Levodopa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Levodopa.png
Levodopa3D.PNG
Levodopa
IUPAC-név
(S)-2-amino-3-(3,4-dihydroxyphenyl)
propanoic acid
Más nevek L-DOPA, (-)DOPA
Kémiai azonosítók
CAS-szám 59-92-7
PubChem 6047
DrugBank APRD00309
ATC kód N04BA01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C9H11NO4
Moláris tömeg 197,19 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság 30%
Metabolizmus dopa-dekarboxiláz, COMT
Biológiai
felezési idő
0,75–1,5 óra
Kiválasztás vese 70-80%
Terápiás előírások
Jogi státusz csak receptre (HU)
Terhességi kategória C (US)
B3 (AU)
Alkalmazás orális

A levodopa (L-DOPA) a dopamin-bioszintézis intermediere. A Parkinson-kór leghatékonyabb gyógyszere.[1]

Hatásmechanizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parkinson-kórban a basalis ganglionok dopamin szintje csökken, így az alapvető terápiás cél az agyi dopaminszint növelése. Mivel a dopamin túl poláros molekula, nem jut át a vér-agy gáton. Ezért prodrugját („előhatóanyag”) a levodopát használják a klinikumban, ami már bejut a központi idegrendszerbe, és ott dekarboxileződéssel képződik belőle dopamin. Mivel a levodopa dekarboxileződése a periférián is végbemegy, ezért a levodopát perifériás eloszlású dekarboxilázgátlókkal kombinálják. Így jóval több hatóanyag képes eljutni a hatás helyéhez, ami azt eredményezi, hogy akár 75%-kal is lehet csökkenteni a levodopa adagját. Ilyen dekarboxilázgátló például a carbidopa és a benserazid. Fontos megjegyezni azonban, hogy a betegség progresszióját a levodopa nem csökkenti.

Mellékhatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levodopának viszonylag sok mellékhatása van, hiszen a belőle képződő dopamin egy biológiailag aktív vegyület. A legtöbb mellékhatás csökkenthető dekarboxilázgátlóval való kombinálással. A legnagyobb probléma, hogy a levodopa terápiás hatásfoka idővel csökken, és a mellékhatások is egyre erősödnek. Ennek részint az az oka, hogy a betegség progresszív jellegű. A legfontosabb mellékhatások:

  • gastrointestinális: étvágytalanság, hányinger, hányás
  • cardovascularis: arrhytmia, hypotónia
  • centrális mellékhatások: dyskinézia (akarattól független mozgások), szédülés, hallucináció, zavartság, aluszékonyság, hirtelen alvásroham
  • egyéb mellékhatások: glaucoma, homályos látás, nyál, vizelet barnás elszíneződése

Legfontosabb mellékhatások az „end-of-dose” akinézia és az on-off jelenség, ami a terápiás hatás fluktuációjára vezethető vissza, például arra, hogy lecsökken a levodopa vérszintje.

Bioszintézis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L-Dopa a szervezetben L-tirozinból képződik. Az átalakulást a tirozin-hidroxiláz enzim katalizálja. Ezzel a lépéssel kezdődik a katekolaminok bioszintézise, vagyis a neurotranszmitter dopamin, noradrenalin, és a hormon adrenalin képződése.

Készítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • CARBIDOPA-LEVODOPA-B
  • DOPAFLEX
  • Duellin
  • DUODOPA GÉL
  • MADOPAR
  • SINEMET
  • Sinemet CR
  • Stalevo

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyires K., Fürst Zs.(szerk.): Farmakológia, Medicina, Budapest 2007