B1-vitamin vagy tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

Hatásai:

  • Piruvát → acetil-koenzim átalakulásban vesz részt a citromsav ciklusának belépési pontjánál
  • Alfa-ketoglutarát → szukcinil-koenzim A átalakulás, a citromsav ciklusának felénél
  • Transzketoláz reakciók a hexóz-monofoszfát söntnél
  • Aminosavak láncreakciójában való részvétel: leucin, izoleucin, metionin, valin
  • Szükséges a zsír, a szénhidrátok és az alkohol átalakulásához

B1-vitamin források:

Gabonafélék (beleértve a reggelire fogyasztható pelyheket és kenyeret), élesztő, pillangósok, diófélék, húsok, zöldségfélék, tej.

Hiánya:

A tiaminhiány megjelenése lehet a beriberi betegség, vagy a Wernicke–Korszakov szindróma.

A beriberi lehet „nedves” (szívvel kapcsolatos), vagy „száraz” (idegi eredetű). A kétféle megjelenés ritkán jár együtt.

A „nedves” beriberi a betegség akut formája; jellemzője a nagy mértékű szívelégtelenség, az ugrándozó pulzus, melegérzet, a végtagok vizesedése, szívmegnagyobbodás.

A „száraz” beriberi a betegség krónikus formája; jellemzője az előrehaladott perifériás neuropátia. A láb érzéketlen lehet, és hiányozhat a térdreflex.

A Wernicke–Korszakov szindróma krónikus alkoholistáknál jelentkezik, akik szegényesen étkeznek. Jellemzője a zavarodottság, a tudatosság alacsony szintje, gyenge mozgáskoordináció (Wernicke-féle enkefalopátia). Diagnosztikus kritérium a szem mozgásának bénulása. Memóriaveszteség (Korszakov-féle pszichózis) gyakran követi az enkefalopátiát.

Túladagolás:

3 g/nap feletti adag tartós szedése mérgezési tüneteket vált ki; fejfájás, ingerlékenység, álmatlanság, gyengeség, tahikardia (sűrű szívdobogás), viszketés. Gyakori nagy adagok bevétele allergiás reakciókat válthat ki.

Ajánlott napi adag:

Férfiaknak 2 mg, nőknek 1,5 mg.


A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.

A B1-vitamin hiánya okozza – főleg a keleti országokban – a beriberi nevű betegséget.

A felfedezés története:

Christiaan Eijkmann malájföldi holland katonaorvos idejében ezt a betegséget fertőző eredetűnek gondolták, mert a gyarmatokon tömegesen jelentkezett. A tünetek előterében a perifériás idegek gyulladása áll, amely izomsorvadáshoz, és bénuláshoz vezet. Eijkmann felfigyelt arra, hogy a fogház udvarán tartott tyúkok, amelyek a fogház lakóihoz hasonló tüneteket mutattak, egyik napról a másikra meggyógyultak. Az ok után kutatva kiderítette, hogy a tyúkok táplálkozását megváltoztatták. Addig a foglyok által is fogyasztott hántolt rizst ették, gyógyulásukat az idézte elő, hogy takarékossági okokból az olcsóbb hántolatlan rizst kapták. Eijkmann kísérletet végzett feltevése igazolására, és bebizonyította, hogy a rizs héjában levő anyag hiánya a felelős a beriberi kialakulásáért. Ezt az anyagot ellenméregnek gondolta. Eijkmann 30 évvel később Nobel-díjat kapott, amikor Funk felfedezése nyomán a vitamin fogalmát megismerte a világ.

Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barnakenyér, a hüvelyesek, az élesztő.

Az B1-vitamin (tiamin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg
  • zöldség, gyümölcs: 15-300 μg
  • dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)
  • vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg
  • húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg
  • halak: 20-100 μg
  • tej: 50-180 μg
  • tojás: 50-150 μg

B2-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A riboflavin két koenzimből áll, ami mindkettő oxidáló ágens, ezek: a flavin mononukleotid (FMN) és a flavin adenin dinukleotid (FAD). Ezeket flavoproteinek tartalmazzák, amik több oxidáló-redukáló anyagcsere folyamatban részt vesznek.

Hatásai:

Hiánya:

  • a száj nyálkahártyájának sérülése (például szájszél berepedés), a nyelv gyulladása, a genitáliák bőrének sérülése, ekcéma, szaruhártya keringési zavara
  • gyakran más táplálkozásbeli hiánybetegség alakul ki, pl. pellagra
  • állatokkal végzett kísérletek szerint az újszülöttek növekedése csökkent mértékű
  • súlyos hiány kialakulása valószínűtlen Európában, de időseknél, anorexia nervosa betegeknél, krónikus fogyókúrázóknál előfordul
  • ultraviola fényben elbomlik
  • a napfénynek kitett tejben 4 óra alatt 70%-a elbomlik

Túladagolás:

Túladagolása valószínűtlen, mivel a bevett adagnak csak kis része szívódik fel.

Források:

Tojás, tej és tejtermékek, máj, vese, élesztőkivonat.


Az enzimek a piroszőlősav, zsírsavak és az aminosavak oxidatív lebontását végzik, fontos szerepet töltenek be a szöveti légzésben és méregtelenítésben. A szervezetünkben a tápanyagmolekulák végoxidációjában játszik szerepet, a lehasadó hidrogénatomokat felvevő és továbbvivő enzimek alkotó része. Az ember bélflórája is termel riboflavint, ezért hiánytünetek ritkán fordulnak elő. Hosszan tartó, széles spektrumú antibiotikum-kezelés azonban elpusztítja a bélflórát, így riboflavin-hiányt idézhet elő. Közrejátszhat az ízületi gyulladás kialakulásában is. Életkortól függetlenül 0,15 mg/1000 kJ riboflavin bevitele ajánlott, ami idős korban nem lehet kevesebb, mint 1,2 mg/nap.

B3-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B3-vitamin, nikotinamid, nikotinsav niacin, a pellagra nevű betegséget megelőző összetevő.

A nikotinamid és a nikotinsav megtalálhatók az ételekben, de fiziológiai tulajdonságaik különbözőek. A szervezetben lévő niacinnak körülbelül 50%-a szintetizálódik a triptofán nevű aminosavból. 60 mg triptofán egyenlő 1 mg niacinnal (ezt a mennyiséget nevezik niacin-ekvivalensnek: NE).

A nikotinamid beépül a nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD) és nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát (NADP) piridin-nukleotid koenzimekbe. A koenzimek számos oxid-redukáló folyamatban vesznek részt, többek között a glikolízis, a zsírsav-átalakulás, a szövetlégzés és a méregtelenítés folyamatában.

B3-vitamin források:

Marhahús, disznóhús, csirkehús, búzaliszt, kukoricaliszt, tojás, tej.

Hiánya:

A B3-vitamin hiánya a pellagra nevű betegséget okozza, aminek három jellemző tünete:

  • Dermatitisz: a napnak kitett bőr begyullad, repedezik, hámlik. A nyak körül jellegzetes „Casal-gallér” jön létre.
  • Hasmenés, gyakran begyulladt nyelvvel jár együtt.
  • Demencia: az enyhe zavarodottságtól kezdve a kényszeres mániákig és kórházi kezelést igénylő pszichózisokig terjed a lista.

A B3-vitaminhiányos betegség előfordulása ritkának mondható, de Afrika egyes részein előfordul.

Túladagolás:

Napi 200 mg nikotinsav értágulást és kipirulást okoz. Nagyobb adag a mélyebben fekvő szövetek tágulatához és alacsony vérnyomáshoz vezethetnek. 1–2 g/nap adagolást alkalmaznak hipertrigliceridémia (megemelkedett triglicerid-szint) és hiperkoleszterolémia (magas koleszterin-szint) esetén. Nagyobb adagok (3–6 g/nap) visszafordítható májkárosodást okoznak, megváltoztatják a szénhidrát-toleranciát és a húgysav kiválasztást.


A niacin a szöveti redoxi-folyamatokban résztvevő koenzimek alkotórésze. Az elfogyasztott táplálék minden 1 MJ energiájára 1,6 mg niacinekvivalens-bevitel ajánlott (felnőtteknek kb. 16 mg/nap). A szükségletek megállapításánál figyelembe kell venni a triptofánból történő képzést: 60 mg triptofánból 1 mg nikotinamid képződik, az átalakulás piridoxint, tiamint, riboflavint igényel. Ezért a niacin-szükségletet – a triptofánból történő átalakulást figyelembe véve – niacinekvivalensben szokták megadni: 1 mg niacinekvivalens = 1 mg nikotinsav = 60 mg triptofán. Megjegyzendő, hogy a legtöbb esetben a vitaminkészítményekben a niacin helyett niacin-amidot találunk, amely egyes vélemények szerint a szervezet számára nem kellően helyettesíti a vitamint. A niacin-amidot azért fejlesztették ki, hogy kiküszöböljék az allergén reakciónak hitt bőrvörösödést, amit a niacin okoz, de a niacinamid nem. Lásd a bővebb niacin cikket.

Hiányában bélrendszeri zavarok, fáradékonyság, depresszió, étvágytalanság, fejfájás alakulhat ki.

Niacinban gazdag a hús, máj, vese, zöldségfélék és a barnakenyér. Triptofán-forrás a hús és a növényi fehérjék, kivéve a kukoricát.

B4-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adenint ma már nem tekintik vitaminnak.

B5-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B5-vitamin, pantoténsav.

Hatásai:

  • A pantoténsav az A-koenzim része (CoA), és mint ilyen, részt vesz a trikarboxilikus sav ciklusában
  • A pantoténsav-származék 4′-foszfopantetein része az acil-hordozó proteinnek
  • Szénhidrát és lipid előállításokban alapvető szerepe van

Naponta 1–15 mg távozik a vizelettel.

Hiánya:

Spontán pantoténsav hiányról nincs jelentés. Lehetséges kiváltani hiányt extrém étkezési szokásokkal vagy ω-metipantotenikus sav adagolásával, ami pantoténsav-antagonista. A második világháború alatt a Távol-Keleten lévő, rosszul táplált hadifoglyok esetén előfordult pantoténsav hiány, ennek fő tünete volt az „égő talp” érzete. Ez pantoténsav adagolására megszűnt. További tünetek: depresszió, fáradtság, hányás, izomgyengeség.

Túladagolás:

Nincs specifikus tünete. Nagy adagolás hasmenést okozhat.

Ajánlott napi adag:

Nincs közmegegyezés, de napi 3–7 mg adagolása biztonságos.

B5-vitamin források:

Élesztő, állati belsőségek, földimogyoró, hús, tojás, zöldségfélék.


A β-alanin 1,3-dihidroxi-2,2-dimetilvajsavval acilezett származéka, az intermedier anyagcserében kulcsfontosságú koenzim A alkotórésze.

Szerepe van az energiahordozó szénhidrátok lebontásában, zsírsavak szintézisében és bontásában, a különböző szterolok, szteroid-hormonok, porfirinek szintézisében.

Emberben valódi hiánytünetek vegyes táplálkozás mellett nem lépnek fel, bár a pantoténsav-szükséglet nem tisztázott kellőképpen. A fizikai erőkifejtés és a stresszhelyzetek növelik a szükségletet. Feltehetően a bélbaktériumok termelte pantoténsav is hasznosul a szervezetünkben. Az anyatejben kb. 2 mg/l pantoténsav van.

B6-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B6-vitaminnak háromféle természetes formája van: piridoxin, piridoxál és piridoxamin. Az emberi szervezetben ez a három vitamer egymásba át tud alakulni, tehát ilyen szempontból egyenrangúak.

Hatásai:

A három vitamer átalakulhat piridoxál-5-foszfáttá, ami aminosav előállításban vesz részt. Ezek a reakciók:

A B6-vitamin részt vesz továbbá a glikogén glükózzá alakításában az izmokban, a triptofán niacinná (B3-vitamin) alakításában, és hormonok átalakításában.

Az aminosavak feldolgozásában való fontos szerepe miatt a B6-vitamint fehérjével együtt célszerű bevenni.

Hiánya:

A B6-vitamin komoly hiánya ritkán fordul elő. Az Egyesült Királyságban utoljára 1954-ben fordult elő, hogy gyártási hiba következtében egyes gyermektápszerekből kimaradt a B6-vitamin. Az érintett gyermekeknél izomgörcs, roham lépett fel, ami B6-vitamin adására megszűnt.

Felnőtteknél felszívódási zavar esetén fordul elő, dialízisnél vagy alkoholistáknál. Klinikai tünetei: az ajkak és a szájszél sérülése, a nyelv gyulladása. Perifériális neuropátia is lehet a B6-vitamin hiány jele, de a B6-vitamin hiánya többnyire más vitaminok hiányával együtt fordul elő, ezért a neuropátia tiaminhiány (B1-vitamin) következménye is lehet. Refrakter anémia a csontvelőben sideroblastokkal (mikrokitik, hipokromik) gyenge vörösvérsejt-szintézis miatt kapcsolatban lehet B6-vitamin hiánnyal.

Túladagolás:

500 mg/nap fölötti adagolás perifériális neuropátiával jár, ennek elsődleges tünete a láb érzékelésének csökkenése. A B6-vitamin napi adagja nem haladhatja meg a 10 mg-ot.

Mellékhatások más gyógyszerekkel:

Izoniacid (isoniazid) szedése esetén (tuberkulózis, TBC esetén alkalmazzák)) a vesék több B6-vitamint választanak ki. A penicillamin, az L-dopa és a cikloszerin B6-vitamin antagonisták.

B6-vitamin források:

Hús, teljes kiőrlésű gabona, banán, diófélék, pillangósok.

Ajánlott napi adag:

33 mikrogramm / 1 gramm fehérjére számítva.


A piridoxin-koenzimek részt vesznek az aminosav anyagcserében, a zsírok lebontásában, bevitelük a fehérje-bevitellel arányos kell, hogy legyen, miután a legfőbb feladata az aminosavak átalakítása: 1 g fehérje mellé 0,015-0,02 mg B6-vitamint rendelnek. A piridoxinnál felszívódási veszteséggel nem kell számolni. Ajánlott napi bevitel felnőtteknek: 1,5 mg.

Hiánya ún. pellegrás nyelv- és bőrtüneteket, a perifériás idegek gyulladását, vérszegénységgel és idegrendszeri zavarokkal járó epilepsziás görcsöket okozhat, de az úgynevezett „fekete nyelv” kialakulásában is szerepet játszik. További hiánytünetek lehetnek: az ajkak nyálkahártyájának berepedezése, fokozott faggyúmirigy-működés, idegesség, álmatlanság, izomgyengeség, hajhullás, végtaggörcs. B6-vitamin adását javasolják migrénes fejfájás esetén, a terhesség alatt, de a röntgen-besugárzás és a narkózis után bekövetkező hányások csillapítására is.

Bőséges forrás a máj, hal, hús, tejtermékek, hüvelyesek, gabonafélék, spenót, banán, élesztő, kisebb mértékben a tej és a tojás.

Tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.

B7-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biotin nyolc izomerből áll, amik közül biológiailag csak a D-biotin aktív. A biotint bélbaktériumok állítják elő a vastagbélben.

Hatásai:

A biotin néhány karboxiláz koenzimje, amik zsírsavak előállításában és átalakításában vesznek részt, továbbá a glükóz újra előállításában és aminosavláncok átalakításában.

Hiánya:

A biotinhiány ritka, de előfordulhat teljesen intravénás táplálás esetén, ekkor az infúzióhoz B12-vitamint adagolnak.

Következmények: pikkelyes bőrgyulladás, a nyelv gyulladása, hajhullás, étvágytalanság, depresszió és túl magas koleszterinszint (hypercholesterolaemia). A táplálékfelvétellel is előállítható B12-vitaminhiány túl sok nyers tojásfehérje fogyasztásával. A tojásfehérje ugyanis avidin proteint tartalmaz, ami megköti a biotint, és ezzel meggátolja a felszívódását. A hatás a tojásfehérje felmelegítésével (főzés vagy sütés) megelőzhető.

Túladagolás:

Nem fordul elő.

Ajánlott napi adag:

Nincsenek erre vonatkozó tanulmányok, de megegyezés szerint napi 10 μg és 200 μg közötti adag fogyasztása biztonságos.

B7-vitamin források:

Máj, vese, tej, tojás, tejtermékek.


Biotin, H-vitamin, Koenzim-R.[4] Kéntartalmú vitamin.

Neve a német Haut szóból származik (jelentése: bőr), mivel hiánya bőrbetegséget, bőrhámlást okoz. Számos karboxiláló enzim koenzimje, amelyeknek reguláló szerepük van a szénhidrát- és lipid-anyagcserében. A biotin jelenlegi ismereteink szerint a DNS replikációban és a transzkripcióban is részt vesz.

Az ajánlott napi bevitel felnőttek számára (RDA): 150 µg.[4] A biotinszükséglet és a javasolt bevitel megállapítását nehezíti, hogy az ember bélflórája is termeli.

Felszívódását segíti a B-vitamin-csoport többi tagja, a magnézium és a mangán. Felszívódási vesztesége 50% körül van.

A biotin szabad és kötött formában is jelen lehet az élelmiszerekben. Jó biotinforrás a máj, a vese, a tojássárgája, és néhány zöldség, továbbá az olajos magvak közül elsősorban a pörkölt földimogyoró.[4] A búza is tartalmaz biotint, de kötött formában, ami felszívódásra nem alkalmas. A hús, a gyümölcsök biotinban szegények.

Hiányakor túlzott kimerültség, álmosság, izomfájdalmak, hajhullás, depresszió, és szürkés bőrszín jelentkezhet.

A biotin a tojásfehérje egyik fontos összetevője. A nyers tojásfehérje avidin glikoproteinje meggátolja a felszívódást, hiánytüneteket hozhat létre.

Vízoldékony, nem hőérzékeny vitamin. Szabad és kötött formában lehet jelen ételeinkben. Az avidin ellenáll a fehérjebontó enzimeknek, csak a denaturálás (így főzés) után emésztjük meg.

B8-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adenozin-monofoszfátot ma már nem tekintik vitaminnak.

B9-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B9-vitamin, folsav, M-vitamin.

Hatásai:

  • A folsav számos szénreakcióban részt vesz, különösen a purinok, pirimidinek, a glicin és a metionin előállításában. Nélkülözhetetlen a DNS és a ribonukleinsav szintézisében.
  • A folsavszármazék 5-metil tetrahidrofolát B12 vitamint igényel a metionin és a tetrahidrofolát előállításához.
  • Nagyon fontos szerepe van a szervezetben, különösen a várandós édesanyáknál, mert a terhesség korai szakaszában a fejlődő embrió gerincét, a velőcsövet lezáró folyamat csak folsav jelenlétében megy végbe hibátlanul. Ezért várandós édesanyáknak mindenképpen ajánlott a folsav pótlása.
  • 200 μg/nap adagolása csökkenti a homocisztein vérplazma szintjét. A megemelkedett vérplazma szint a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktora.

Hiánya:

Elsődleges előfordulása ritka, de felszívódási zavar, egyes gyógyszerek fogyasztása, terhesség és bizonyos betegségek (például leukémia) miatt gyakran másodlagos hiány lép fel.

Túladagolás:

Nincs mérgező hatás. A szervezet jó folsav-ellátottsága elfedheti a B12-vitamin hiányában kialakuló tüneteket. Ez vegetáriánus, különösen vegán táplálkozás esetén lehet veszélyes.

Mellékhatások más gyógyszerekkel:

Görcsoldók, antiepileptikumok tartós használata folsavhiányt okozhat. Más gyógyszerek és kezelések, amik megzavarják a folsav-metabolizmust: citotoxikus kemoterápia (metotrexát, aminopterin), malária-ellenes és antibakteriális összetevők.

Ajánlott napi adag:

200 mikrogramm (μg), várandósoknak napi 400 mikrogramm.

B9-vitamin források:


Szerepe van még a fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék képzésében, az aminosavak, és nukleinsavak anyagcseréjében, de hozzájárul a gyomor-bélrendszer, és a szájnyálkahártya épségéhez is.

Érdekesség, hogy a mesterséges készítményekből felszívódása jobb, mint a természetes forrásokból.

A túl nagy folsavbevitel csökkentheti a cink hasznosulását.

B10-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4-amino-benzoesavat (más néven p-amino-benzoesavat, korábban Bx-vitaminnak is nevezték) ma már nem tekintik vitaminnak.

B12-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tetrapirrol gyűrű, amelyben kobalt található. Ha a kobaltot magnézium helyettesíti, akkor klorofillról, ha vas, akkor hem alegységről beszélünk

B12-vitamin a kereskedelemben cianokobalamin formában érhető el, ami átalakul természetes formájába. Felszívódásához a nyálban lévő haptokorrin és az intrinsic-faktor szükséges. Az intrinsic-faktort a gyomorfalban lévő sejtek választják ki.

Hatásai:

B12-vitamin források:

B12-vitamin csak állati eredetű élelmiszerekben fordul elő, ahol mikroorganizmusok termelik.

  • Hús és húsból készült ételek
  • Tojás
  • Tej és tejtermékek
  • Halak, halból készült termékek
  • Élesztő

Hiánya:

B12-vitamin nincs a növényekben, ezért hiánya szigorú vegetáriánus és különösen vegán étrendet folytatók körében előfordulhat, annak ellenére, hogy a bélbaktériumok is előállítanak B12-vitamint. Makrobiotikus étrendet folytató gyermekek B12-vitaminhiánynak vannak kitéve. A hiány leggyakoribb oka felszívódási zavar, aminek oka az emésztőhártya sorvadása, aminek következménye az intrinsic-faktor elégtelen termelődése, vagy a csípőbél megbetegedése.

A hiány következménye kóros vérszegénység (megaloblasztikus pernicious anaemia) és neurológiai problémák. A vérszegénység megjelenése ugyanaz, mint folsavhiány esetén, ezért biokémiai vizsgálat szükséges a két lehetséges ok szétválasztásához. A neuropátia jellemzője az alsó végtagokban az érzékelés és az izomerő elvesztése a mielin csökkenése miatt.

A hiány legfeljebb néhány hónap alatt megszüntethető havi 100 μg B12-vitamin injekció adásával.

Túladagolás:

Emberben nem fordul elő.


A kobalaminok a gyomor és a vékonybél nyálkahártyája által kiválasztott glikoproteinhez (intrinsic faktor) kapcsolódva szívódnak fel. Az esetek többségében vitaminhiány akkor lép fel, ha nem képződik a kobalaminokat szállító intrinsic-faktor, így a táplálékban jelen lévő vitamin nem tud bejutni a szervezetbe. A kobalaminok koenzim formájában kapcsolódnak be a fehérjék, a szénhidrátok és más nitrogéntartalmú anyagok anyagcseréjébe. A kobalaminnak nevezett anyag 4,5%-ban tartalmaz kobaltot, innen származik a neve.

A kobalaminok felszívódási vesztesége elérheti a 75%-ot is. B12-vitamint a növények nem tartalmaznak, a szükségletet csak állati eredetű élelmiszerekkel lehet fedezni. Normális körülmények között a tápláléknak nem kell kobalamint tartalmaznia, mert a bélben naponta 20-szor annyi keletkezik, mint amennyi a táplálékkal kerül a szervezetbe. Innen rendkívül nehezen szívódik fel, a felszívódása csak belső faktor jelenlétében megy végbe, és a bélben képződő mennyiség tizede szívódik csak fel, a többi kiürül a szervezetből. Az ember évi szükséglete kb. 1 mg-ra tehető. Vészes vérszegénységben szenvedő betegnek havonta kb. 100 mg-ot(?) kell kapnia.

A B12-vitamin részt vesz a nukleinsavak felépítésében, befolyásolja a szervezet fehérjeszintézisét, elősegíti az aminosavak fehérjékbe való beépülését és fokozza ezek hasznosítását, de az egész szervezetet érintő hatása van. Az orvosi gyakorlatban a vészes vérszegénység, általános testi leromlás, kimerültség, ideggyulladás, hosszabb betegség utáni lábadozás esetén használják. Az egész szervezetre kiterjedő erősítő, roboráló hatása van.

B13-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orotsav (antioxidáns). Ma már nem tekintik vitaminnak. Hatásai: megvéd bizonyos májműködési zavaroktól és a korai öregedéstől, elősegíti a szklerózis multiplex kezelését. A felnőttek ajánlott adagja 0,003 mg. Hiánytünet egyelőre nem ismert. Megtalálható a gyökérzöldségekben és a tejsavóban.

B15-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pangámsavat ma már nem tekintik vitaminnak.

B16-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az N,N-dimetilglicint ma már nem tekintik vitaminnak.

B17-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amigdalint ma már nem tekintik vitaminnak.

Bx-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4-amino-benzoesavat (más néven p-amino-benzoesavat, korábban B10-vitaminnak is nevezték) ma már nem tekintik vitaminnak.

C-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aszkorbinsav kémiai képlete

A C-vitamin, más néven aszkorbinsav vízben jól oldódó, erősen antioxidáns hatású vegyület. Az élő szervezetben nélkülözhetetlen az oxidációs-redukciós folyamatokban. Az aszkorbinsav a sejtek biokémiai folyamataiban mint hidrogén-donor vesz részt, ez adja meg elsőrendű biológiai jelentőségét. 85%-a szívódik fel. Az aszkorbinsavat számos állatfaj glükózból vagy galaktózból szintetizálja, az ember, a főemlősök, a tengerimalac, az indiai gyümölcsevő denevér és néhány madárfaj szervezete nem képes erre, de ugyanúgy szükségük van rá.

A C-vitamin biológiailag aktív megjelenési formái az L-aszkorbinsav és az L-dehidroaszkorbinsav.

Története:

Szent-Györgyi Albert biokémikus az 1930-as években izolálta a C-vitamint, amelyet eredetileg hexuronsavnak nevezett el. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el.

Hatásai:

  • C-vitamin a kollagén előállításához szükséges, ami a kötőszövetekproteinje
  • Alapvetően szükséges az izmok, inak, artériák, csontok és a bőr karbantartásához.
  • Alapvetően szükséges a kollagént előállító enzimek működéséhez.
  • A dopamin hidroxilációja a noradrenalin neurotranszmitteréhez C-vitamint igényel.
  • Szükséges a karnitin előállításához. A karnitin alacsony szintje fáradtsággal és izomgyengeséggel kapcsolódik össze.
  • Különféle peptidhormonok aktiválásához C-vitamintól függő enzim szükséges.
  • Számos további enzimnek C-vitaminra van szüksége; ezek az enzimek több élettani folyamatot befolyásolnak. köztük az epe kiválasztását, és a májban a mérgek és a karcinogének lebontását.
  • Elősegíti a vas felszívódását a bélrendszerből, ha ugyanannál az étkezésnél veszik be.

Mérése:

A vérplazmában és a fehérvérsejtben mérhető, elfogadható szintje 17 mmol/l fölötti, 11 mmol/l alatt C-vitamin hiányról beszélünk.

Hiánya:

Abban a népcsoportban fordul elő, ahol hosszabb ideig nem fogyasztanak zöldséget és gyümölcsöt. A C-vitamin hiány jellemzői: a kötőszövet abnormális működése (beleértve a lassú sebgyógyulást), gyengeség, fáradtság, vérző íny, sérült, vérző bőr; a hiánybetegség neve skorbut.

Túladagolás:

Napi 1000...10 000 mg bevétele túlzásnak számít, bár a skorbut és a megfázás tüneteit gyorsan enyhíti. Ekkora adag hasmenést okozhat és hosszabb távon megnő a vesekő kialakulásának kockázata. A fölösleges C-vitamin oxálsav formájában ürül ki a szervezetből, ami alkotóeleme az egyik fajta húgykőnek.

Ajánlott napi adag:

Napi 80 mg C-vitamin szükséges, egyes vélemények szerint ennek a tízszerese sem túlzás. A környezeti stresszhatások, a dohányzás, egyes gyógyszerek, (például orális fogamzásgátlók), lázas állapot, műtéti beavatkozások növelik a szükséges adag mértékét. A C-vitaminnal jól ellátott anya tejének aszkorbinsav-tartalma 30…55 mg/l.

Tartós hő (például főzés, vagy hosszas szobahőmérsékleten való tárolás) hatására elveszti vitaminhatását.

A hivatalos álláspont szerint egészséges ember napi C-vitamin szükségletét a helyesen összeállított és jó konyhatechnikával elkészített ételekkel még a tél végi és tavaszi hónapokban is fedezni lehet.

C-vitamin források:

C-vitaminban gazdag zöldség- és főzelékfélék: narancs, citrom, grépfrút, mandarin, klementin, fekete ribiszke, guajáva, mangó, papaja, bors, kelbimbó, brokkoli, édesburgonya.

C-vitamint tartalmaznak továbbá: zöldpaprika, paradicsom, fejes saláta, káposztafélék, karfiol, áfonya, som, szeder, ribizli, csipkebogyó.

A gyümölcsöket nyersen, a zöldségféléket is lehetőleg nyersen, salátának elkészítve, vagy pároltan célszerű fogyasztani. A hosszú áztatás, főzés, fagyasztás, kiolvasztás vagy a főzővíz kiöntése jelentős aszkorbinsav-veszteséget okoz, de kerülni kell a fémedények (ezüst, réz, alumínium, vas) használatát és az ételek ismételt felmelegítését is.

Az C-vitamin (aszkorbinsav formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 0–1 mg
  • zöldség, gyümölcs: 5–400 mg
  • vaj, margarinféleségek, zsír, olaj, szalonna: 0 mg
  • húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 0–30 mg
  • halak: 0 mg
  • tej: 0–5 mg
  • tojás: 0 mg

H-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már nem használatos név, kiderült, hogy a H-vitamin azonos a B7-vitaminnal.

P-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flavonoidok. Egyes vérzékenységgel járó, a skorbuthoz hasonló betegségek tiszta C-vitaminnal nem gyógyíthatók, de citromlé vagy paprikakivonat adására javulnak. A P-vitamint a paprikából sikerült kivonni. Ez az anyag csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét (permeabilitását), innen az elnevezése is. A P-vitamin segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól, ezenkívül erősíti a hajszálereket. A C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő. Legbővebben a citrusfélék, a csipkebogyó, az áfonya, a brokkoli, a paradicsom, valamint más gyümölcsök és zöldségek tartalmazzák – elsősorban a gyümölcs húsa gazdag ebben a vitaminban.

Emberben kifejezetten P-vitamin-hiánybetegség vagy túladagolás nem ismert, de feltételezhető, hogy hiányában a C-vitamin felszívódása és felhasználása zavart szenvedhet, éppen ezért tüneteik átfedhetik egymást. A vízben oldódó vitaminok esetében nem fordul elő túladagolás, mert a vízben oldódó vitaminokat nem tudja tárolni a szervezet.

Részleges vitaminhiány, hipovitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vitaminhiány, avitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A legtöbb nő nem fogyaszt naponta elegendő vasat, cinket, B6-vitamint, kalciumot, magnéziumot és E-vitamint.
  • A legtöbb férfi nem fogyaszt naponta elegendő cinket és magnéziumot.

Ha a szervezet huzamosabb ideig nem kap meg egy bizonyos vitamint, vitaminhiány lép fel, majd ennek következtében az adott vitaminra jellemző hiánybetegség alakul ki.

Vitaminhiányra lehet számítani az alábbi esetekben:

  • Kevés nyers, friss gyümölcs, zöldség fogyasztása
  • Tartós stresszes állapot
  • Műtét utáni állapot
  • Krónikus betegség fennállása (pl. asztma: magnéziumhiány, vagy cukorbetegség: C-vitamin hiány). Egyes betegségek megváltoztatják a vitaminok felszívódási módját, tehát ezekből többet igényel a szervezet.
  • Terhesség, szoptatás: a vitaminok egy részét a magzat kapja meg.
  • Depresszió: ilyenkor csökken az étvágy, ami tovább rontja a helyzetet.
  • Dohányzás: megnöveli a vitaminigényt, különösen a C-vitaminét.
  • Nagy mennyiségű alkohol rendszeres fogyasztása: a legtöbb nehéz ivó többféle vitamin hiányában szenved, különösen a B-vitaminok hiányában.

Vitaminhiányos (és ásványianyag-hiányos) tünetek lehetnek: energiahiányos viselkedés, rosszkedv, fáradtság, ingerlékenység, álmatlanság, gyakori kisebb betegségek elkapása (pl. nátha).

Néhány, már orvosilag kimutatható hiánybetegség:

A C-vitamin hiánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esetében fellépő betegség a skorbut. Jellemzője a kiszáradt bőr, emésztési zavarok, fogínysorvadás (fogínyvérzés), következtében meglazult fogak.

Hosszabb időn, (éveken, évtizedeken) keresztül fennálló C-vitamin-hiány esetén rendkívüli mértékben megemelkednek a szív- és érrendszeri kockázatok vagy a rák kialakulásának veszélyei. Például az érelmeszesedés és a szívroham kialakulásának egyik közvetlenül visszavezethető oka lehet ennek a vitaminnak a hiánya.

Vitaminok túladagolása, hipervitaminózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Léteznek dokumentációk arra, hogy egyes vitaminok nagy mennyiségű szedésének mellékhatásai vannak. Minél magasabb a túladagolás mértéke, annál erősebbek a mellékhatások.

Kizárólag természetes élelmiszer-fogyasztással általában nem érhető el a túladagolás.

A vitaminok túladagolása csak ritkán okoz maradandó megbetegedést. Gyakran a vitaminkészítmények adalékanyagai okozzák a mellékhatásokat – néhány esetben maradandót is.

A tolerált mennyiség személyfüggő, korreláció mutatkozik a kor, nem, egészségi terheltség és a vitaminszükséglet között.

Amerikában 2004-ben 62 562 esetet regisztráltak; a 80%-a 6 éven aluli gyermekeknél történt, 53 súlyos megbetegedés volt, de 3 halálozás is bekövetkezett. (vö. ismeretlen mérgezéssel csupán 19 250 főt kezeltek) [forrás?]

Mindez vezetett oda, hogy megállapították a „tolerable upper intake level”t (UL), azt az adagot, amelyet a lakosság még a mellékhatások jelentkezése nélkül elfogyaszthat egy nap.

Megavitamin-terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az alternatív gyógymód a vitaminokat és ásványi anyagokat nem úgy tekinti, mint olyan anyagokat, melyekből egy minimális mennyiségre szükség van a szervezet rendellenes működésének elkerülésére, hanem úgy tekinti őket, mint a szervezet optimális működéséhez nagy mennyiségben szükséges anyagokat, melyekhez természetes forrásokból a civilizációs körülmények között nem lehet elegendő mennyiségben hozzájutni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tízszeresére emelik a D-vitamin-ajánlást a magyar orvosok http://www.origo.hu/egeszseg/20120223-tizszer-tobb-dvitamint-javasol-az-uj-magyar-ajanlas.html
  2. Szendi Gábor - A D-vitamin és a rák. http://www.tenyek-tevhitek.hu/d-vitamin-es-a-rak.htm
  3. Vitamin K. umm.edu, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 19.)
  4. ^ a b c Amanda Ursel: Vitaminok és ásványi anyagok kézikönyve, Budapest, Mérték Kiadó, 2004 ISBN 963-9519-57-X

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egészségügyi ABC, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-240-705-9
  • Bíró és Lindner: Tápanyagtáblázatok, Medicina Kiadó, Budapest, 1999
  • videó egy konferenciáról
  • Oxford Handbook of Nutrition and Dietetics, Oxford University Press, 2006, ISBN 0-19-856725-1
  • Handbook of vitamins (editors: Robert B. Rucker ... [et al.]), 4th ed., CRC Press Taylor & Francis Group, 2007, ISBN 0-8493-4022-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitaminok témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]