Csador

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nők csadorban. Siráz, 2005

A csador (perzsa چادر – čâdor, magyarosan csádor) egy külső ruhanemű, amit főleg az iráni muzulmán nők hordanak, mellyel be tudják tartani az iszlám hidzsáb öltözködésre vonatkozó törvényét.

Jellemzése és viselése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asszonyok a Dolmabahce palota kertjében - 2014

A csador a viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, melynek nyitott az eleje. Kézzel, fogakkal fogva vagy a derék köré tekerve zárják össze viselői. A hagyomány szerint a csadort fejkendővel (rusæri), blúzzal (pirhan) és szoknyával (doman) vagy nadrág felé felvett szoknyával (shælvar) hordták. Az arcot egy hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta. Manapság a csadorhoz már nem hordanak fátylat. Saját házukon belül a nők levetették a csadort és könnyebb anyagokból készült, hűvösebb ruhákat hordtak.

A csador megújulása előtt kerülték a fekete színbeli használatát, mivel ez a szín összefüggésben áll a halállal és a temetésekkel. Előnyben részesítették a fehér és világosabb színeket. A jelenlegi iráni kormány, Khomeini ajatollah tanításait követve, a fekete színt ismeri el a csador illendő színének, habár néhány nő még mindig előnyben részesíti a mintás, világosabb darabokat. Idősebb vidéki asszonyok lenézőnek tartják a modern divatot és néhány fiatal nő is szívesen hordja a vidámabb, színesebb csadorokat.

Az iráni nők számára nem kötelező a csador viselése, ám hordásával megőrzik jó hírnevüket és az iszlámmal szembeni áhítatosságot. Továbbá teljesítik a hatóságok szerény öltözködést előíró követelményeit egy hosszú fejkendő és felöltő hordásával, melynek el kell takarnia a kezeket és lábakat is. Az idő múlásával a fejkendők többet és többet láttatnak viselője hajából, amint a felöltők is jobban idomulnak a viselőjük alakjához. Manapság színes kivitelben is kezdenek elterjedni.

A csador története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

El-Guindi, a hidzsáb történetéről szóló könyvében, a csador viselésének eredetét perzsa hagyománynak tartja az ókori Mezopotámiából, ahol a tekintélyes nők használhattak csak fátylat, prostituáltaknak és szolgáknak viszont tilos volt. A fátyol jelezte a társasalmi ranglétrán való elhelyezkedést. Úgy hisszük, hogy ezt a hagyományt átvették az ősi perzsa uralkodóház, az Akhaimenida-dinasztia uralkodói és ily módon rejtették el feleségeiket és ágyasaikat a kíváncsi tekintetek elől.

A csador viseléséről nem maradtak fenn képes dokumentumok az iszlám megjelenése előtti időszakból. Wolfgang Bruhn és Max Tilke könyvében (1941, A Pictorial History of Costume) található egy rajz, amelyet egy i. sz. 5. századi achaemenid domborműről másoltak át, és egy nőt ábrázol arca alsó részét takarva a feje köré tekert hosszú ruhadarabbal. Ez a fátyol használatának egyik bizonyítéka, ám nem a csador használatának. (Bruhn és Tilke 1955, 13. old.) Több mint valószínű, hogy a fátyolhordás hagyománya időszakokon át folytatódott, bár erről kevés képes dokumentum tanúskodik. A felsőosztálybeli görög és bizánci nőket szintén elzárták a nyilvánosság elől. El-Guindi szerint a hidzsáb az ókori mediterrán és közép-ázsiai hagyományok folytatásából keletkezett. A muzulmán nőktől elvárták a fátyol viselését a jó hírük érdekében.

Nem tisztázott, hogy a csador mikor vette fel jelenlegi formáját. A 18. és 19. századbeli európai látogatók képes feljegyzésein már láthatunk nőket csadort és fehér fátylat viselni, ám valószínű, hogy ez annál régebbi viselet. Reza Pahlavi sah 1936-ban betiltotta a csadort, mivel összeférhetetlennek tartotta a modernizációval kapcsolatos kitűzéseivel.

Mir-Hosseinit El-Guindi idézi: „A rendőrök letartóztatták a fátylat viselő nőket, és fátylukat erőszakkal is eltávolították arcuk elől.” Ez az eljárás megalázta a síita hivatalnokokat, sőt sok átlagos nőt is, akiknek „a nyilvánosság előtti megjelenés elfedésük nélkül egyenlő volt a meztelenséggel.” „Ezt az eljárást örömmel fogadták a nyugatiasodott és felsőosztálybeli nők és férfiak, mert első lépésként tekintették a nők jogainak elismeréséhez.” (El-Guindi, 1999. 174. old.) Ebben az időszakban a csador viselése inkább hátrányokkal járt, mint előnyökkel (akadály a társadalmi ranglétrán való előrehaladásban, elegáns hotelek elutasították a csadorban megjelenő vendégeket…).

Az új Iszlám Köztársaság kormánya 1980-tól megszabta, mit illik a nőknek a nyilvánosság előtt viselniük; ezúttal visszaállítva a fátyol hordását. A járőröző erkölcsrendészet rákényszerítette a – gyakran vonakodó – nőket a hidzsáb viselésére. A törvény szigorú betartását főleg a forradalom utáni években követelték. A revolúciós lelkesedés csillapodása és a növekvő népi kiábrándulás a teokratikus rezsimből sok módon változtatott a hidzsabról szóló törvényen.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • El-Guindi, Fadwa, Veil: Modesty, Privacy, and Resistance, Berg, 1999
  • Bruhn, Wolfgang, and Tilke, Max, Kostümwerk, Verlag Ernst Wassmuth, 1955