Ödéma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ödéma (más néven vizenyő v. vízkór; lat.: oedema) a kapillárisok és szövetek közötti folyadékcsere folyamatának zavarából adódó fokozott folyadékfelhalmozódás a szövetekben. Felnőttek esetén az ödéma >3 l folyadék visszatartás szükséges, melyet a só- és vízháztartás egyensúlyának felborulása okoz. Gyakori ok az allergiás reakció, mélyvénás trombózis, vesét érintő betegségek, szívelégtelenség.
Tartalomjegyzék |
Csoportosítása [szerkesztés]
Lokális ödéma [szerkesztés]
Generalizált ödéma [szerkesztés]
Okok [szerkesztés]
Fiziológiás oka lehet:
- a hidrosztatikai nyomás növekedése a kapillárisban
- az ozmózisnyomás csökkenése a kapillárisban
- a szövet ozmózisnyomásának növekedése
Az ödéma lehet ártalmatlan, időszakos dagadás, de akár súlyos, életveszélyes elváltozás is (például tüdőödéma).
Klinikai szempontok [szerkesztés]
- Gyakori oka a testszerte megfigyelhető ödémának a jobb szívfél elégtelenség. A bal szívfél elégtelensége a tüdőben okoz folyadékfelhalmozódást, amely megfelelő táptalajt jelent a kórokozóknak, ezzel tüdőbetegségek számos formáját idézve elő a betegben. Az ilyen betegek gyakran vizelnek éjszaka (nycturia), hiszen a felhalmozott folyadékot a szervezet megpróbálja üríteni.
- Veseelégtelenségekre jellemző a szem körüli ödéma reggel. Az ilyen betegség kis mértékű szöveti folyadékfelhalmozódással jár, de az a legpermeábilisabb érrendszerrel rendelkező területeknél jelentkezik, amilyen a periorbitális tájék is.
Kezelése [szerkesztés]
Terápiájában elsősorban diuretikumokat használnak. A végtagödéma kezelhető masszázzsal is.[1]
Jegyzet [szerkesztés]
- ↑ Horváth János, Komáromy Sándor. Masszázs. Magánkiadás. ISBN 9789630618199
Forrás [szerkesztés]
- szerk.: Harrison: A belgyógyászat alapjai. Springer Hungarica. ISBN 9637922962 (1994)

