Adrenalin

Adrenalin
IUPAC név
(R)-4-(1-hydroxy- 2-(methylamino)ethyl)benzene-1,2-diol
Azonosítók
CAS-szám	51-43-4
ATC kód	A01AD01 B02BC09 C01CA24 R01AA14 R03AA01 S01EA01
PubChem	838
DrugBank	APRD00450
Kémiai adatok
Képlet	C9H13NO3
Moláris tömeg	183,204 g/mol
Szinonima	L-Adrenaline
Fizikai adatok
Olvadáspont	208-211 °C
Oldhatóság vízben	Vízben alig oldódik. Alkáli-lúgok és higított erős savak sóképzéssel oldják. Vizes rázadéka (1+19) gyengén lúgos. 0,1 mg/ml (20 °C)
Fajlagos forgatás	-50,0°C-tól -53,5°C-ig.
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus	(MAO és COMT)
Felezési idő	2 perc
Terápiás előírások
Terhességi kategória	A(AU) C(US)
Jogi státusz	Prescription Only (S4)(AU) receptköteles(US)
Alkalmazás	intravénás, intramuszkuláris, endotracheális

Az adrenalin (angolul adrenaline) vagy epinefrin (epinephrine) egy a mellékvesevelő által termelt hormon és neurotranszmitter. A szimpatikus idegrendszer hatását közvetíti, vagyis egy szimpatomimetikum; az „üss vagy fuss” reakció (készenléti reakció) egyik kulcshormonja. Szerkezetét tekintve egy fenil-etil-amin, mely a fenilalanin és tirozin aminosavakból szintetizálódik, és a katekolaminok közé tartozik. Ezek aromás katekol-csoportot tartalmazó aminok.

Mint minden katekolamin, az adrenalin is a sejtfelszíni adrenoceptorokon fejti ki hatását. Legfőbb élettani feladata hogy a fokozott izommunkához biztosítsa a megnövekedett energiaigényt:

• tágítja a vázizmok, a szív, az agy és a máj ereit,
• ugyanakkor szűkíti a bőr, a bélcsatorna, a lép és a vesék ereit.
• A raktárakat kiürítve növeli a keringő vér mennyiségét.
• Növeli a szívösszehúzódások erejét (kontraktilitás), a szívfrekvenciát és a perctérfogatot.
• A glikogén lebontásának fokozásával növeli a vércukorszintet,
• valamint fokozza a lipolízist is.

Nagyobb dózisban adva érszűkítő és vérnyomásnövelő hatása dominál. Gyógyszerként injekció formájában alkalmazzák helyi érszűkítésre (pl. vérzéscsillapítás céljából), vagy szisztémásan, súlyos allergiás állapotokban (pl. anafilaxiás sokkban) illetve akut szívelégtelenségben vagy szívmegálláskor.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben adrenalin-tartarát (Adrenalini tartras) néven hivatalos.

Nevezéktan

Mind a latin ad- + renes mind a görög epi- + nephros elnevezése szó szerint a vesén/veséhez jelentéssel bír és a mellékvesére utal, amely a vese csúcsán helyezkedik el, és a hormont termeli.

Hatása

Az adrenalin a mellékvese velőállományában termelődik fizikai megterhelés vagy stressz hatására. Ez a szimpatomimetikus amin egyaránt stimulálja a β₁-, β₂- és α-adrenerg receptorokat, ezért hatása a célszerveken összetett.

Az adrenalin az α₁-receptorok izgatása révén legerősebben a bél-, a lép-, a vese- és a bőrereket szűkíti. A mellékveséből nyugalmi állapotban felszabaduló adrenalin a β2-receptorok izgatásával – főleg a működő izmokban – értágító hatást fejt ki, de tágítja a szív, a máj és az agy ereit is, és így a perifériás érellenállást csökkenti. A fiziológiás adrenalinmennyiség csak a véreloszlást változtatja meg, és nem eredményez vérnyomásemelkedést. Erős izommunka idején az adrenalin értágító hatása az izomzatra nagyon jelentékeny, de emellett növeli a keringő vér mennyiségét (kiüríti a raktárakat), erősen szűkíti a zsigeri (bélcsatornát ellátó) érterületet, így fokozza a beömlést a szívbe, nő a perctérfogat, fokozódik a glikogénmobilizáció, a vér zsírsavtartalma. Mindez biztosítja a működő izmok kellő ellátását oxigénnel teli vérrel, zsírsavval és glükózzal. Az adrenalin érszűkítő hatását kevéssé vagy nem fejti ki gyulladásban lévő szöveten, viszont egyes kórállapotokban (pl. vese eredetű hipertóniában) a szervezet adrenalinérzékenysége erősen fokozott.

A szíven az adrenalin a β₁-receptorokon kifejtett erősebb hatása révén pozitív krono-, dromo- és inotrop hatású. A szinuszcsomóban az ingerképzés frekvenciája másfél-kétszeresre nőhet, ezt a vérnyomás-emelkedés miatt kiváltódó paraszimpatikus izgalom gátolhatja. Gyorsul az ingervezetés és nő a szívizom ereje. A koszorúerek és izomerek tágulása jön létre. Különösen a gyenge szívműködést javítja igen jelentékenyen.

Az adrenalin gyenge α₁-receptoron kifejtett hatására a lép összehúzódik, a vérraktárak kiürülnek, nő a keringő vér mennyisége, bőrerekben szűkíti az ereket és a pupilla kitágul. Amikor a szív verőtérfogata és a keringő vér mennyisége kicsi, az adrenalin okozta érszűkület, a vérraktárak kiürülése és a vénás visszafolyás megnövekedése a szív verő- és perctérfogatát növelheti és a vérkeringést hatékonyan javítja.

Az adrenalin a simaizmok tónusát általában csökkenti, a záróizmokat (pylorus, ileocoecalis és belső analis, valamint húgyhólyagzáróizom) összehúzza. Erős hatással van a β2-receptoron a létrejövő simaizomgörcs-oldó hatás asthma bronchialéban terápiásan jól értékesíthető. A méhre kifejtett hatása függ a ciklustól és a dózistól is. Kis dózisban adott adrenalin emberen a terhes méhet elernyeszti, nagyobb dózis fokozza a méh tevékenységét. Alfa2 receptorokon gyenge hatással van, ennek következtében vércukorszint-emelkedik és a belek elernyednek. Az emésztőrendszer tevékenységét és a mirigyeinek váladéktermelését csökkenti, a nyálelválasztás egyik típusát fokozza: az így termelt nyál mucinban gazdag, enzimekben szegény.

Az adrenalin a szénhidrát-anyagcsere fontos szabályozója. A szénhidrát-oxidáció nő, ezért az RQ az 1,0-hez közeledik. A májban és az izomban nő a hőtermelés, ennek a hideg elleni védekezésben van nagy szerepe. A májban a glikogén bomlását gyorsítja, ezzel hiperglikémiát (magas vércukorszint), majd glükózúriát (glükózvizelést) okoz. Az inzulinnal ellentétes hatású inzulin-antagonista. Az izomban is fokozza a glikogénbomlást. Az ebből keletkező tejsav a vérbe jut, innen a májba, ami újból felépíti glikogénné vagy cukorrá, s így visszajuttatja a vérbe (Cori-kör). Az adrenalin tehát ezt, az izommunka alkalmával végbemenő folyamatot, a gyorsítja meg. A glikogenolízis α₁, ill. β₂-receptorokon keresztül történő fokozásával a szervezet energiatartalékát aktivizálja. Az adrenalin anyagcserére kifejtett hatásai (az oxigénfogyasztás növekedése, hiperglikémia, hiperlaktacidémia, hiperkalémia) specifikus hormonhatások, melyek β2-receptorhoz kötöttek.

Izgatja a központi idegrendszert, bár ez a hatás a szokásos terápiás adagokban általában nem észlelhető. Nagyobb dózisok esetén szorongást, félelemérzést, izgatottságot, fokozott reflextónust, sőt görcsöket válthat ki. Az EEG-kép erős aktiválódást mutat az agykéregben. A végtagokon tremor lép fel, és rontja a parkinsonos tüneteket. Csak nagy adagban hat a hipofízisre, és ACTH-elválasztást indít el, ennek megfelelően csökkenti a vérben az eozinofil granulociták számát és a mellékvese aszkorbinsav (C-vitamin) - és koleszterintartalmát.

A szervezetben hamar inaktiválódik, elsősorban a COMT (catechol-O-methyl-transferase) és MAO (monoaminooxidase) enzimek révén. A máj gazdag ezen enzimekben, így a lebontási folyamatban fontos, de nem nélkülözhetetlen a szerepe. Az adrenalin adagjának nagy része metabolitok formájában a vizelettel kiürül.

Anafilaxiás sokk

Az adrenalin az a gyógyszerhatóanyag, amely gyors segítséget jelent allergének által kiváltott vagy ismeretlen eredetű (idiopátiás), esetleg fizikai megterhelésre bekövetkező súlyos azonnali túlérzékenységi reakciók (anafilaxia) esetén. A hörgők simaizomzatában lévő béta-receptorokra kifejtett hatása következtében a hörgők simaizomzata ellazul, ami enyhíti a sípoló nehézlégzést és a légszomjat (dyspnoét) . Anafilaxiás, allergiás állapotokban a heveny kóros tüneteket javítja, csökkenti a csalánkiütéseket (urticaria), a (szérumbetegség) tüneteit, az angioneurotikus ödémát (allergiás gégeödémánál adrenalin-belélegeztetés életmentő lehet), allergiás bőrgyulladást (dermatitis). Az adrenalinnek erős érösszehúzó hatása van alfa adrenerg receptor stimuláción keresztül. Ez a hatása ellensúlyozza az anafilaxiás sokk főbb farmakotoxikológiai tüneteit, vagyis az értágulást (vasodilatatio) és a megnőtt érfal áteresztő-képességet (vascularis permeabilitas) , amely az erekben lévő folyadék térfogatatának csökkenéséhez és így vérnyomáseséshez vezet. Bronchialis béta receptor stimuláló hatásán keresztül az adrenalin erős hörgőtágító (bronchodilatator) hatással rendelkezik, amely enyhíti az asztmás zihálást és a légzési nehézséget. Az adrenalin szintén enyhíti az anafilaxiához társuló viszketést (pruritus), urtikáriát (urticaria), és angioödémát.

Fiziológiás emelkedés

A autonóm idegrendszer szimpatikus részének idegrendszer izgalomba hozatala esetén, ami a szervezet erőteljes fizikai igénybevételekor vagy stressz helyzetben következik be. Fiziológiás dózisban növeli a szív kontraktilitását, frekvenciáját, a szisztolés vérnyomást, a perctérfogatot és a koronária-keringést. Fokozza a muscularis mikrocirkulációt, ezáltal csökkenti a szisztémás vascularis rezisztenciát, a diasztolés vérnyomást, és a relaxálja a hörgők simaizmát.

Farmakológiás emelkedés

Farmakológiai dózisban dominál az α-receptor izgató hatása: a bőr, a nyálkahártyák, a vese erei szűkülnek, és mind a diasztolés és szisztolés vérnyomás emelkedik.

Normálérték

A plazma adrenalin tartalmának normálértéke 8,2 nmol/l, vagy 1, 5μg/l.

Kóros emelkedés

A mellékvese velőállományának tumora esetén, (phaeochromocytomában) vagy (hipertóniás krízis) kapcsán elérheti a 200 nmol/l értéket. A kórosan emelkedett érték közvetlen bizonyítéka lehet a vizelet (vanilmandulasav-), (homovanilinsav-) és (metanefrin) tartalmának növekedése, miután ezek az adrenalin lebontása után ürülő termékek.

Kapcsolódó cikkek

• Mellékvese
• Vérnyomás
• Magas vérnyomás
• Autonóm idegrendszer
• Fontosabb autonóm beidegzések

Hivatkozások

• Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna (szerk.): Farmakológia és farmakoterápia I. Farmakológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-226-137-9
• Klinikai kémiai-laboratóriumi zsebkönyv - Budapest, 1983